Magazin / Összefoglaló

Martin Campbell A sötétség határán-ról

2010. február 13. 12:12

A ComingSoon.net Martin Campbell rendezővel beszélgetett a roppant izgalmasnak ígérkező A sötétség határán című thrillerről, amely alapjául az 1985-ös, azonos című, hat részes BBC minisorozat szolgált, amit szintén Campbell rendezett.

A film egyben Mel Gibson színészi visszatérését is jelenti, aki a 2002-ben készült Jelek óta nem játszott (fő)szerepet filmben. Ez a karakter azonban a lehető legjobban illik színészi képességeihez. A filmben Gibson játssza Thomas Craven-t, a bostoni zsarut, aki válaszokat és a lehetséges bosszút keresi azokkal szemben, akik brutálisan meggyilkolták a lányát, amikor összetalálkozik Darius Jedburgh-gel (Ray Winstone), egy titokzatos emberrel, akit azzal bíztak meg, hogy takarítson el minden nyomra vezető szálat egy rejtélyes kormány-összeesküvésben.

Míg a felszínen A sötétség határán egy bosszúálló thriller, addig a mélyben valami többet rejt magában, ahogyan a tavaly forgatott A dolgok állása és A bűn árfolyama is: az akciót feszültséggel ötvözi, hogy egy rejtélyes és kiszámíthatatlan kormányösszeesküvés-thrillerré váljon.

A ComingSoon.net még januárban telefonon beszélt Martin Campbell-lel új filmjéről és további terveiről: a DC Comics szuperhőséről, a Zöld Lámpásról szóló moziról, amelynek hamarosan elkezdődnek a forgatási munkálatai.

A sötétség határán a 25 éve, általad rendezett televíziós sorozaton alapul. Nagyon érdekes, hogy úgy döntöttél, újra felhasználod az anyagot, mi vitt rá erre?

Martin Campbell: Még 2000-ben történt, hogy valaki azt javasolta, filmesítsük meg, és én sem voltam közömbös a dolog iránt. Úgy gondoltam: “Ó, igen… esetleg ha tudnánk szerezni egy kis pénzt a dologhoz…”, aztán a következő öt-hat évben Andrew Bovell, aki egy elismert író Ausztráliában, felhívott, és a hat órát lefaragta azzá, ahol most vagyunk. Egy két órás mozivá. Közben egyéb filmeken is dolgoztam, köztük a Casino Royale-on, és ez háttérbe szorult. Aztán körülbelül a hatodik vázlatnál az egész kezdett kibontakozni, elolvastam és éppen összefutottam Graham King-gel. Javasoltam neki, aki azt mondta “Finanszírozni fogom, mert imádtam a sorozatot”, és így is tett. Elküldtem Melnek és Mel nagyon érdeklődött. Aztán felkértük Bill Monahan-t, hogy csinálja meg a film utolsó két vázlatát, és Mel ekkor már nyakig benne volt, szóval így jöttek össze az alapok.

Mindig ez volt a film címe, nem akartatok változtatni rajta?

Campbell: Nem, mindig is ez volt a címe, Edge of Darkness.
Tényleg? Oké. Szóval az ötlet megjelenése óta részt vettél mindenben, vagy csak ültél a fotelban, hogy lásd, hogyan alakul a forgatókönyv, mielőtt belekezdtél volna a rendezésbe?

Campbell: Hát igen, tudod, voltak közben más munkáim is. Vártam, hogy mi sül ki belőle. Általában öt-hat terv van egyszerre kibontakozóban, és én csak vártam, hogyan alakul a forgatókönyv, és az összes elem hogyan forr össze: a költségvetés és Mel, és végül úgy tűnt, kivitelezhető lesz.

Megnézted az eredeti sorozatot vagy megpróbáltad teljesen különálló dologként tekinteni a filmet?

Campbell: Teljesen önálló filmként kezeltem.

Emlékszel még, hogyan készült a sorozat?

Campbell: Oh, Istenem, persze. Élénken emlékszem rá, de úgy álltam hozzá a filmhez, hogy ez egy teljesen más munka, és az egyetlen mód erre az volt, hogy úgy tekintettem, mintha soha nem csináltam volna meg a sorozatot.

Úgy érezted, hogy azóta sokat fejlődtél rendezőként és képes vagy rá, hogy egy már leforgatott sorozattól teljesen különböző filmet alkoss?

Campbell: Ó, igen. Először sohasem képzeltem el magam egész estés filmek rendezőjeként, hiszen a televízió olyan más volt. Tényleg úgy gondoltam, hogy egész egyszerűen leforgatom a filmet. Nem próbáltam semmilyen nagy kijelentést tenni, csak becsületesen, élethűen leforgatni, és megpróbáltam reálisan ábrázolni, azzal szemben ahogyan egy Bond-filmnél tenném, ami nyilvánvalóan egy pergőbb, ám hamisabb valami.

Van bármi is, amit magaddal hoztál televíziós éveidből a filmek világába? Tudom például, hogy nagyon gyorsan dolgozol, mert láttam, amikor részt vettem a Bond-film forgatásán, hogy egy csomó beállítást képes vagy megcsinálni néhány óra alatt.

Campbell: Igen, természetesen. A TV az a hely, ahol a szakma alapjait elsajátítod. Manapság a TV sajnos egyre inkább csak vég nélküli snitteket/közeliket jelent. Nincs meg igazán a lehetősége ahhoz, hogy más stílusú legyen, mint amilyen, csupán a meglévő stílus kézenfekvő szépítése marad - ezért természetesen sokat fejlődsz, ha egy filmbe kerülsz, főleg stilisztikailag. Úgy hiszed, minden egyes filmmel egy kicsit különbözőbbet csinálsz.

Mennyiben változott A sötétség határán története az eredetihez képest? Hiszen a 80-as évek már a távoli múlt, a nemzetbiztonság pedig újra egy fontos probléma.

Campbell: Valójában egy csomó anyagot kell vesztened, ha hat órát kettőre csökkentesz. A politikai háttér is nagyon különböző. Thatcher Angliájában forgattam a sorozatot, sok mindent el kellett mondanom róla. Természetesen azóta sok szereplő eltűnt. Azok a karakterek, amelyek megmaradtak, a két fő karakter, Jedburgh és Craven, és az érzelmi tényezők a filmben megegyeznek a sorozatéval, például a rendőrnyomozó, akinek a lányát megölik, és ki akarja deríteni, hogy ezért ki a felelős. A történet érzelmi váza teljesen megegyezik a sorozatéval.

Mi keltette fel Mel érdeklődését a film iránt? Elég régóta nem játszott már filmben, inkább rendezett helyette, sokat kellett győzködni, hogy játssza el a szerepet?

Campbell: Nem, nem. Az történt, hogy látta a sorozatot, ami felkeltette az érdeklődését. Olvasta az egyik utolsó Bovell vázlatot is. Ezután került a képbe, de még el kellett fogadtatnunk a költségvetést. Mire Monahan megírta a vázlatot, Mel már a csapat tagja volt.

Milyen volt Mel, mint munkatárs? Figyelmen kívül tudta hagyni, hogy időközben ő is filmrendezővé vált? Képes volt csak a színészi munkára fókuszálni?

Campbell: Már a film készítésének elején kijelentette, nyilvánvalóan megfontolta a dolgot, amikor odajött hozzám, és azt mondta: “Nézd, én csak egy színész vagyok. Nem vagyok rendező, nem vagyok producer, egyik sem vagyok ezek közül. Egyszerűen csak játszani akarok ebben a filmben és ezt fogjuk tenni.” Már az elején tisztázta, hogy mi az ő szerepe ebben az egészben.

Van konkrét mondanivalója a filmnek? Az emberek egyre kevésbé bíznak a kormányban és a különböző szervezetekben, testületekben…

Campbell: Ez engem nem igazán érdekel. Nincs benne ilyen üzenet, komolyan. A film egyszerűen Craven érzelmi ívpályája: egy olyan emberé, aki elveszíti azt, akit a világon a legjobban szeret, a lányát. Úgy vélem, az ő útja, a történet érzelmi gerince az, ami érdekel és remélem, ez fog az emberekre hatni. A politikai történet persze nagyon érdekes. Nyilvánvalóan, hiszen ez egy valódi összeesküvés-elmélet. Igen, az amerikai kormány hadserege tényleg szerződik civil szervezetekkel, mindig ez történik, de nem próbálok semmilyen véleményt sem kinyilvánítani. Ez csak sötét világunknak egy része, amelybe a lány belecsöppen.

Szeretnék pár kérdést feltenni a következő munkádról a Green Lantern-ről is, ha szabad. Tudom, te egy olyan rendező vagy, aki az életszerűség felé hajlik, és annyit akarsz ebből megmutatni, amennyi csak lehetséges. Ám valószínűleg ez a munka sok CGI alkalmazást fog követelni. Mi volt az oka annak, hogy belevágtál ebbe a filmbe?

Campbell: Először is, még soha nem csináltam szuperhősös mozit ezelőtt. Másodszor, ez egy nagyon lenyűgöző karakter, ereje főként pszichológiai: az akaraterőből és az ellenségei félelméből táplálkozik. Valamint ő az egyetlen olyan szuperhős, aki egy másik bolygóra megy, ami roppant szokatlan. Ezek kombinációja a válasz.… A legfontosabb dolog, amire figyelnem kellett, az a realitás, és a megbeszéléseken állandóan ezt hangoztattuk. Akárhányszor valami ötletünk volt, vagy arról vitáztunk, hogyan valósítsunk meg, fejlesszünk ki valamit, mindig megjegyeztünk abban, hogy minden valóságos és ne túl giccses legyen. Nagyon figyeltem erre, és mindig ragaszkodtam a valósághoz, hogy ne kerüljünk a képregények világába.

Van bármilyen különleges képregény, amit az emberek elolvashatnak, hogy felkészüljenek a filmre? 

Campbell: Igazából az eredeti történetet el tudják olvasni. Talán hallottál róla, hogy öt emberi Green Lantern létezett az elmúlt pár hatvan évben. 1940-ben írtak róla először és a mi Hal Jordanunk volt a valaha legnépszerűbb Green Lantern. A Ferris Aviation harci pilótája volt, tehát az eredeti történet elég világosan le van írva a képregényben és elég közismert, szóval ragaszkodtunk az alapokhoz.

Tudom, hogy nagyon korai a kérdés, hiszen még el sem kezdtétek a forgatást, de gondolod, hogy fogsz még hasonló mozikat csinálni? El tudod képzelni, hogy több részes mozikat, filmsorozatokat készíts, mint például amilyen a James Bond-saga?

Campbell: Igen, és szeretnék is. Elég könnyű alkalmazkodni a franchise-projektekhez. Azt mondod: “Egyszer már megtettem, tehát újra megteszem”. A Bond esetében óriási dolog, hogy megvolt a lehetőség megcsinálni az első könyvet, amit Fleming írt. Mivel valójában nem írt sok könyvet, adva volt a lehetőség, hogy egyszer megfilmesítsék az eredeti Bond-történetet. Most azonban csak a Green Lantern eredeti története érdekel igazán, mert úgy gondolom, ő sokkal összetettebb és jóval több az érzelmi problémája, mint a többi szuperhősnek.

A sötétség határán március 18-án érkezik a magyar mozikba, előzetese elérhető a film adatlapjáról.

Forrás: ComingSoon.net

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink