Magazin / Összefoglaló

Zombi Krónika

2004. július 13. 04:22

A főutca kihalt, csendes. A szél a leveleket kavargatja, ami elvegyül papírhulladékkal és dollárbankókkal. Egy újság repked a kiégett, elhagyott autóroncsok között. Hirtelen elakad egy szélvédőn, és a szalagcím olvashatóan virít rajta: Sétálnak a halottak!

A csendet csoszogó, araszoló hang töri meg. A kamera keresni kezdi a hang okozóját, ezért rövid idő múltán megállapodik valami bizonytalan mozgású testen. Egy rothadó hulla az, aki élelmét és helyét keresi ebben a sivár világban.
Néha így kezdődik egy zombi film, in medias res!

Magyar nyelvterületen, főleg az álmos hangú videós narrátoroknak köszönhetően hajlamosak vagyunk lezombizni őket, de idegen nyelvterületen helyesen így írják: Zombie.
A Zombi, a koktélon kívül még jelenthet élőhalottat is. Vagy fordítva…!

Természetesen a koktél sokkal frissebb csinálmány, mint a zombi, és a zombi-jelenség köré épült mítosz. A zombi, ahogyan eredetileg ismernünk kell, a woodoo varázslat mellék vagy fő terméke lehet. A fekete mágia áldozata, aki akaratlan bábuként él, és sok vitatott esetben, dolgozik. Emberi test, melyet megbénítottak a különböző varázslatos szerek, és ezért öntudatlanul működik. A témát olyan filmek érintették már, persze csak leheletnyi szellő formájában, mint a James Bondos kaland Élni, és halni hagyni (Live and Let Die), vagy a Wes Cravenes horror Kígyó és szivárvány (Serpent and the Rainbow). Itt megemlíthető a másik neves kalandfilm, Az Indiana Jones és a Végzet temploma (Indiana Jones and Temple of Doom), vagy a rajzfilmből mozivászonra avanzsált Scooby Doo első része. Ám ez a zombi irányvonal nem az, melyet mi keresünk. A mi zombink ennél véresebb, kegyetlenebb és sajnos kiszámíthatóbb. Mi azt a rohadó zombit keressük, aki embert eszik, látványában megijeszt, és akit számolatlanul lehet aprítani!

Zombie filmek már a filmkészítés (h)őskorában is készültek, igaz, hogy ezeket kevesen ismerhetjük, mivel hozzánk el sem jutottak. A járkáló halottak részei a horrorfilmek univerzumának. Hihetetlen, de igaz, hogy már Lugosi Bélának is készült filmje erről a témáról, 1932-ben, White Zombie címmel.

A zombi az ember félelméből született, és egyik fő teremtő atyja, aki szívesen nyúlt a témához, GEORGE A. ROMERO a horrorfilmek guruja és gondos teremtője. Bár a neve alapján és filmjei stílusjegyeiben olasznak tűnhet, a rendező New York Cityben született, 1940-ben.
Barátaival szövetkezve kerek 100 ezer dollárból leforgatta fekete-fehér filmjét, Az élőhalottak éjszakáját (Night of the Living Dead, 1968).
Ezzel megszületett a zombie film, és ez a darab, két kísérőfilmjével, etalonná lett, kult mozi és egyben klasszikus.

A történet egyszerűségében nagyszerű. A további részek pedig felépítettek egy univerzumot, mely világ sok rajongót gyűjtött maga köré, akik aztán áhítattal várták a további véres epizódokat.

Az első film cselekménye durván egy napot ölel fel. Egy testvérpár elzarándokol egy öreg és nem túl gondozott temetőbe, ahol hamarosan megtámadja őket egy élő-halott. A fiútestvér meghal (ahogy várható, a drámaiság miatt) a leányzó pedig a közelben álló házikóba menekül. A következő órákban még többen keresnek itt menedéket, és a zombiek szinte mellékessé válnak. A bennlévők közötti feszültséget, a karakterek egymáshoz való viszonyát járja körbe a film, érintve a rasszizmust, az árulás és kihasználás témáját. Míg a holtak állandó támadásokat intéznek az épület ellen, odabenn a túlélők egymással is harcokat vívnak. Először csak párbeszédek formájában, végül már fizikailag is, és mire a felmentő sereg megérkezik, csupán egyiküknek sikerül életben maradni. Izgalmas film, akkor teljesen üde történettel, a rengeteg farkasember és vámpír után. A befejezése pedig szokatlanul pesszimista, és emiatt eredeti. A legjobb horrorfilmek ma is ebből a sémából merítenek.

Végy kevés szereplőt, helyezd őket szélsőséges helyzetbe, majd öld meg őket egyenként. Az akkor lefektetett alapok megtalálhatóak a legtöbb rémfilmben. Romero közben maga köré gyűjtött mindenkit, akik szerették a filmjét, és további folytatásokat készített, hogy kielégítse a közönség igényeit. Az első filmben megjelentek a zombik, a másodikban már az emberek felismerik a veszélyt, és megkezdik a harcot ellenük, míg a harmadikban egyfajta groteszk vírusként bekebelezik az egész bolygót, néhány teljesen lakatlan sziget kivételével.
Romerohoz hamar csatlakozott TOM SAVINI, aki a második legismertebb név a zombi univerzumba. A fiatalember a stábban szinte minden munkát ellátott, és véres trükkjei a védjegyévé váltak.

Neve később nem csak halottas témájú filmekben kamatoztatta, de egyéb horrorfilmekbe is készített élethű gyilkossági effekteket.

Savini 1946-ban született, Pittsburgh-ben, és a 70-es évek közepén kötött szoros barátságot Romero-val. Dolgozott színészként, kaszkadőrként, rendezőként is.

Romero 1968-ban készítette a trilógiává bővülő sorozat első részét, ezért természetes, hogy a film kezdetlegesnek tűnhet a képi hatásokban, és a téma miatt a megvalósításban is. Utána kerek tíz évnek kellett eltelnie, hogy ismét elővegye a témát, és tovább görgesse azt. 1978-ban a film már színes, az első rész sikere miatt pedig jóval több pénzt tudtak összegyűjteni rá. Ebben a részben már Savini is dolgozott, és a legdurvább harapdálós jelenetek egy része az ő keze munkája. A film realisztikusabb, mint elődje, és a trashfilm minden kellékével rendelkezik. Meg némi abszurd humorral. Itt a zombik már megjelentek a földön, az emberiség felvette velük a harcot, de sajnos megállítani lehetetlen őket. A holtak mindenhol jelen vannak. Egy maroknyi kommandós elbarikádozza magát egy hatalmas szupermarketben, és napról-napra tengődve várják, hogy valami történjék. Aztán megjelenik a környéken egy motoros csoport, akik fenevadként támadnak élőre, holtra egyaránt, amiből következik, hogy a film végén a bevásárló központba érve konfrontálódnak a főszereplőkkel, majd látványos leszámolás közben mind elpatkolnak, hőseink pedig tovább menekülnek.

Újabb hosszú évek telnek el, mikor Romero befejezi álmát, 1985-ben, a Day of the Living Dead-del. Ebben olyan földalatti katonai támaszponton járunk, ahol maroknyi túlélők egyik fele a zombikkal kísérletezik, hogy megismerve viselkedésüket, könnyebbé tegye ellenük a harcot. A csoport másik fele a védelmet szolgáló katonákból áll, akik már a tűréshatáruk küszöbén állnak. A két csoport között folyamatos feszültség dúl, és miközben az érdekellentét egy lövöldözős kivégzésben csúcsosodik ki, addig az egyik labilis idegrendszerű katona beereszti a zombikat, hogy aztán azok megtisztítsák a terepet, az utolsó emberektől.

A zombifilmeket a kritikusok sok mindennel magyarázták. A zombi, mint ellenség, bár külsőre a szomszédod, vagy barátod is lehet, ugyanakkor arctalan, részvétlen gyilkos. Azonosították őket atombombával, az emberben dúló démonokkal, az ismeretlen vírusokkal, például az AIDS-el is.

A filmek a dráma és akció keverékéből készülnek, de azért ha valaki figyel a részletekre, találkozhat a már említett abszurdba oltott humorral is, ami néha kikacsint a nézőre, nem erőszakosan, de azért oldva a feszültséget.

A Night of the Living Dead korszakalkotó filmnek számított, és utána egyre-másra készültek azok a horrorfilmek, melyek központi témája a holtak feltámadása lett, és az ellenük való harc. Sajnos ezek közül hozzánk nagyon sok vagy nagy késéssel, vagy megvágva érkezett meg.

A zombik, akárcsak minden rém, filmenként eltérő tulajdonságokat mutattak, meg persze a nevük sem mindig zombi lett. Ebben a forgatókönyvírók kreatívnak mutatkoztak. A hetvenes, nyolcvanas években valóságos zombi-dömping árasztottal el a világot.
Az olasz-amerikai rendezők egyik kedvenc témája lett a zárt világban lejátszódó, mészárlásos horror. Vegyél egy viszonylag kis közösséget, küldj rájuk emberevő hullákat, majd dőlj hátra.
Ezek a filmek, sokszor nélkülözték a logikát, és a hangsúlyt az erőszakra fektették. A zombik ott voltak mindenhol. Városban, jégmezőn, a televízióban (szó szerint is), vagy a víz alatt.

Nálunk nem nagyon lehetett őket bemutatni, mert a James Bond filmekhez hasonlóan ezek a művek is indexen voltak. Ha valaki támogatta a kalózipart, és vásárolt néha illegális kazettákat a felejthetetlen hangalámondással, megismerhetett néhány ilyen témájú filmet. (Az én kezembe vegyesen került amerikai és német verzió, és állíthatom, hogy a német volt a legpocsékabb, mert abból a cenzúra sokszor kivágta a lényeget.)


[cim]A filmes zombi[/cim]

A zombi kezdetben aránylag lassan mozgott, kevés intelligenciával, de hatalmas éhséggel. Bárhol felbukkanhatott, és csak a pontos fejlövés végzett vele. Táplálék nélkül filmtől függően bírhatta örökké, vagy csak néhány hosszú hónapig. Külseje rothadó hulla, ami eredete miatt evidens, bár ritka esetekben, főleg ha női testről volt szó, lehetett hibátlan, és csinos is. Van, hogy magyarázat nélkül kerülnek a történetbe, van, hogy egy kísérlet, vírusbetegség, földön kívüli erő részeként jönnek létre.

Néhány esetben a zombi pedig majdnem ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezett, mint egy ember, csak mondjuk beszélni nem tudott. Egy filmben még autót is vezetnek, és feltöltik azt benzinnel (Na, az durva volt!), miközben egyikük üvegből vérkészítményt iszik, de ez szerencsére néhány extrém esetet leszámítva, nem volt elterjedt. Az erős fényt, vagy tüzet gyűlölik.


[cim]A legismertebbek[/cim]

Még szép, hogy Romero zombijai. Néhány éve Savini is elkészítette a maga változatát, és hasonlóan jó befejezést kreált, mint 68-ban a mestere.

Stephen King is nyúlt már a témához, igaz, hogy eddig csak novellák formájában, de George A. Romeroval elkészítették a Creepshow-t, aminek egyik fejezete erősen zombie színezetű mese lett, a Boldog apák napját!. Itt egy éjszaka alatt, a halott apuka jön vissza sírjából, és együtt ünnepli születés napját az élőkkel. Elég egyszerű történet, még King-hez mérve is.

Másik ismert film, a moziban játszódó, mészárlás, a Démonok (Demoni, 1985). Zenéje, képi világa, technikai megoldásai iskolapéldája az olasz-amerikai horrornak. Végletes karakterek, és már az első percben lehet sejteni, ki marad életben.

Ebben a filmben a pusztító holtak egy démoni maszk miatt szabadulnak ki Pandora szelencéjéből, a folytatásban, pedig egy lakótelepet lepnek el a televízió “varázslatának” köszönhetően.

Az élő halottak visszatérése (Return of the Living Dead, 1985) elődjéhez hasonlóan sorozattá terebélyesedett.

Ebben katonai kísérletnek köszönhetően szabadul el a pokol, és a forgatókönyvírók tettek róla, hogy ezek a halottak legyőzhetetlenek legyenek. Ugyanis elégetve őket a füstbe kerülő kémiai-kölcsönhatás esőt idéz elő, amely újabb hullákat mos ki a földből. Remek és ijesztő film, ami nem kímélte a statisztákat.

Sam Raimi hasonlóan Romero-hoz, készített egy low-budget változatot, ami aztán Evil Dead címmel híresült el, és két folytatást élt meg. Nálunk Az erdő szellemeként ismert, vágott és vágatlan verzióban. Angliában rendre betiltották, nálunk csak a következő részei jöttek ki, eddig.

A főszereplő, az Ash-t megformáló Bruce Campbell Raimi kedvence, akinek majd minden filmjében ad egy rövid cameo szerepet. Sőt, a harmadik részben, már egyenesen a nevén szólítja a színészt, ami egyértelművé teszi, hogy az Evil Dead eggyé forrt Campbell nevével.

Másik kultmozi a Hullajó (Briandead), A Gyűrűk Urával elhíresült Peter Jackson horror-paródiája. Aki látta, annak ecsetelnem sem kell! A trükkök nagyon eltaláltak, a hangulattal együtt.

A frissek közé tartozik, már a Resident Evil - A kaptár vagy a Transpotting-os Danny Boyle 28 nappal később-je. Ezekben is találhatóak régi sémák. Előbbiben a zombik mozgása, viselkedése, utóbbi a cselekmény vezetése.

[cim]2004. júliusában befutott a magyar mozikba is a legújabb zombifilm, a HOLTAK HAJNALA.[/cim]

Kommentek

#16, 2006-09-20 09:09:23

Én ezeket a filmeket keresem:Dvd-n v.VHS-n:Démonok 1-2,Festőzombi,Újraélesztő,Élő holtak feltámadasa!!!!!!!!Ha vkinek megvan irjon ide:lt79@freemail.hu Köszi!

#15, 2006-09-04 22:59:24

régen még tudtak igazi jó zombis filmeket csinalni

#14, 2006-08-28 01:13:59

A Holtak földje zseniális? :D baromi unalmas, és idegesítő a zombik jók mi vagyunk a rosszak :-DDD enyhe túlzás már…

#13, 2006-08-07 20:35:55

Hát én haláta folytam magam én félek a Zombiktól vagy nem?

#12, 2006-07-28 12:42:41

nagyon jo a holtak hajnala szerintem meg a holtak visszatérése

#11, 2006-07-21 08:31:35

Nekem az 1978-as Dawn Of The Dead A Holtak Hajnala tetszett a legjobban! :) Az új 2004-es változat már koránt sem jobb mint a régebbi.
A Land Of The Dead vagyis a Holtak Földje a legzseniálisabb amit valaha is láttam!
Sokáig Éljen George A Romero!

#10, 2006-07-19 07:55:52

Szerintem elég ijesztő az egész
hlálra fostam magam!!!!!...........

#9, 2006-06-30 18:41:30

Szerintem zombik nem léteznek de minél inkább eszt mondják annál inkább érdekell ha ne tán a tudosok génkezelni akarják a hullákat akkor én biztos hogy felkötöm magam mert ha aztörténi mint például a kaptár címü filmben az nem lenne jó mert nem szeretnék zombisorsra jutni és emberevő lenni ígyis félig vega vagyok akkor milenne ha zombilennék be ülnék a kocsmába és iszogatnám a sörömet?Sztem ez hülyeség

#8, 2006-06-20 21:35:25

IMÁDOM a zombis chunk_split('filmeket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

', 40, ' ')

#7, 2006-06-01 22:09:10

Kétségtelenül Lucio Fulci a legjobb rendező és a mélyenszántásai közül a “Zombie Flesh Eaters” Trilógia. Mindenkinek ajánlom

#6, 2006-05-03 18:13:24

Mikor először láttam nagyon bejött, de aztán kezdtem megismerni a műfajt és csak úgy faltam az információkat és zombifilmeket. Hát hogy nem váltotta meg a világot az biztos, de legalább ösztönözte a többi filmest, még több zombi film készítésére.

#5, 2006-04-29 12:03:20

jobb vele a világ

#4, 2006-04-19 14:01:07

Hát, nem a legjobb, látam már jobbat is.

#3, 2006-04-14 17:08:55

nagyon fasza ez a film csak nincs lényege

#2, 2006-03-02 12:57:19

röhejes

#1, 2006-02-16 19:01:51

szerintem elég jók csak má játékba kéne őket rakni csak az a baj hogy még csak 18 éven felülieknek adnák ki csak na mind 1 majd pár év mulva

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink