Magazin / Összefoglaló

Szerintünk a Szemle

2007. február 8. 15:39

Végignéztük a 2007-es Filmszemle összes versenyfilmjét (egy kivétellel), hozzácsaptuk a Noé bárkáját, és felállítottuk listánkat. Három Moziplusszos szubjektív minikritikái következnek; a sorrend nem valós, csak van, a kritikusok elfogultak és fáradtak, de annyi talán látszik majd, hogy voltak jó és kevésbé jó dolgok, a kisfilmek között szintén, de arról külön cikkben szólunk.  Akinek sok a szöveg, az meg majd úgyis továbblapoz a “mi díjainkra”.


[cim]Iszka utazása[/cim]
Vannak filmek, amelyekről első látásra nehéz megmondani, hogy remekmű-e, vagy “csak” egy nagyon jó film - az Iszka utazása pont ilyen, annyi többlettel, hogy a néző talán nem is akarja bekategorizálni: úgy jó, ahogy van. Kevés ilyen film készül, legalábbis nálunk egész biztos ritkán vannak olyan pillanatok, amikor minden képkockából azt érezzük, hogy valami fontos és szép dolgot-témát látunk. Az Iszka utazása valami egészen ritka filmes hozzáállással és szeretettel készült, és ez tökéletesen elég arra, hogy magával ragadja a véres tollú ítészeket is (legalábbis remélem, hogy még ők sem vesztek el). Nehéz objektívnek maradni, a filmet kívülről megítélni, és e sorok írója nem is akar ilyet. Mert Iszka és Rózsika története után már mást jelent megenni egy szelet kenyeret vagy elmenni a fodrászhoz - akarhatunk-e többet filmtől? [nyil] Osváth Gábor
Értékelés: 10/10


[cim]Ópium – Egy elmebeteg nő naplója[/cim]
Az idei mustra legjobb filmje. Szász János újfent Csáth Gézához nyúlt alapanyagért, és milyen jól tette. Az Ópiumot a regénnyel ellentétben nem kell dokumentumfilmként kezelni, sokkal inkább önálló művészi alkotásként. Dr. Brenner József / Csáth Géza megérkezik új munkahelyére, a századeleji elmegyógyintézetbe. Egy betegével különösebb (mondhatni intimebb) kapcsolatba kerül. Az orvos és beteg közt kezdenek elmosódni a határok, és lassan már nem biztos, hogy az orvos értékrendje az értékesebb. Az orvosnak szembe kell néznie saját függőségével, a beteggel, az elmegyógyintézet vezetőségével és a lelkiismeretével is. Tetézi ezt a beteg különössége és grafomán tulajdonságai, ami pont akkor jött, amikor a csáthi szépíró énje, aki meghozta számára az ismertséget, épp alkotói válságban van. A nő ihletője és egyfajta múzsája lesz, akit azonban a helyzet eldurvulásával maga Brenner lesz kénytelen elpusztítani. Megrendítő erejű film az Ópium, kiváló (de nem feltétlen hiteles!) kor- és miliőábrázolással. A sok esetben inkább kínzóeszközként használható gyógyító gépek közt játszódó film az idei szemle egyik legmaradandóbb filmje, remek adaptáció. Röhejes, hogy a szemlebizottság a Kythéra főszereplőnőjét díjazta (talán mert ő magyar?), pedig a norvég Kirsti Stubø alakítása idén felülmúlhatatlannak bizonyult. [nyil] Czehelszki Levente
Értékelés: 10/9


[cim]Dolina[/cim]
A Szemle versenyprogramjában szereplő filmek közül talán ezt várták a legtöbben (az Ópium mellett), és jogosak is voltak a nagy elvárások, hisz mégiscsak egymilliárdos a büdzsé, és ebből nem kevés az állami hozzájárulás. Dukált egy kimagasló film, és Kamondi lényegében majdnem hozta is ezt. Kezdjük a legkézenfekvőbbel: a címszereplő falu és lakosai olyanok, amilyet a mozibajáró még sokáig nem fog elfelejteni. Nem csak, hogy minden egyes fillér meglátszik a káprázatos kidolgozottságon, de a képek is úgy lettek komponálva, mintha festményeket néznénk. És jó nézni, de ez nem tarthat ki a közel kétórás menetidő teljes hosszán át. És sajnos a film második felében (vagy talán csak az utolsó harmadában?) a dramaturgia léket kapni látszik, és bár nem süllyed el, a néző türelmét és logikáját próbára teszi, nem feltétlenül jó értelemben. [nyil] Osváth Gábor
Értékelés: 10/8


[cim]Konyec[/cim]
Lovas Balázs (...) írt egy jó forgatókönyvet, aminek van eleje, közepe, és ami a legfontosabb, vége is. A Vérdíjas Nyugdíjasok sztorija egy (...) feszes, élvezetes történet, amiben még egy kezdő rendező is könnyedén megtalálta a számítását.(...) Földi Teri és Keres Emil pazar alakítást nyújtanak, amely alakításokban felszínre kerül a magyar mozi hőskorának páratlan, soha vissza nem térő eleganciája. Példaértékűen fegyelmezett, méltóságteljes játékuk különleges értékkel ruházza fel a filmet.(...) Műfaji besorolását tekintve leginkább a vígjáték címkéje passzolna a Konyecre, de filmünk néha (...)átcsúszik a szatíra tartományába - vagy legalábbis elsőre úgy tűnik. Mert, és ez a film egyik szomorú tapasztalata, a magyar bulvármédia tényleg így viselkedik. (...) Ezzel a mozival sikeresen debütált egy rendező, a rétegfilmek írója pedig megmutathatta tehetségét a szélesebb közönségnek; de ami talán a legfontosabb, két fantasztikus nyugdíjas bebizonyította, hogy hetven fölött minden filmjük ajándék – nekünk, nézüknek. [nyil] Durucz Dávid
Értékelés: 10/8


[cim]Kythera[/cim]
Minden Szemlén van 1-2 film, amire minden előérzet vagy remény nélkül ül be az ember - aztán értelemszerűen vagy hasraesünk, vagy kellemesen csalódunk. Utóbbi kategóriába esik a Kythera, mely egy lényegében kétszemélyes pesti kamaradráma néhány görögországi szép színes jelenettel megbolondítva. Egy nő és egy férfi kapcsolatáról van szó, mondhatni melodráma, de remek fanyar humorral, mely a már ezerszer látott témákat (pl. legyen-e gyerek?; felnőni képtelen idősődö karakterek) is újszerűen, de legalábbis érdekesen tudja eladni. Aztán eljutunk az addig csak álomképekként felvillanó Kythera szigetére, és nagy örömünkre itt nem egy külön film kezdődik, hanem az eddigiek logikus folytatását látjuk, ami már önmagában is nagy dolog magyar film esetében. Nem egy elsőrandis film. [nyil] Osváth Gábor
Értékelés: 10/7


[cim]Hasutasok[/cim]
Szőke nem tud és nem is akar kibújni a bőréből. Újra és újra megcsinálja nekünk ugyanazt a filmet, ugyanazokkal a főszereplőkkel – csak a történet más. Node egy Szőke-filmben legkevésbé a történet az, ami fontos. Ezúttal a képzeletbeli honosi vasútállomáson szabadul el az őrület; ami Badárnak, az ex-vasutasnak nagyon fekszik, de a többieken is „remekül” mutat az egyenruha. A Hasutasokban minden megvan, amit a színészekből az alkohollal kevert improvizációs készség ki tud hozni. Teli pofával röhögnek a saját és egymás szerencsétlenségén, mint ahogy mi is az övéken. És persze nem maradhat el a szereplők fergeteges kommentárja sem az eseményekről; ettől lesz a komikus jelenetek sorozata ha nem is kerek egésszé, de legalábbis összerántott anekdotafüzérré. Megidéződik a Macska-jaj és a Bakterház is, de nem azért, mert a rendező-részegespostás „zsinnyegtette” volna a sztorit; hanem mert amit összehozott, sokszor pont olyan vicces, mint az említett komédiák. Szőke barátai hozzák, amit eddig is minden alkalommal; a vendégművészek jelenléte pedig több mint üdítő – Farkasházi „Teddy” például remekel a lánglelkű MÁV-vezér szerepében. Ami ezekből kisül, az egy szórakoztató film, igazi „abszurdisztáni” gyönyszem; nem kavar nagy vihart, de úgy jó, ahogy van, és olyan jó, hogy van! [nyil] Durucz Dávid
Értékelés: 10/7


[cim]Lora[/cim]
Mindenképp dicséretet érdemel Herendi, amiért váltani mert. A méltán szeretett Valami Amerika és a botrányosan humortalan Magyar vándor után csinált egy romantikus filmet - ízig-vérig melodráma sok sírással és esővel, pont olyan, amitől feláll a szőr a legtöbb férfiember hátán. Nem teljesen alaptalanul, ugyanis a film pont olyan, amilyet (például a trailer alapján) elvárnánk: a műfaj rajongói nyilván szeretik majd, a többieknek leginkább unalom a köbön, amit az sem tud sokáig ellensúlyozni, hogy az időben ide-oda lépegetünk. A két férfi főszereplő fontos felfedezés a filmszakma számára (habár Fekete Ernő már régóta vezető színész színpadon), de a női főszereplővel nem lehetünk teljes mértékben megelégedve. Bármennyire is szép, kifejező arcú és nyilván tehetséges is, felfoghatatlan, miért nem itthonról talált főhőst a rendező - bármennyire is elfoglaltak színészeink a színházi évadban, más produkciók is meg tudják oldani az egyeztetést (mint ahogy Feketét is el tudták kérni Herendiék a Katonából). [nyil] Osváth Gábor
Értékelés: 10/6


[cim]A hét nyolcadik napja[/cim]
Elek Judit tíz év után forgathatott újra nagyjátékfilmet, eme legjobb forgatókönyv díjjal jutalmazott filmje azonban maximum közepes. A minden ízében tévéfilmet idéző alkotás egy balett-tanár drámája, aki férje halála után egyedül marad: fia Ausztráliában él, annak felesége gyűlöli, kiderül, hogy férje végig csalta őt egy barátnőjével, átverik, a lakásmaffia Pogány Judit képében kisemmizi, kirúgják, barátai meg mind elfordulnak tőle, így polgári dúsgazdag életmódja megváltoztatására kényszerül, új (és egyedüli) barátja egy hajléktalan lesz. A film elején vígjátéki elemek is megjelennek, de aztán kőkemény drámába megyünk át. Kicsit azonban lehetett volna polírozni azon a szkripten (főleg, hogy díjat is adtak érte). Röhej például, hogy tudjuk, hogy a fiú Ausztráliában él, de a nő mégis inkább hajléktalan lesz itthon, semhogy megeresztene egy telefont, hogy „kisfiam, bár utál a nejed, hadd menjek már oda kicsit, mert a háromszázmilliós villámat most lopták ki a fejem alól”. A befejezés is erősen izzadságszagú, továbbá a főszereplővel is elég nehéz azonosulni, aki hiszékenységével és hozzá nem értésével hozzásegíti a bűnözőket az ő kifosztásához. Egyszóval eléggé megkérdőjelezhető, hogy valóban ezen műalkotásnak lenne az idén látottak közt a legjobb forgatókönyve, amennyiben azonban mégis, a kész filmen ez nem látszik meg. A szemléről díj nélkül senki sem térhet haza… [nyil] Czehelszki Levente
Értékelés: 10/6


[cim]Noé bárkája[/cim]
Sándor Pál közel két évtizede nem rendezett, helyette produceri minőségben segítette a magyar filmet. Most visszatért, és hívó szavára a magyar színjátszás krémje összesereglett egy gangos bérházban; azaz a „bárkában”, ahol neki kellett volna Noét játszani. Az igazi Noé megmutatta volna, ki hogyan s merre - itt erről szó sincs. A tartalom és a forma sehogy sem akar egységbe kerülni. Teljesen fölösleges az összes filmnyelvi újítás, azt meg végképp nem értjük, hogy az amúgy méltán világhírű Yonderboi mit keres itt… Az azért mindenképp vigaszra ad okot, hogy Garas, Kállai és Törőcsik még mindig olyan, amilyen: remek, pompás, fergeteges - plusz egy komplett szinonimaszótár. Döglégy és a Szőke-Badár-házaspár is üde színfoltja a filmnek; de ettől még a napnál is világosabb, hogy itt pont az gyengélkedik, akinek legkevésbé szabadna. Az ősz direktor a szeretetről akart regélni, ami a színészeinek sokkal jobban sikerült, mint neki. A szándék elismerésre méltó, a kivitelezés nem. Ha jó színészeket akarunk látni, arra meg ott van a színház is – például a Bárka… [nyil] Durucz Dávid
Értékelés: 10/5


[cim]Budakeszi srácok[/cim]
Az ötvenhatos forradalom kitörésének napjaiban játszódó történetben a tízes évei elején járó Istvánkát (Veégh Szabolcs kissé ügyetlen alakításában) édesanyja magához veszi a fővárosban, így új helyen kénytelen megkezdeni a tanévet. A gyerekkor elvesztését és a kezdeti beilleszkedési problémákat aztán elmossa a forradalom, amikor Istvánka sodródni kezd az eseményekkel. Nincs nagy gond a filmmel, mert szerethető, de különöset nem mutat fel. A gyermeki nézőpont elvesztésével Istvánka kénytelen egy olyan esemény részese lenni, amit még a felnőttek sem érthetnek meg teljesen. Jó pillanatai is vannak azonban a filmnek: tetszetős mondjuk, hogy a gyerek szembesül a forradalom arcaival, ilyen esemény például a karrierjét féltő pártkatona ámokfutása. Mindamellett néha elég esetlen a film: röhejes mondjuk, amikor a szereplők ’56-ban nagytotálban elhaladnak egy rózsadombi luxusvilla kamerás – kaputelefonos, láthatóan vadonatúj építésű kerítése előtt. [nyil] Czehelszki Levente
Értékelés: 10/5


[cim]Férfiakt[/cim]
Esztergályos Károly, akinek nevét eddig tévéfilmekből ismerhettük, elkészítette első mozibemutatásra szánt nagyjátékfilmjét. A Férfiaktot Thomas Mann naplóbejegyzése ihlette, melyben leírta, hogy élete vége felé hogyan szeretett bele egy fiatal fiúba. Ilyesmi történik a Férfiakt szintén író főszereplőjével (Gálffi László hiteles alakításában) is, aki egy hímkurvába szeret bele, aki valószínűleg csak azokkal nem fekszik le, akik a kamera másik oldalán állnak. Az írót se kell féltenünk, ő se siet eldicsekedni afférjával a feleségének, azonban minden találkozással egy lépéssel közelebb kerül az elkerülhetetlen lebukáshoz. A Férfiakt nem igazán működik: nincs hitelesen alátámasztva (a sejthető kapuzárási pánikon kívül), miért is szeretne egy elismert értelmiségi egy olyan hülyegyereket, aki a polcról leemelt Thomas Mann-kötettel kapcsolatban annyit tud kinyögni, hogy „ez meg mi a franc”, aki gátlástalanul lop, erkölcsei pedig, ha vannak is, igencsak kétese, hiszen fűvel-fával, fiúval-lánnyal csalja az írót, akihez mégis, érthetetlen módon ragaszkodik. A feltehetően a Brokeback Mountain – Túl a barátságon farvizén készült film felejtős, az első átütő magyar meleg film címéről meg már huszonnégy éve lekésett, amikor is Makk Károly letette az asztalra a Cannes-ban díjazott Egymásra nézvé-t. A Férfiakttal kapcsolatban nem kell ilyesmitől tartani. [nyil] Czehelszki Levente
Értékelés: 10/4


[cim]Boldog új élet[/cim]
Még mindig nehéz az iskolatáska – főleg ha intézetis vagy. Nincsenek szüleid, nincs múltad, de úgy néz ki, jövőd se nagyon. Egy amatőr srác végigdrámáz egy borzasztó hosszúnak tűnő filmet, amiből végül az sül ki, hogy semminek semmi értelme. A rendező minden kockában a kilátástalanságot keresi, minden sötét és alvilági. Még az ünneplés is; pedig azon a ponton, ahol egy igazán eredeti „roma szülinapozást” mutat meg nekünk az elsőfilmes Bogdán Árpi, már-már elhisszük, minden jóra fordul. De az öröm úgyis mindig a visszájára fordul, az unalom pedig szép lassan betakar mindent. Művészieskedés felsőfokon, eredetiség csak mértékkel. A vége: boldogtalan (új) néző. [nyil] Durucz Dávid
Értékelés: 10/4


[cim]Töredék[/cim]
Maár nem csinált egy percig sem titkot abból, hogy új rendezése igencsak rétegfilm: többször is hangoztatta, hogy Tarr Bélán kívül nincs még egy producer, aki ebből filmet lett volna hajlandó csinálni. A hosszú beállítások itt is megvannak, de a nagy séták helyett most a monoton idézetek (Simone Weil) dominálnak. Néhány dolog, amire még emlékszem: Medvigyhez méltóan remek fekete-fehér képek, Zsótér vezetésével ördögien jó színészi alakítások, és egy női hörgés-vonyítás, ami néha felébresztette e sorok íróját mély álmából. [nyil] Osváth Gábor
Értékelés: 10/4


[cim]Emelet[/cim]
Egy Kertész Imre-adaptáció, ami köszönőviszonyban sincs a Sorstalansággal. Kevés pénzből, kis közönségnek készült; ráadásul filmjének ez utóbbi vonását büszkén hangoztatta a rendező a Szemlén. Haumann Péter gasztronómiai kiselőadásokat tart, Haumann Máté konok fejjel hallgatja. Az anya nem szól semmit. Apa fia naplóját olvassa titokban, fiú összeesküvést szervezne, ha hagynák. Csuja Imre pedig görgős irodai széken lökdösi magát előre-hátra. Ennél több nem igazán fog megmaradni a kedves nézőben Vecsernyés János mozijának megtekintése után; az Emelet pedig szépen elindul majd lefelé a lépcsőn, vagy inkább a lejtőn. [nyil] Durucz Dávid
Értékelés: 10/3


[cim]S.O.S. Szerelem![/cim]
Annyi mindent meg tudunk tanulni Hollywoodtól, a legegyszerűbb azonban nagyon gyakran mégsem megy: akkor átélhető egy film (műfajtól függetlenül), ha hősei vagy szituációi hozzánk közeliek. Ez olyannyira primitív szabály, hogy még az amúgy teljességgel vállalhatatlan Kabay-Gyöngyössy-filmek is felvonultattak olyan motívumokat, amik arról árulkodtak, hogy a történet minden látszat ellenére mégis Magyarországon játszódik, és nem valami képzeletbeli infantilis játszótéren. Erre itt van az S.O.S. Szerelem c. leendő sikerfilm, melyet nyilván majd hosszasan fognak nálam okosabbak elemezni azt illetően, hogyan lehet ennyire nemevilági lényt létrehozni. Adott egy sikeres üzletember, aki egy hipermodern társkereső cég feje (a vezérlő mint egy űrhajóé), és van egy idegesítő kislánya, aki egy elit általános suliba jár. Persze szegény főhősünk magányos, nincs nője (itt kéne vele azonosulni). Aztán elvállalja egy bunkó (Fenyő Iván) nőproblémáját (Ullmann Móni a mindenre kapható óvónéni), kvázi hogy összehozza a párost egy vidéki kastélyban, hol másutt. Van még lovaglás lassítva, hőlégballonozás, közeli a Merci-csokiról (“Kérsz Mercit?”), és az a legbizarrabb az egészben, hogy a finálét (Szacsvay, Hernádi) meglepőn jól kidolgozták, és ezáltal már majdnem elfelejtük, hogy az előtte lévő másfél óra mennyire irritált minden 14 éven felülit. [nyil] Osváth Gábor
Értékelés: 10/3


[cim]Lassú tükör[/cim]
Versenyfilm alkotójaként a szemléről díj nélkül hazatérni lehetetlenebb feladat, mint végigszenvedni egy huszonnégy órás Gyöngyössy-Kabay remake-maratont. A Lassú tükör alkotóinak se sikerült a fent említett bravúr, pedig mindent megtettek érte. Kísérleti és játékfilm határán mozgunk, amatőr szereplők előadásában. Épeszű néző már itt tudja, hogy itt valami olyasmi következik, amit utálni fog, és lám, tényleg. Kellő elővigyázatosság mellett fel lehet figyelni a film erényeire: álom és valóság keveredésére, a konvencionálistól eltérő időkezelésre, vagy a szürreális szituációkra, de ezek egyszerűen nem érnek meg annyit, hogy benevezzünk erre a direkt a ’60-as évek kopottas kópiáit idéző, super8-asra forgatott celluloidszörnyetegre. [nyil] Czehelszki Levente
Értékelés: 10/2

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink