Magazin / Interjú

Tévéfilm Angyal Istvánról

2007. november 3. 16:19

Néhány népszerű nagyjátékfilm (köztük a Szegény Dzsoni és Árnika valamint az Érzékek iskolája) után az utóbbi években Sólyom András érdeklődése a magyar történelem felé terelődött. Már 1996-ban készített egy ‘56-os játékfilmet, Pannon töredék címmel, legutóbb pedig két nagysikerű dokumentumfilmet rendezett Kádárról. Már színpadon is körbejárta Kádár János és Angyal István személyét (Angyal és Kádár, Budapesti Kamaraszínház, 2006) most pedig egy tévéfilmet forgatott, 56 villanás címen, mely november 4-én este kerül műsorra az M1-en. Interjúnk a rendezővel.


M+: Olvasóink fiatal átlagéletkora és a sajnos igencsak hiányos történelemkönyvek miatt elmondaná, hogy ki is volt Angyal István?

Angyal István 1928-ban született, tehát 1956-ban 28 éves volt. 1944 nyarán elvitték Auschwitzba. Édesanyja és nővére ott haltak meg. Ez az Auschwitz-élmény nagyon erősen befolyásolhatta a világról alkotott elképzeléseit. Nem lépett be a Kommunista Pártba, de végtelenül szimpatizált a törekvéseikkel. Csak két évet járhatott a bölcsészkarra - magyar-történelem szakra -, mert kirúgták a Lukács György-féle vitában képviselt álláspontja miatt. Építésvezető lett. Előbb Sztálinvárosba került, később Pesten dolgozott és itt lényegében teljesen véletlenül keveredett bele az ‘56-os forradalom eseményeibe. Több költő- és íróbarátja volt, akik mind tagjai voltak a Petőfi körnek – ő maga azonban nem. A nevesebbek közé tartozott Gáli József, Eörsi István, Csurka István valamint egy akkor filmrendező-szakos főiskolás, Csongovai Per Olaf, aki talán a legközelebb állt Angyalhoz. Csongovai sokkal tudatosabban kapcsolódott be a forradalomba, mint Angyal István, akinél talán többet és merészebbet is gondolt arról, hogy a gyakorlatban mit kellene csinálni.


Angyal István október közepétől – tüdőbetegsége miatt -  a Péterfy Sándor utcai kórházban volt, de 23-án ennek ellenére részt vett a tüntetéseken. Azt gondolom, főleg Csongovaitól és Eörsitől hallotta, hogy éppen hova kell menni. Október 23. után, az első napokban még vissza-visszament a kórházba, és azt találta ki, hogy onnan kellene élelmet szállítani a forradalmároknak. Napokon keresztül a Tűzoltó utca egyik garázsa előtt álltak meg a kórház teherautójával, így lett találkozási, gyülekezési hely a garázsból, amely történetesen a Belügyminisztériumé volt. A Péterfy kórházban   az volt az általános meggyőződés, hogy a forradalmárokat segíteni kell. Sokan gondolták ezt akkor így - az én ismereteim szerint az egész országban - többféle indítékból. Az akkori vezetők közül a legtöbben – köztük Kádár János is - úgy gondolták néhány napig, hogy az utcai forradalmárokkal is tárgyalni kell.

Az első néhány nap után Angyal István már az éjszakákat is a Tűzoltó utcai garázsban töltötte. Alvásra, naponta csak 2-3 órát engedélyezett magának, de ezzel így voltak a többnyire tizenéves, huszonéves társai is. Koffein injekcióval, tablettákkal, rengeteg kávéval tartották magukat ébren. Feladatokat találtak maguknak késő estig, majd hajnalig. Végtelen hosszú megbeszélések során vitatkoztak a naponta változó politikai helyzetről.

Angyal István – újságíró ismerősei, majd az ismert író, Déry Tibor és Benjámin László, költő segítségével jutott el Nagy Imréig, aki arra kérte a Tűzoltó utcai és Corvin-közi forradalmárok vezetőit, hogy csoportjaik rakják le a fegyvereiket. Angyal István – ahogy ezt sajátkezű vallomásában le is írta – vitatkozni mert Nagy Imrével. Azt képviselte, hogy csak akkor teszik le a fegyvereiket, ha az orosz csapatok elhagyják Magyar-országot.

Október 30-án este, a Köztársaság téri ostrom után találkozott először Kádár Jánossal, aki a néhány órával korábban történt lincselések hatására - úgy képzelem – végtelenül zaklatott lelkiállapotban lehetett. Talán ezért tett ígéretet arra, hogy másnap meglátogat-ja a Tűzoltó utcai és Corvin-közi fegyvereseket. Angyal István ekkor felajánlotta, hogy személyes testőrséget biztosít Kádárnak, akinek – ha kedve és ideje engedné – akár a csoport első számú vezetője megbízatást is megszavaznák.   

Mindez az 56 villanás című tévéfilmünk előtörténete. Az 50 perces film november 17-én, a letartóztatását követő napon kezdődik, és két év rendőri kihallgatásait foglalja össze.  Ezeken a kihallgatásokon Angyal István a lehető legrészletesebben elmesélte, hogy miben vett részt, és hogyan gondolkodott az országban zajló történésekről. Feltűnően sokszor hivatkozik Kádár Jánosra, mert abban reménykedik, hogy a hatalom csúcsára került – a néhány találkozón vele végtelenül rokonszenvező első titkár -  tanúskodni fog mellette. Angyal joggal gondolja, Kádárnak pontosan emlékeznie kell a találkozásaikra. 



M+: A Tűzoltó utcai eseményekről vagy Angyal Istvánról készült-e már korábban valamilyen filmes feldolgozás Lugossy István 1996-os dokumentumfilmjén kívül?
Úgy tudom, nem.


M+: Az Ön “ismerettsége” Angyallal a tavalyi Angyal és Kádár c. színdarabbal kezdődött, vagy már korábban?
Korábban, hisz még ezelőtt készítettük Kornis Mihállyal a Kádár János utolsó beszéde c. dokumentumfilmünket, majd a Poggyászunk, Kádár János címűt. Ekkor hívta fel Kornis a figyelmemet arra, hogy Kádár és Angyal találkoztak egymással. Még november 1-én délelőtt is azt mondta Kádár, hogy a Tűzoltó utcai forradalmárok oldalán áll. Ehhez képest aznap este eltűnt a Parlamentből - ma már tudjuk, hogy Moszkvába ment. Tehát Kádár kapcsán kezdtem el gondolkozni Angyal Istvánról, és végül is az derült ki, hogy csak azért kellett meghalnia, mert Kádár számára kompromittálóvá váltak az ő állításai. Tulajdonképpen az, hogy Kádár november elsején népünk dicsőséges felkelésének tartotta az októberi eseményeket, legtöbbünk számára csak a rendszerváltozás után vált ismertté. November 1-én este ugyanis a Rádió sugárzott egy beszédet (még reggel vették fel), és ebben bizony elhangzik ez a kifejezés. (Ellenforradalmi veszélyről volt szó benne, de hogy az országban zajló történések kizárólag ellenforradalmiak lettek volna, arról nem.)

Először tehát Kádár vonatkozásában gondolkodtam el Angyal Istvánról. A naivitásáról, az áldozatosságáról, a szelídségéről, de nagyon hamar eljutottam az általánosításig: az, hogy egy politikus milyen szerepet vállal, nem csak önmagától függ, hanem azoktól is, akik megcsinálják őt. Azt feltételezem, hogy a „Kádár-imidzs” kitalálói úgy gondolták, Angyal Istvánt meg kell ölni - mert (szerintük) sorban likvidálni kellett mindenkit, aki a forradalmárokkal szimpatizáló Kádár Jánosról nem tudott megfeledkezni. 



M+: Filmje a kihallgatásokon játszódik - milyen volt ezeknek a hangulata, illetve egyáltalán: mit tudunk róluk?
Amikor hozzákezdtem, a Fővárosi Levéltárban átolvastam az aktaerdő egy részét. A következő tűnt fel nekem: hihetetlenül sok rendőr hallgatta ki Angyal Istvánt. A jelentéseikből – amúgy mellékesen -  az derül ki, hogy jó néhányan, akaratlanul is szimpatizáltak vele, nem tartották elvetemült bűnösnek… Az első rendőrségi kihallgatása után el is akarták engedni, mondván nincs miért ott tartani. Röpcédulázott, de akkor is el kell engedni. Kapott is egy ügyészi határozatot, hogy elengedik - de azután mégse ez történt, hanem átvitték egy következő fogdába. Néhány hónappal később volt az első bírósági tárgyalás, ahol kiderült, az amnesztia értelmében fel kell őt menteni. De ennek ellenére sem engedték el. Kezdődött az újabb vizsgálat… És így tovább egészen az ‘58-as halálra ítéléséig és kivégzéséig. Szóval egészen elképesztő, hogy miközben a kihallgatások vagy az első bírósági tárgyalások idején ártatlannak találták, a háttérben valakik ezt nem fogadták el, és álbizonyítékokat kreáltak.

M+: Az 56 villanásban egy filmen eddig ritkán látott színész, Menszátor Héresz Attila alakítja Angyal Istvánt. Őt hogyan találta meg, és kik szerepelnek még a tévéfilmben?
Attilát többször láttam színházban, még főiskolás vizsgaelőadásokban is. Gryllus Dorkával egy osztályba járt, és mikor vele forgattam az Érzékek iskoláját, akkor Attila is kapott a filmben egy kisebb szerepet. Most pedig főszerepet, mivel karizmatikus forradalmár alkatúnak látom. A kihallgató főrendőrök szerepére is nagyon erős színészek kellettek. Mert - és ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni - nem hülyékről van szó. A Belügyminisztérium politikai nyomozati főosztályának tisztjei ők. Alezredesek, ezredesek, őrnagyok. Tehát olyanok, akik - mondjuk úgy, hogy - a végrehajtó apparátus gondolkodó emberei. A rendőr-szerepek eljátszására a következő színészeket kértem fel: Bálint András, Márton András, Dengyel Iván, Szilágyi Tibor, Solténszky Tibor és Takács Ferenc. Három gép- és gyorsíró is szerepel még: Hartmann Teréz, Spilák Klára, Balog Judit. Az operatőr Reich László, akivel sok-sok izgalmasnak tűnő képi effektet találtunk ki.

Az 56 villanás november 4-én, este 22:05-kor lesz látható az M1 műsorán.


[nyil] Fotók: Szilágyi Lenke

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink