Magazin / Összefoglaló

Zuhanórepülésben a galamb, 3. rész

2009. október 14. 01:10

Összegzés

A Cinepécs versenyprogramjáról esett már szó – rendkívül érdekes azonban, hogy a kísérő programok ellenben borzasztó erősre sikerültek. Szigorúan maradva most persze a filmes relevanciájú információs vetítéseknél, és mit sem törődve a zenei felhozatallal. Az infó-vetítések tematizált blokkokban mentek.

A versenyprogramba be nem került elsőfilmes alkotásokból említésre méltó a talán legtehetségesebb mai rövidfilmes Tóth Barnabás debütje, a Rózsaszín sajt, ami a fingós-böfögős-„tegyük bele Gesztesi Károlyt” vonulattal szemben egy korántsem hibátlan, de jószándékú, és ezért is igazán szerethető „így jöttem”-történet. A Sporthorgászat kiváló példája arra, hogyan csináljunk jó filmet nulla költségvetésből – javaslom a rendezőt meghívni jövőre a tematikában egy workshopot tartani a magyar filmeseknek. A Belgrádi fantom (amelynek magyar nyelvű kópiájából arra következtetek, hogy hazai bemutató elé néz valamikor a jövőben) is egy sosemlátott filmkevercs: dokumentumfilmet kever akciófilmmel (!), ami a Tito kubai távollétében Belgrád utcáit rovó autós száguldozóról szól. S bár a két ellentétes műfaj ébreszthet bennünk kételyeket, és az is kérdéses, nem lett-e volna sikerültebb a fantom kilétét árnyékban tartani a játékfilmes részlegben, azért összességében egy rendkívül érdekes történetet tár elénk a szerb-magyar-bulgár koprodukció. A szlovák Nagy tisztelet jószándékú és helyenként humoros, de meglehetősen amatőr próbálkozás: érdemei közé tartozik azonban a másik elfogadásának hangsúlyozása, legyen szó rapperről, magyarról, szlovákról, vagy metroszexuális figuráról – Csudai Viktor elsőfilmjében nem a hovatartozás a barátságok elsődleges fundamentuma.

A másik tematika a megkérdőjelezhetetlenül remek román kortárs film körül forgott: igazi öröm volt nézni a jobbnál jobb alkotásokat, amelyek nem kerültek magyar mozikba (habár a Jelszó: A papír kékre vált például pont igen). Többnyire ezek a közelmúltat felidéző darabok, s a fesztivál legsikerültebb filmje is e tematikát gazdagítja: Corneliu Porumboiu fantasztikus szatírája egy regionális tévéadó lecsúszott vezetőjének műsorát tárja elénk, amelyben arra a kérdésre keresik a választ, volt-e Temesváron megmozdulás 1989. december 22. 12:08 előtt vagy sem (a dátum a Ceausescu-házaspár helikopteres menekülését takarja, s ekképpen sorsdöntő annak eldöntése szempontjából, hogy beszélhetünk-e a városban forradalomról, vagy csak a rendszer bebukását követően merészkedtek az utcára az emberek). A Volt-e vagy sem? fantasztikus szatíra a kommunista rendszerről, olyan, amilyenre mi paradox módon csak a rendszerváltást megelőzően voltunk képesek, azóta nem.

A Cinepécs tehát az információs programot hibátlanul belőtte (sok volt még egyébként a török film is, amely egyfajta tisztelgés Isztambulnak, ami szintén kulturális fővárosi rangra emelkedik jövőre). Éppen csak a versenyprogramja hibázik még, és nehéz lesz behozni a lemaradást Miskolc mögött, amely annak ellenére állított össze rendkívül színvonalas programot (Kevin Macdonald szakmai előadása, a Moon című fantasztikus brit sci-fi versenyprogramba kerülése), hogy a pécsiekkel ellentétben az idén elvesztette a jobbik művészmoziját.

Reméljük azonban, hogy a pécsi galamb nem töri ki véglegesen mindkét szárnyát, és az Európa Kulturális Fővárosa jövőre esedékes évében már teljes pompájában szárnyalhat a dzsámi fölötti égen.

(Fotók: http://www.cinepecs.hu)

Kommentek

tufee
#2, 2009-10-24 21:38:38

Szerintem azzal, hogy a fesztivál hideget és meleget is kapott egyaránt túlléphetünk a szubjektív skatulyán. Az “izét” pedig a szerző nevében is kikérném magamnak, mert bármennyire tűnik negatívnak a cikk, számos építő jellegű javaslatot tartalmaz, és ha ez elkerülte a figyelmedet, akkor a fesztválstábtagságod már bizony lényeges.

Silenzio
#1, 2009-10-15 15:39:25

Az, hogy a fesztiválstábban voltam, most lényegtelen. A mezőnyvalóban nem volt túl erős, de a kritika is meglehetősen szubjektív. Ebben a beszámolóban nagyjából fele-fele arányban olvastam negatív és pozitív értékeléseket, a bevezető mégis borongósra, pocskondiázósra sikerült. Nem fair. Az pedig, hogy a román Másik Irina nem volt annyira jó, részletkérdés, a zsűri ezt választotta, megjegyzem, elég hosszú tanácskozások után. A szerző személyes kedvencéről, Corneliu Porumboiu filmjéről meg közlöm, két éve nálunk versenyfilm volt, így oda már nem kerülhetett. Ennyit erről a 3 részes, szerencsétlenül ál-lehúzós fesztiválbeszámoló-izéről. Annak ellenére, hogy a filmekről alkotott véleményekkel szinte teljesen egyetértek.

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink