Magazin / Összefoglaló

Tényleg berágott ránk Hollywood?

Erdélyi Tamás írása
2011. június 10. 20:27

Csütörtök este kaptuk meg az InterCom júliusi bemutatóinak végleges listáját és vele együtt azt az elszomorító hírt, hogy a Warner Bros. stúdió megharagudott hazánkra, de leginkább “piacvezető” filmkalózainkra.

Miután az elmúlt néhány hónapban a Sony Pictures, a 20th Century Fox és a Warner Bros. Pictures által forgalmazott filmek az első kalózkópiái mind Magyarországról kerültek fel az internetre, az InterCom nagyobb stúdiói közül a Warner Bros. Pictures úgy döntött, hogy nem kockáztat tovább: előzetes terveivel ellentétben több filmet nem mutathatunk be az amerikai bemutatóval egy időben, vagy ahhoz nagyon közel. A stúdió ezzel a lépéssel a Magyarországnál jóval erősebb, fontosabb piacok mozis bevételeit próbálja védeni.

Az első gondolat, ami felötlött bennünk, hogy mégis milyen vizsgálat vagy statisztika alapján állapították meg, hogy a bűnösöket nálunk kell keresni, hiszen tapasztalataink szerint a legtöbb korai kalózkópia az ún. R5-ös régióból érkezik. Ez igaz is, viszont egy mindenre elszánt hazai releaser csapat, a CiNEDUB - akiknek a nevét egyébként érthetetlen okokból minden ide vágó cikkből cenzúrázzák, csak hogy reklámcélokból ne nevezzük nevén a “gonoszt” -, szóval ez a maroknyi elszánt kalóz, tudatában annak, hogy amit tesznek az bűncselekmény az utóbbi két évben sorra gyártották saját készítésű kamerás felvételeiket. És mivel Magyarországon az utóbbi évtizedek alatt sikerült kiharcolni, hogy nálunk bizonyos országoknál is előbb tűzzék ki a bemutatók időpontját, nem először fordul elő, hogy sikeresnek szánt premierfilmek szinte a tengerentúli premierrel egy időben kerültek fel a megosztó oldalakra.

Megéri az ilyen verzióért? (jelenet a Másnaposok cam-ripjéből)

A Cinematrix információi szerint legutóbb a Másnaposok kamerás verziója verte ki a biztosítékot, amely világviszonylatban is elsőként készült el és egyes külföldi csapatok is ezt használták fel saját régiójukban, a már általuk rögzített hanggal ellátott újrakiadásra. Holott, ha megnézzük a magyar és egy már saját forrással dolgozó, csak később beérkező külföldi csapat munkáját, elég nagy a minőségbeli különbség az utóbbi javára.

“Amíg fizetni kell egy filmért, mindig lesznek kalózok”

Sok helyen, főleg hozzászólásokban olvashattuk azt az általános reakciót, hogy amíg 1500 Ft-os mozijegyek lesznek, addig ne is csodálkozzunk rajta, hogy az ember előbb inkább letölti a filmet, mintsem a moziban kelljen csalódnia. Ha tetszett neki, majd be is ül rá.

Ezt két okból valóban meg is értjük: a magyar pénztárcához drágák a mozijegyek, amelyen az Avatar óta beindult 3D mánia csak még nagyobbat dobott - két mozijegy, popcorn és kóla áráért megközelítőleg 5 000 Ft-ot kell fizetnünk. A másik probléma, hogy az utóbbi években igencsak csökkenő tendenciát mutat a hollywood-i filmek minősége, mivel az elkészítésüknél kifejezetten bevételi szempontokat vesznek figyelembe. Ez egy átlagos mozibajárónak nem okoz túl nagy lelki stresszt, de az úgynevezett kritikus szemek hamar észreveszik a csibészséget. Hogy csak az elmúlt hónapok nagyobb nevei közül csemegézzek: a Másnaposok 2. 35%, a Karib-tenger kalózai 4. 33%, az Álomháború 22%, a Csata: Los Angeles pedig 35% a RottentTomatoes-on, ahol több száz filmkritikát gyűjtenek össze egy-egy filmről és azokat átlagolják. Tehát nem igazán azt az élményt kapjuk amire számítottunk.

De ez persze még akkor sem jogosítaná fel az embert a bűnözésre. Hogy hibázott a magyar releaser csapat? Nem, bűncselekményt követtek el. Hogy hibás-e a néző, aki leszedi az ilyen filmeket? Az egyrészt jogilag attól függ milyen forrásból szerezte a filmet, másrészt, hogy annak megtekintése után mi a következő lépése. Ugyanis a töltögetők ellen irányuló szónoklatokból nagyritkán kimaradnak azok, akik ezek után moziba mennek vagy megvásárolják a DVD-változatot. Szinte biztos vagyok benne, hogy az olvasó környezetében is akad legalább egy vagy két ilyen mozirajongó, onnantól kezdve pedig nem is annyira elhanyagolható a számuk.

Egyesek szerint – mint például a nemrég szinte semmiből megjelent Magyarhangya – újra kellene reformálni a filmforgalmazás intézményét. “Gyorsabban és olcsóbban szeretnénk több embert megmozgató vetítéseket szervezni, a filmek torrentes megjelenése előtt.” - szól a kezdeményezés, amely egyelőre úgy tűnik valóban célközönséget talált magának. A zeneiparnak is sok időbe telt megbarátkoznia az internettel, hozzá képest Hollywood, de még Magyarország is rendkívüli hátrányban van. Idehaza nemhogy a zeneletöltés modeljét nem tudták még sikeresen piacra vinni, de a legális filmletöltés is gyerekcipőben jár. Persze mindez piacfüggő, de igény úgy gondolom volna rá, csak akkor az árazást és a feltételeket is a piachoz kellene igazítani. Szerencsére vannak előremutató példák: a kaliforniai Apple cég iTunes Store-ja évek óta egy világszerte sikeres, dinamikusan növekvő szolgáltatás, amely hazánkban különféle bürokráciai útvesztők, jogszabályok és jogdíjbegyűjtő szervezetek miatt ennek ellenére továbbra sem elérhető.

Tönkretesszük-e a hazai filmforgalmazást?

Mi, nézők biztosan nem, de az ún. filmkalózok kitartó munka és rengeteg izzadtság árán felépített hidakat égethetnek fel mögöttünk. Habár manapság elég ritka, de 30 évvel ezelőtt azért rendszeresen előfordult, hogy több éves késésel jutottak el hozzánk a filmek. Például az Indiana Jones első része, amely ugyan 1981. június 12-én jött ki az Egyesült Államokban, de a magyar nézőknek több, mint négy teljes évet kellett várniuk, mire 1985. október 24-én magyar szinkronnal megtekinthették. Mostanra viszont kiharcoltuk, hogy egyes esetekben világpremierekkel és éjféli vetítésekkel örvendeztessük meg a hazai mozibajárókat.

Ugyanakkor komoly csúsztatás azt állítani, hogy teljes Hollywood berágott volna ránk, hiszen csupán kis hal vagyunk a vízben és a Warner Bros. sem képviseli az összes stúdiót. A Warner haragja leginkább azért fenyegető, mert az ilyen lépésekkel a sokkal erősebb, főként nyugati országok piacát veszélyeztetjük, ergó a hazai release-k által gerjesztett hullám lényegében világméretű. A hírek szerint további két nagy stúdió, a Fox és a Sony gondolkozik hasonló szankciókon, de egyes vélekedések szerint azért egyelőre nem kell olyan forrón enni a kását, elképzelhető, hogy a Warner szankciója is csak ideiglenes. Valószínű az a forgatókönyv, hogy csupán jelzésértékűen kaptuk a dorgálást, hogy egy kicsit elgondolkozzanak és magukhoz térjenek az emberek. Ezzel viszont nem közvetlenül a felelősöket büntetik, hanem a magyar nézőt, akiknek a nagy része nem tehet az adott helyzetben az égvilágon semmit. Akik kamerával felvett filmeket töltenek le azok amúgy sem képviselik a potenciális, valódi szórakozásra vágyó, fizetőképes közönséget. “Az vagy, amit megeszel” - és ez a mondás még a jelen helyzetben is megállja a helyét.

Nyugaton, és talán mintha egy időben idehaza is működött volna kamerafigyelő rendszer a mozikban, de azokra nagyon sok panasz érkezik, hiszen a film közben vizslató elektronikus szemek nagyban kimerítik a személyiségi jogok megsértésének fogalmát. Mit lehetne akkor még tenni? Erről a frontról valószínűleg már semmi olyat, ami ne zavarná a mozibajárók komfortérzését.

Talán a mozik üzemeltetői lehetnének egy kicsivel szemfülesebbek, talán lehetne több mozijegy akció és Hollywood is gyárthatna élvezetesebb filmeket, amiket érdemes egymás után, akár többször is megnézni. De mint ahogy ez sem, a filmkalózkodás, mint iparági melléktermék megszűnése sem holnap fog bekövetkezni.

Természetesen cikkünk megjelenése előtt e-mailben megkerestük a forgalmazót is, akik viszont a stúdiók visszajelzése alapján azt kérték, hogy korábbi levelüket ne kezeljük hivatalos nyilatkozatként, így erre utóbb külön fel is hívnánk a figyelmet.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink