Magazin / Összefoglaló

Robert Pattinson emlékei

2010. május 17. 12:37

Robert Pattinson-t nem nagyon kell bemutatni a mai filmrajongóknak. Vagy inkább fogalmazzunk úgy: akinek be kell mutatni Robert Pattinson-t, az biztosan nem tartozik jelenünk divatfilmjeinek rajongói közé. És ez kevésbé sértés, mint inkább egy olyan trend elismerése, amely pillanatok alatt a hírnév szárnyaira ragadja a jókor, jó helyen (és azért jól teljesítő) fiatal, új színészeket, akik aztán vagy tudnak élni az ölükbe hullott (szerencse)alkalommal, vagy nem.

Nos, Pattinson azért megpróbál tenni is arról, hogy ne legyen teljesen kiszolgáltatva az idők változó kénye-kedvének: karizmatikus megjelenése és a tinik szemében való egyedisége tesz arról, hogy az Alkonyat után sorra kapja a szerepeket. A www.collider.com szerkesztőségének legújabb filmje, az Emlékezz rám kapcsán sikerült leülnie vele egy beszélgetésre, hogy aztán témaként megkerülhetetlenül előjöjjön az a tetralógia, amelyben először tűnt fel a nagyközönség előtt, és amely miatt talán örökre emlékezni is fogunk rá.

Volt olyan idő, amikor Alan Coulter-rel, az Emlékezz rám rendezőjével, és a producerekkel együtt ültetek a tervezet fölött? Tudnál arról beszélni, miért vonzott ez a karakter, és miért vállaltad a produceri teendők egy részét is?

Robert Pattinson: Ó igen, a produceri munka. (nevet) Kicsit zavarban vagyok ezzel kapcsolatban, mivel korábban még nem szerepeltem producerként egyetlen filmben sem. Csak akkor lettem producer, amikor már leforgattuk a filmet, és segítettem Alan-nek és Nick-nek (Nick Osborne producer) abban, hogy a film olyan legyen, amilyennek szerették volna. Ez az első Alkonyat utáni nyáron történt. Elolvastam, és akkor találkoztam Alan-nel és Nick-kel. Azt gondoltam, hogy nagyon jók, és órákig beszéltem velük róla. Azt hiszem, alapvetően arra céloztam nekik, hogy megdöbbentett, hogy egy csomó forgatókönyvet olvastam, és egyiknél sem éreztem, ahogyan a párbeszédet megírták; és ahogyan a cselekményt felépítették, az nem illik semmilyen normális kategóriába. Egyáltalán nem volt sablonos. Tonnányi és tonnányi sablonos forgatókönyvet olvastam egyik vagy másik műfajból, és ez a forgatókönyv óriási megkönnyebbülést okozott hozzájuk képest. Volt valami Tyler-ben, ahogyan reagált dolgokra, nagyon hasonlított rám, és teljesen más karakternek tűnt, mint amilyenekkel a több száz forgatókönyvben találkoztam. Nehéz volt egy olyan filmet találni, amit az Újhold és a Napfogyatkozás közötti forgatási szünetben meg tudunk csinálni, két hónapunk volt erre. Ez tűnt a tökéletes választásnak.

Ő egy lázadó karakter, aki különösen az apja ellen lázad. Vonzott ez az ötlet?

Robert Pattinson: Nem igazán tudom, hogy a lázadás fogott-e meg a karakterben.Tetszett, hogy úgy tűnt, mintha Tyler nem igazán tudná, mi ellen lázad. Mintha nem számítana, milyen az apja, milyen a környezete, akkor is lázad minden ellen. Volt egy érdekes dolog: tetszett, hogy nem mindenki ellen harcol, egyszerűen úgy döntött, hogy az apja ellen fordul. Azt hiszem, ebben a megtört családban azért önti minden dühét az apjára, mert az apja az egyetlen, akire haragudhat, ő tudja csak elviselni. Úgy értem, ha az anyját próbálná megtámadni, akkor ő talán végül megölné magát, vagy valami ilyesmit tenne. Ő túl sebezhető ahhoz, hogy el tudja ezt viselni. Nem hiszem, hogy a tipikusan lázadó kategóriába lehetne sorolni. Csak szeszélyesen tör elő belőle egész idő alatt, így azt hiszem, olyan, mintha csak megjátszaná. Azt hiszem, ami ellen igazán lázad, az önmaga.

Melyik volt a kedvenc jeleneted a filmben?

Robert Pattinson: Szerettem azt a jelenetet, amikor Tyler a kishúga barátaival kerül szembe.  Alapvetően azért, mert úgy érzem, én is szeretnék ilyen kemény fickó lenni. Valójában több olyan jelenet is volt, amelyet kivágtunk, vagy nem használtunk fel. Amikor a kislány felé toltam az íróasztalt, az első snittben túl erősen toltam, és ő leesett a földre, és az íróasztal ráesett. Teljesen megrémült ezután, én pedig pszichopatának tűntem. (nevet) Ki kellett vágni, mert azt mondták: “nem vandalizmusért kerülsz börtönbe, hanem gyermekbántalmazásért”. (nevet) Ez tényleg megváltoztatta volna a történetet. Vicces volt.

Mindkét karakter valóban életszerű, azt hiszem, a közönség igazán azonosulni tud velük. Mit gondolsz, mi az általános beállítódás a szerelem iránt? Mit tanulhatnak az emberek a filmből?

Robert Pattinson: Azt hiszem, az egyik dolog, amit mindig is szerettem benne, hogy nincs általános tanulság. Mint amikor találkozol valakivel, aki iránt érzel valamit, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a cél, és “most már rendben leszel utána”. Azt hiszem, hogy Allie és Tyler kapcsolata is így működött. Szerintem azt mutatják, hogy ez így rendben van, ha csak egy pillanatra is boldog vagy, még akkor is, ha csak egy percig tart. Ezért érdemes élni. Mert úgy vélem, az emberek úgy gondolják, hogy nem csak egy pillanatig, hanem mindig boldognak kell lennünk. Emiatt járnak kezelésre, és antidepresszánsokon és hasonlókon élnek. Ha állandóan boldog vagy, nehéz meghatározni, mikor vagy igazán boldog.

Mi tesz boldoggá?

Robert Pattinson: Nem tudom. Ez olyan, mint ezek a fura kis dolgok. Olyan, mint amit ki akartam fejezni a filmmel, amikor a vicces kis dolgok történnek, nemcsak mikor találkozom Allie-vel; olyan, mint amikor a dolgok összeolvadnak, és fejbe kólintanak, és azt gondolod: “ó igen, boldog vagyok.” (nevet)

A helyszínek is remekek a filmben, valódi New York-inak érezhetjük magunkat. Nagyon érdekes volt számomra, hogy a színészek nem New York-iak, és nem New York-i akcentussal beszélnek, ám mégis a Brooklyn-i akcentuson van a hangsúly. Kíváncsi vagyok, hogy amikor ezen dolgoztál, mennyire mélyen merültél bele a témába, mennyi fogalmas volt a 2001-es New York-ról? És hogy milyen volt New York utcáin forgatni?

Robert Pattinson: A nővérem 5 évig New York-ban élt, és gyakran meglátogattam őt ez alatt az idő alatt. Ahogy elolvastam a forgatókönyvet, rögtön volt egyfajta beszédstílus, ami előjött. Soha nem volt dialektus tanárom vagy ilyesmi. Ironikusan szólva most van egy dialektus tanárom ahhoz a filmhez, amit most forgatok és angol akcentusban kell beszélnem. Azt hiszem, elfelejtettem, hogyan kell angol akcentussal beszélni. (nevet)

Milyen volt Queens-ben, a New York-i Egyetemen forgatni?

Robert Pattinson: Jó volt. Nyilván jó volt a New York-i Egyetemen forgatni, amely tökéletes helyszín. Tetszik a bár, bementem oda egy párszor, mielőtt a forgatás elkezdődött volna. Persze ez valójában nem kutatás. (nevet) Ó, igen bementem egy pár bárba. (nevet)

Tehát tulajdonképpen ez volt a New York-i kutatás eredménye?

Robert Pattinson: (nevet) Nem, úgy értem, hogy jó volt. Azóta többször mentem New York-ban szórakozni. Vannak vicces dolgok, amik történtek, élmények, amelyek New York-ban történtek velem, és bevettük őket a forgatókönyvbe. Mint ami egy barátommal történt, akkoriban, amikor a beállításokkal, a forgatás elkezdésével küzdöttünk, egy nappal azelőtt, hogy átírtuk a forgatókönyvet. Lementünk Alphabet City-be, és ez a fickó kiugrott a kocsiból egy mini baseball ütővel, és egyszerűen csak belevágott vele a barátom arcába. Az egész dolog pont a forgatás előtti napon történt. És az egész dolog bekerült a filmbe. (nevet) Idegesítő, hogy teljesen máshogyan reagáltam. (nevet)

Elfutottál?

Robert Pattinson: (nevet) Nem láttam, mi történik addig, amíg már túl késő nem lett. (nevet) A rendőrség is kikérdezett, az összes embert kihallgatták, aki a helyszínen tartózkodott. A rendőr rám nézett, és olyan volt, mintha azt mondta volna: “ó, rendben van nem, kell vallomást tennie”, és ez az Alkonyat dolog miatt volt. Én pedig azt gondoltam, de igen vallomást akarok tenni. (nevet) Szemtanú akarok lenni!

Alan sokszor beszélt arról, hogy meg kellett óvniuk téged a folyamatos paparazzi figyelemtől és a sikoltozó rajongóktól. Milyen volt egy érzelmes filmet forgatni, miközben az emberek állandóan a Twitteren keresztül fecsegtek róla, és állandóan üvöltöztek körülötted?

Robert Pattinson: Az első két hét őrület volt, mert a New York-i Egyetem és a Washington Square Park környékén voltam, és emberek tömege vett körül. Azt hiszem, ez bosszantó volt az ott élő embereknek, hogy tömegek jöttek, és megzavarták a napjaikat, nagyon nehéz volt emiatt az elején. De azt hiszem, egy idő után azért meg lehet szokni. Csak ki kell zárnod bizonyos dolgokat. Próbáltam kitalálni a módját, hogyan használjam fel ezt a fajta dühöt, ami kialakult bennem, de nem igazán használt ennek a karakternek. Ha ugyanez a dolog történt volna ezalatt a film alatt, amit most csinálok, akkor tökéletes lett volna, és megütöttem volna a paparazzikat, meg ilyenek - az nagyon jó lett volna, mert illett volna a karakterhez. (nevet) De ez nem igazán működött volna Tyler-nél, ő nem az a fajta srác.

Tudatosan próbálsz szakadékot létrehozni az Alkonyat és minden más között, amit csinálsz, hogy az emberek észrevegyék, hogy… teljesen más vagy, mint az a tünemény, amivel azonosítanak?

Robert Pattinson: Nem, nem igazán összpontosítok erre, nem hiszem. Azt hiszem, ugyanúgy olvasok minden forgatókönyvet. Alig van egy-két dolog, amit szeretek, így nem nehéz a munkákat kiválasztanom. Minden film, amelyre aláírtam, teljesen más és más volt. Ahogyan a mostani is eltér a többi karaktertől, hiszen egy fehér komancsot játszom. A Bel Ami-ban, úgy gondolom, van egy bizonyos irónia is, mert sok nőt vonz ez a karakter, aki aztán átveri őket, és ellopja a pénzüket. (nevet) Amit nagyon vicces az Alkonyatbeli karakteremmel összehasonlítani. Poláris ellentét van közöttük. Nem volt szándékos, én csak azt gondoltam, hogy a Bel Ami nagyon vicces, és hogy nagyon érdekes karakter. Az Emlékezz rám előtt még soha nem csináltam egyszerű történetet, de nem is olyan egyszerű, ha egy rendes srácot játszol. De ha próbálod a dolgokat normális szinten tartani, akkor ez sokféle módon megnyugvást jelent.

A szereped egy kicsit emlékeztetett engem egy amolyan lázadó James Dean-re. Neked is eszedbe jutott vajon ő, amikor azt mondtad, Tyler egy önmaga ellen lázadó átlagember, aki azért dühös, amilyen ez a világ?

Robert Pattinson: Azt hiszem, ez egy meglehetősen tipikus állapot, amely Tyler-t jellemzi. Ez a vonása meglehetősen érdekelt engem is; Tyler-ben van egyfajta arrogancia, amely különösen érdekes számomra. Mivel nagy veszteség érte, szerintem azért választja a harcot a családján belül, mert úgy érzi, hogy már senki nem figyel rá, és nem értik meg az érzéseit. Ezek azok a kicsinyesnek tűnő dolgok, amelyek egyfajta lázadásba hajszolják bele; ostobaságok, amelyek viszont egyáltalán nem megvetendő érzelmek. Próbáltam, hogy nyilvánvaló legyen. Ez az oka annak, hogy a James Dean sztereotípia olyan gyakori, különösen a színészeknél. Azt hiszem, ez így reális igazán, és ideális a fiatal srácok számára. Mert amint abbahagyod a bármi elleni harcot, mit tudsz tenni? Ez a fiatalság lényege: küzdeni a dolgok ellen.

A karaktered Ally húgával való kapcsolata érzelmileg meglehetősen erős. Mesélnél arról, milyen volt vele a munka, mennyire volt könnyű vagy nehéz dolgozni vele, mennyire kellett instruálni?

Robert Pattinson: Ő (Caitlyn Rund) mindent megcsinált, úgy értem, szó szerint, teljesen. Az első napon találkoztam vele először. Alan, Emilie és én összeültünk, hogy megbeszéljük a jeleneteinket, és ő nem igazán mondott semmit, egyszerűen csak ott volt. Én pedig, éppen így (lehajtja a fejét, majd suttogni kezd), megkérdeztem tőle: “nos, te mitg gondolsz erről?”. Ő meg csak ült ott a ceruzájával, és végighallgatta a vitát a karaktere háttértörténetéről. És aztán jegyzeteket készített, mindent, amit mondtunk, gyakorlatilag pontosan idézve bennünket. Caitlyn egyszerűen fenomenális! Azt hiszem, óriási színésznő lesz! Ő a legjobb improvizátor, akivel valaha találkoztam. Bármit mondhatsz neki, ő teljesen beépíti a karakterébe. Még ha a kamera nincsen is rajta, ő akkor is egész idő alatt totálisan a karakterében marad. Ő olyan, mint egy furcsa, hiper-intelligens, hiper-érett gyerek. Aztán később láttam a korabeli barátaival, akkor meg éppen olyan volt, mint egy átlagos kislány a barátaival. Egyszerűen nem értem, hogyan csinálja. Olyan könnyű játszani vele, semmit sem kell tenned, elég, ha csak ránézel. Ez volt az első alkalom azóta, hogy színészkedni kezdtem, amikor teljesen fesztelennek éreztem magam. Imádom, amikor azt mondja, hogy “olyan kis retardált vagy”. (nevet) Ilyet csak egy 11 éves lány tud mondani.

Milyen volt együtt dolgozni Emilie-vel? (Emilie de Ravin)

Robert Pattinson: Ő nagyszerű, igen. És teljesen különbözik attól, amit én… a szereposztástól vártam.

Lost rajongó vagy?

Robert Pattinson: Még soha nem láttam.

Mit gondolsz arról, hogy a Hajnalhasadás-ból két film lesz?

Robert Pattinson: Egyáltalán nem bánom.

Az Emlékezz rám május 6-a óta látható a magyar mozikban.

FORRÁS: www.collider.com

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink