Zuhanórepülésben a galamb - Cinepécs

A szervezés

  „Nem hiszem el, hogy minden versenyfilm ennyire szar” – fakadt ki előttem meggyötörten egy ötvenes konzervatív nő, mikor felkapcsolták a villanyt a Március című osztrák versenymű vetítése után. És ha az állítás túlzó is némileg, azért bőven bír igazságtartalommal: noha a díjak várományosai a Moveasten már tavaly is gyengék voltak, mint egy negyedéves magyar GDP-mutató, a remélt trendfordulás pedig idén se libbent be a mozikba a fesztivál jelképéül választott galamb szárnyain. Tetézve mindezt a sokszor bődületes infantilizmusokkal operáló szervezéssel – sajnos olybá tűnik, hogy a hazai filmes mustrákban a Cinepécs (valaha Moveast) a továbbiakban is sereghajtó lehet csupán.

Kezdjük azonban a legpozitívabb élménnyel, a személyzettel, akik a nehéz körülmények ellenére is kivétel nélkül mindig kedvesek, türelmesek és segítőkészek voltak – le a kalappal előttük, nyilván nem lehetett könnyű dolguk ebben a káoszban. Sajnos azonban az őrült fejetlenséget legjobb igyekezetük ellenére sem tudták feledtetni az emberrel, hiába piroslottak lédús cseresznyékként egy penészedett fesztivál-torta romjain.

Mert olyan bakikkal, amilyenekkel idén (is) szembesülnie kellett a mozifanatikus közönségnek, nem lenne szabad egy komolynak szánt fesztivált elindítani. Áramszünet (!) miatt elmaradó vetítések az Apollóban. Hibás DVD-lemez miatt félbeszakadó vetítés az Urániában. A kópiás filmek alá varázsolt feliratok örökös csúszása – netán lemaradása. A kiírttal ellentétes nyelveken történő vetítések. (A román Sporthorgászok című filmet eleinte a beígért angollal ellentétben ékes román nyelven, francia felirattal élvezhette kópiáról a közönség jó ideig, hogy aztán végül DVD-ről találjanak egy legalább angol feliratos változatot. Egyébként ez legalább remek film volt, nem is volt versenyben.) Merthogy egy feszített programfüzér csúszásokat eredményezzen a szorossá megálmodott időtáblázatban, az zavaró bár, de bocsánatos bűn. De az ehhez hasonló égbekiáltó malőröket az sem mentené, ha a popcornos pult mögött Angelina Jolie állt volna „ingyen ölelések”-táblával a nyakában.

Mindenáron hangsúlyozni kellett továbbá a tényt, miszerint a Pécs - Európa Kulturális Fővárosa 2010 felvezető évének eseményén ülünk éppen: ez azért meglehetősen baljós árnyként vetül az elkövetkező év programjainak minőségét tekintve. Tudvalevő, hogy a városon máskülönben elég nagy a nyomás: elmaradó beruházások, késve elkezdett építkezések, folyvást cserélődő polgármesterek – sajnálatos szimbóluma lehetne tehát a fesztivál a jövőre esedékes happeningre való készülés elégtelenségének. A 2010-es kérdés egyébként a civil életben is visszaköszönt: megkésett beruházások mementójaként a belváros majd’ minden négyzetmétere feltúrás tárgyát képezi, így a közlekedés szinte megoldhatatlan problémává változott (például az egész Széchenyi tér megközelíthetetlen műveleti területként funkcionál), de ez az adalék már a városvezetés sara, nem próbálom ezt is a szervezőkre kenni.

(Fotók: http://www.cinepecs.hu)

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!