Magazin / Összefoglaló

Viggo Mortensen Útja

2010. május 6. 23:04

Viggo Mortensen bár nem mindig tűnik úgy, hogy a topszínészek közé tartozna, mégis rendszeresen kap elismeréseket a munkáival kapcsolatban. Elég csak például a Gyilkos ígéreteket, az Erőszakos múltat, vagy a Gyűrűk Ura trilógiát említeni. 2008-ban A törvényen kívüli városban együtt játszott Ed Harris-szel, aki egyben a filmdráma rendezője is volt.

A www.collider.com szerkesztőségének legújabb filmje, Az út című posztapokaliptikus dráma kapcsán sikerült leülnie egy beszélgetésre a színésszel. A várva várt adaptáció a Pulitzer-díjas Cormac McCarthy (Nem vénnek való vidék) regényéből készült. Viggo Mortensen egy igazi sztárcsapat élén vehetett részt a produkcióban: Charlize Theron, Robert Duvall és Guy Pearce játszanak mellette kisebb-nagyobb szerepeket, kiegészülve az ifjú újonc Kodi Smit-McPhee-vel. Az út egy apa (Mortensen) és fia (Smit-McPhee) túléléséről szól, ahogyan a kopár Amerikában vándorolnak, amely egy rejtélyes katasztrófában pusztult el szinte teljesen.

A John Hillcoat rendezte Az út egyszerre kalandregény, horror történet, road movie, és nem utolsósorban szeretetteljes és felemelő dráma apa és fia, valamint a férfi és a felesége között. A történet méltatja a kiolthatatlan emberi életösztönt, izgalmas utalás az emberi kitartásra és igazi górcsöve az ember legrosszabb - és legjobb oldalának. Viggo Mortensen többek között ezekről az aspektusokról is beszélt.

Mesélnél arról, mennyire volt fizikailag megterhelő a film?

Viggo Mortensen: Hát, az volt, de hát ez van. Ha nem lett volna fizikailag kemény a dolog, és ha nem forgatunk kinti jeleneteket télen, nem hiszem, hogy ilyen jól sikerült volna, mert teljesen mindegy, hogyan csinálod meg vizuálisan a dolgot, ha a színészek nem azt érzik, amit kell. Egyszerűen nem ugyanaz. Kodi pont ezzel kezdte egy nap. Azt mondta: “Sokkal könnyebb hidegben lenni, mint magát a hideget színlelni. Van elég dolgunk, amin aggódnunk kell különben is.” Igazat adtam neki. Ez is befolyásolta a kapcsolatunkat, valami miatt úgy éreztem, hogy védenem kell őt, nem csak, mint az apa karakter a fia karaktert, de őt magát, a fiút is. Ő egy sovány kis srác Dél-Ausztráliából. Soha nem is látott havat. Kötekedtem is vele. Mondta valakinek, hogy: “Nagyon klassz. A hó esik az égből”, erre én: “Mégis mit gondoltál? Azt hitted, hogy a földből nő ki?” (nevet) Eléggé megsértődött erre. Sokszor nagyon fázott, és ez igencsak megviselte őt, néha gyorsan lefárasztotta. Tudtam, hogy ez sokkal nagyobb erőfeszítésébe kerül, és hogy sokkal nagyobb mértékben foglalkozik vele, de szerencsétlen módon ez az egész mégiscsak segített nekünk.

Mi volt az a szereppel és a témával kapcsolatban, ami tényleg megfogott téged, mint színészt?

Viggo Mortensen: Szerettem azt az aspektust, hogy addig a pontig jut el valaki, ahol már nincsenek kifogások a viselkedését illetően, ahol már nem igazolhatja azt, miért is cselekedett helytelenül. Szerettem az egész leckét, amelyről a film szól - ahogy az ember felfogja, hogy mi történik vele, de főleg azt, ahogyan a fiú a végén megbocsátó magával és másokkal szemben; ahogyan rájön, nem számít, mennyi szemét történik körülöttünk, valami jó is adódik mindig, és hogy egyetlen mentség sem kerülhet szóba a viselkedéseddel kapcsolatban, ha kegyetlen vagy másokkal, hogy soha semmilyen kifogással nem élhetsz, és hogy mindig jobb pozitívan hozzáállni, még ha úgy tűnik, értelmetlen is, és hogy valójában a legnagyobb bölcsesség, ha jóindulatú vagy. Talán ez úgy hangzik, mint egy igazi nemes, könnyű, egyszerű elmélet, de mégis igaz, szóval nézd meg a filmet - tudod, nehéz ezt megértetni -, de mikor megéled, tudod, hogy mikor átérsz ezen az úton, erre a következtetésre jutsz. Szembesülsz majd ezzel a furcsán felemelő érzéssel, mikor a film végére jutsz, legalábbis nagyon remélem.

Milyen fizikai felkészülést jelentett a film? Nagyon durva diéta előzte meg?

Viggo Mortensen: Nem, csak kevesebbet ettem, és ez kicsit leterhelt. Azt hiszem, minél idősebb vagy, talán annál nehezebb fogyni. Az anyagcseréd lelassul, valami ilyesmi, de eléggé aktív valaki vagyok, úgyhogy fizikailag kevéssé éreztem a különbséget.

Mennyit fogytál a végére?

Viggo Mortensen: Nem tudom pontosan, de a lötyögő ruháim alapján, azt hiszem, közel 15 kilogrammot. Nem vagyok biztos benne. Több is lehet, kevesebb is.

Befolyásolta a fiad a hozzáállásodat?

Viggo Mortensen: Biztosan, főként az elején. Az egész film során sokszor jutott eszembe: “A fiam ezt is, meg ilyesmit is csinált már egyszer.” Olyasmire gondolok, amit Kodi tett, vagy amiről eszembe jutott önmagam, vagy az apám. De általában, egy idő után ez már nem volt téma. Benne voltam és kész. Amikor nekikezdtem a készülésnek, sokat gondolkoztam róla, és aztán valahogy félretettem, mert azt hiszem, úgy kezdtem gondolkodni, mint bárki, aki elolvassa ezt a könyvet, és megérintette az egész. Még csak apának vagy anyának sem kell lenni, hogy kapcsolódni lehessen ahhoz a durva helyzethez, amibe belekerültek - a felnőtt és a gyermek.

A karaktered megpróbálja megtanítani a fiát, milyen is embernek lenni. Mit tanítottál erről a saját fiadnak?

Viggo Mortensen: Csak egyszerű kis dolgokat. Mondjuk valaki csinál valamit a számodra. A gyerekek gyakran félénkek, és nem akarnak szemkontaktust felvenni, vagy nem mondanak köszönömöt. Tegyük fel, hogy ülsz egy étteremben, pizzát kérsz, majd jön valaki, leteszi eléd, te meg csak ülsz, és alig várod, hogy nekiess, és amikor otthagynak, a következőt azért csak elmondod neki: “Nézz rájuk, és mondd, hogy köszönöm, mert dolgoztak vele!”, és így tovább. Ez csak egy egyszerű dolog, ilyesmikről van szó, és amikor te felejted el ezt tenni, persze azonnal mondják: “Nem köszönted meg, apa!”. Én erre: “Ó, igen, igazad van!”. Ez simán előfordul, és a mi történetünk a nagyon mély feldolgozása ennek - ha csak egymás mellett vagyunk, de szeretet nélkül, körömszakadtáig akarod, hogy jónak lásd az apádat. Ha egyszer megérted a lényegét, hogy mit jelent jónak lenni, nyilván azt szeretnéd, hogy az apád is jó ember legyen, és mikor felültet, és nem úgy viselkedik, mint a “jó”, az csalódás, és felbőszít. Ez az, ami hátborzongató és nagyon is jogos. Azt hiszem, hogy ez a folyamat, ez a viszonylat igazán jó a filmben.

Sok utasítást kaptatok a rendezőtől, vagy hagyott teret a játékra, improvizációra, illetve környezetbe helyezett titeket egy időre a jelenetet megelőzően?

Viggo Mortensen: Szuper volt, hogy hetekkel előtte ismerkedtünk a környezettel, különösen azért, mert Kodi és én is alapvetően nap mint nap le voltunk terhelve, és néha a nagyon tehetséges banda is megjelent egy vagy két munkanapra. Amikor pihentünk egy vagy több, esetleg pár hétig Pittsburgh-ben, minden nap csak gyakoroltuk és gyakoroltuk apránként a forgatókönyvet Kodival, meg Kodi apjával, aki szintén színész, így ő is ott volt. Az apja meg akarta értetni vele az egész sztori dinamikáját - ezt pontosan követtem -, ami köztem és közte volt, és meg akart győződni arról, hogy a gyerek biztonságban van, jó kezek közé került, és persze hogy a fiú megfelelően dolgozik - szerencsére ez jól jött ki. Egy másik fajta szülővel ez nagyon sok lett volna, és működésképtelen, de ő szuper volt Kodival és tudta, hogyan engedje át a rendezőnek a dolgot, a rendezőnek és az írónak. Mindannyian körbeültünk, átmentünk a forgatókönyvön, ami tényleg okos döntés volt, mert először is, télen forgattunk és mert erős időkorlátaink voltak.
Gyászosnak kellett a környezetnek kinéznie, szóvak ez szűkítette a lehetőségeket. Nem lett volna időnk a babrálásra, és hogy letörjünk, amiről aztán beszélünk, és megvitatjuk a soronkövetkezőket, szóval ugyanazt kellett gondolnunk. Minden rendezőnek ezt kellene követnie. Ez ritka sajnos. De átnéztük az egészet, és mindenki tudott mindent, és így én is értettem mindent. Megismertem Kodit, hisz sokat beszélgettünk és viccelődtünk. Volt egy nagy szobánk, iroda területnyi, és emlékszem, volt az az óriási faliszőnyeg, meg volt focilabdánk. Mikor unatkoztunk, felnőttként - mert majdnem olyan volt, mintha nem lettem volna az - már Kodi és én, ismerkedtünk egymással. Miközben olvastuk a jeleneteket, néha rugdostuk a labdát oda-vissza. Tényleg megismerkedtünk egymással, és tapasztaltam valami olyat ez által, ami nagyon érdekes számomra: hogy valóban megértettem a könyvet. Ez nem csak egy gyerek volt, akit meg kell védeni, akinek meg kell mutatni dolgokat, és hogy “ezt tesszük, és akkor csak meg kell csinálni azt, és csak utánoznod ezt”. Ő valóban tudta, miről van szó. Beleadta a saját érzéseit, és mikor ezt megéreztem, sokat segített. Ha csak tőlem függött volna, meg a kamerával trükköztek volna a fiú körül, miközben beadták volna neki, mi lenne a követendő a magas szintű teljesítmény érdekében, sokkal nehezebb lett volna, és azt hiszem, nem lehetett volna az egész nyitott, és nem fejlődtem volna ennyi mindenben. A mozi nem működött volna, mert a film pont csak annyira jó, mint a kapcsolat köztünk, vagyis amennyire ez a kapcsolat hiteles.

Tehát érzelmileg is igénybe vett a szerep?

Viggo Mortensen: Igen. Hogy őszinte legyek, ez volt a legnehezebb része. Nehezebb volt, mint a fizikai része, legalábbis számomra. Úgy értem, a filmekben, amelyekben dolgoztam, lényeges volt a fizikai rész, hiszen én durván melegben vagy hidegben voltam, hegyek között, lovakkal, harcokon át, és így tovább, de megtettem mindent, amit tudtam. De ez egy teljesen más dolog, s bár voltam fizikailag is meztelen filmekben, de hogy meztelen vagy érzelmileg és oly módon, amely nem csak szórakoztató vagy a szerephez kötött. Nagyon őszintének kellett lennem, vagy nem működik a dolog, hisz csak a táj volt körülöttünk. Annyira nyers és nyílt sebű érzéseket kellett produkálnunk, amely szinte mérőeszközeként működött ennek, ezt éreztem. És hozzáteszem, még soha nem voltam olyan filmben, ahol a környezet ennyire következetesen szereplőként jelent volna meg. Annak ellenére, hogy halott vagy haldokló a táj, nagyon is élt ebben a haldoklásban, a halál izgalmával. Ezt nagyon hasznos volt megérteni.

Például a fák?

Viggo Mortensen: Igen. Erős volt: a fák, a vízesés, azok a furcsa városképek. Úgy értem, nagyban segítettek. Olyan volt az egész, mint egy másik karakter, és azt hiszem, nemcsak az időjárás segített nekünk, hanem hogy ezeket a helyeket közvetlenül is éreztük a valójukban. Nem egy sci-fi részlet volt, és egy zöld képernyő, mikor nekünk csak elképzelnünk kell, amit a rendező mond: “Igen, akkor lehet beszélni a teniszlabdához, ami igazából egy kannibál”. Nem. Minden, amit láttál, láttunk, nagyon hasznos volt és szükséges. Ez nem egy nagyköltségvetésű film. Ezen az úton kellett dolgoznunk, azokon a helyeken kellett forgatnunk. De azt hiszem, a rendező még akkor is, ha kétszer ekkora költségvetése is lett volna, valószínűleg ugyanígy járt volna el. Jó volt a hozzáállása, nagyon azt éreztem. Azt akarta, hogy legyünk hűek a könyvhöz, és ez volt a mód ahhoz.

Megdöbbentett-e a helyszín valódisága, mikor megláttad, és felkészített-e erre a produkciós gárda?

Viggo Mortensen: Nem voltam mindennel tisztában. Néhány bánya, a salakcölöpök és egyebek, amik csak úgy ott feküdtek. Azon a területen, ahol kóboroltunk, és Kodi meglátta a halott szarvas fejét, az eléggé sokkolta… Nem nyúltunk hozzá. A terület New Orleans része volt, csak még nem tisztították meg. Ha megnézed közelebbről - nem tudom, látható-e még így vagy sem -, amin én is csodálkoztam, az volt, hogy körülbelül ebben a magasságban (mutatja) mind az üzleteken és mind a falakon, a külső falakon, ott volt a nyálkás zöld vonal. Ahová a vízszint hosszú időre elért. És mindenhol ez volt. Arrafelé, ahol Kodi látta a szarvas fejét, volt egy toborzó iroda, és ott lógott George Bush képe kissé megbillenve, egy nagyon fiatal, első elnöki portré - tudod, nem annyira őszes, és az arcán a hibbant mosoly -, és benne ott volt egy fickó táskája kissé nyitva és egy útlevél a toborzó tiszt asztalán. Bizarr volt. Olyan volt, mintha érintetlen lenne, és az emberek ugyan ellophatnák, de ez sem érdekli őket.
Úgy értem, hogy akkoriban más problémáik voltak. És így, ez nagyon furcsa volt. Volt egy mozi és volt egy állvány, és a vásznon minden főcím fent volt, amit azon a napon játszottak, és ott volt az óra, ami aznap állt meg. Tudod, minden olyan… nagyon más volt. Úgy értem, először azt kérdeztem, hogy miért csinálnánk mindezt? Úgy tűnt, eléggé korlátozott a költségvetésünk, miközben a személyzetet visszük, és elmegyünk oda pár napra. Fel tudtuk volna ezt venni akár Pittsburgh-ben is. Felvehettük volna az ipari területeken, ahol korábban dolgoztunk - de mégis, volt valami fel nem fogható arrafelé, aminek volt ereje, az biztos!

Elmesélték, amit a katasztrófa jelenthetett? Én úgy gondolom, azért akart a rendező New Orleans-nál dolgozni, mert ott valóban katasztrófa történt.

Viggo Mortensen: Igen. Nos, a Szent Helen hegynél igazi természeti katasztrófa volt, de máshol is, a Katrina igazi károkat okozott. Másfelé pedig a bányászat és egyebek, az ember által okozott katasztrófák és szennyezte területek. Amerre jártunk ipari nyomok, helyek, ahol a nehézipar otthagyta a nyomát. Nem, nem meséltek erről, és a könyv sem, azt hiszem, nem is helyénvaló ebbe belemenni. Ha bele akarsz mélyedni, kíváncsi vagy az összes válaszra ezzel kapcsolatban, az egy másfajta film. Van egy gyönyörű gondolat a könyvben. Bárcsak itt lenne nálam! “A számlálható dolgok látványa abbamarad. Van valami szép ebben.” De egyébként, ha meg akarod nézni a filmet, és meg akarod érteni, ott a lényeg. Ha a történetet érzelmi alapon meséled, vagyis valósághű módon, akkor a maga természetében nézed a tájat, és valahogy így gondolkodsz: “Hú, meg kell figyelnem mindent.” Szuper, ha ez eszedbe jut, de valójában ez a felszín. Ha mindent hátrahagysz, és csak a táj van és te, akkor érted meg valóban, hogyan lehet mindezt felfogni. Ez az egyébként, amiről itt szó van. Ettől olyan extrém picit minden szülő, aki felelősen aggódik: “Mi lesz a gyerekemmel, ha…”
Nem kerülöm ki ezt a témát, felteszem én is magamban: “Vajon lesz-e barátja vagy élelme?... Vajon lesz elegendő pénze, hogy főiskolára menjen?... Vajon kap-e állást, lesz-e barátnője vagy fiúja…?”  - és így tovább. Ebben az esetben nem erről van szó! Ez csak a “Mi a fenét csinál?” helyzet a filmben. Nincs felette tető, nincs ennivalója, olyanok vannak körülötte, akik meg akarják ölni, és meg akarják enni. A szülő legrosszabb rémálma az egész, de ez csak egy a lehetséges valóságok közül. Ez egyfajta túlzása annak, ami természetesen lehetséges a felnőttek és a gyerekek között - vagyis a felnőttek, mi, gyűjtjük az emlékeinket, az élet tapasztalatait, és sokszor sajnálunk dolgokat. Gyakran inkább élünk a múltban, mint a jelenben, és csak néha fordul elő, amikor valaki neked megy a dugóban, vagy ilyesmi, vagy rossz híreket kapsz valakiről a családban, hogy a jelenben vagy azonnal. Mindent elfelejtesz lassan. Vagy mikor lebetegszel, noha kellene menni dolgozni, és meg kellene csinálni a szokásosat, és bevásárolni, és ezt meg azt tenni, és elmenni az iskolába érte, és hirtelen nem tudod. Akkor csak az ágyban vagy, úgyhogy minden eltávolodik, csak a tested marad, és ami történik. És ebben a helyzetben, hogy ott vagy végig, az egész idő alatt, akkor az apa visszaemlékszik arra, hogy a világ milyen volt, bevillannak a borzalmak, a virágok vagy a felesége terhesen, és szép emlékek, a kabócák és méhek hangjai. Ez az egész. A gyerek soha nem ismerte ezt. A film eléggé eltúlozza ezt a különbséget. A kölyök sokkal inkább a pillanatban él, mint általában a gyerekek, mert nincs mire emlékeznie, de ez még szélsőségesebben is megjelenik, mert az apa egy olyan világra emlékszik, amit a gyerek soha nem fog megismerni, kivéve, ha az apja mesél neki róla.

Mi a helyzet a Babóval? Fogsz játszani benne? Persze tudom, hogy a Gyűrűk ura-beli karaktered nem szerepel benne, igaz?

Viggo Mortensen: Nem, nem, nincsen benne. De ha egyszer ők csinálnak valamit… Biztos vagyok benne, hogy amennyiben úgy gondolják, tudják, hogyan csináljanak valami érdekeset, és persze pénzt…

Szóval dolgoznál a Babóban, ha felkérnének rá, s ha érdekelne a szerep?

Viggo Mortensen: Hát fura, de inkább a megszokott szerepemet vinném, ha belekerül, mintsem hogy átengedném valaki másnak. Az egyetlen mód, hogy működjön az összefüggés a történetek között, ha valóban összekötik a történetet a Babóval. Van kb. 60 év a Babó és az első Gyűrűk Ura között, úgy emlékszem. Úgy értem, a karakterem nem szerepel a könyvben, de természetesen valahol életben van. Fiatalon. És miután elég lassan öregszik, összekötésként minden bizonnyal meg tudnám csinálni, de nem tudom, hogy ők hogyan gondolkoznak. Biztos vagyok benne, hogy a rajongók szeretnének látni, és hogy ezek a fickók szeretik a pénzt, szóval valószínűleg tudják, hogy mely karakterek, vagy éppen mely színészek kellenek a nézőknek a trilógiából. Szóval szeretnék benne játszani, de még nem kerestek meg. Azt hiszem, éppen elég kérdéssel kell megbirkózniuk, mielőtt belekezdenek a dologba.

Mi lesz a következő munkád?

Viggo Mortensen: Egy színdarabban játszom.

New Yorkban?

Viggo Mortensen: Madridban. Spanyolul.

Az út május 6. óta látható a magyar mozikban.

FORRÁS: www.collider.com

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink