Magazin / Összefoglaló

Maren Ade - Mások vagyunk

2010. február 22. 08:58

Maren Ade második nagyjátékfilmje, a Mások vagyunk mintegy próbatételként ábrázol egy kettesben eltöltött közös szabadságot, amely talán minden kapcsolatra jellemző lehet. A film 2009-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri nagydíjaként Ezüst Medve elismerésben részesült, valamint Birgit Minichmayr kapta a legjobb színésznőnek járó Ezüst Medve-díjat. A német BR-online.de szerkesztősége a rendezőnővel beszélgetett.

Első filmjére, a Der Wald vor lauter Bäumen-re a fesztiválok hívták fel a figyelmet, a másodikat, a Mások vagyunk-ot pedig kitüntették Berlinben. Ön a szerencse gyermeke?

Maren Ade: Talán mondhatjuk, hogy igen. Már maga a részvétel Berlinben tiszteletet érdemel. Nagyon szerencsések is voltunk az egész bemutató során. A közönség nagyon jól reagált a filmre, nagyokat nevettek - úgy gondolom, csak ezáltal lehet jó egy vígjáték.

Ön nem csak a forgatókönyvet írta és a filmet rendezte, hanem ráadásul az ön cége, a Komplizenfilm volt a producer is. Nem sok ez egyszerre?

Maren Ade: A forgatókönyvírás és a rendezés némileg összeforrnak. A rendezői partneremet, Janine Jackoskit már a Filmművészeti Főiskola óta ismerem. Azonban a költségvetésben és az előkészületekben sok mindent kell - mint igazgatónak - a rendezővel megbeszélnem. Ezáltal is gazdagodunk.

Hogyan jut el az “anyagig”?

Maren Ade: Az elején mindig csak egy karakterem van. Minden korábbi filmemben olyan témákkal foglalkoztam, amelyeket ismerek, ami az életemet körülveszi. Ezt nagyon fontosnak tartom. Természetesen kapok inspirációt azokból a dolgokból, ami velem történik, illetve amit mások elmesélnek. Ez lehet akár egy könyv is, amit éppen olvasok. Végül a sok apró elemből összeáll a téma.

Az ön filmjeiben a női szereplők nem éppen felelnek meg a társadalmi igényeknek…

Maren Ade: Nem gondolom, hogy őrültek lennének. Ők különleges helyzetben vannak, krízisben vagy valamilyen zűrben. Nem egy átfogó képet vázolok róluk, mint személyekről. Ők nem zavartak, hanem csupán lejtőre kerültek.

A film főhősei, Gitti és a párja, Chris egy generációt képviselnek?

Maren Ade: Ezt a közönségnek kell eldöntenie. Ha ez így van, annak én nagyon örülnék. Roppant intenzíven foglalkoztam hozzám hasonló korú emberekkel és az ő ismerőseikkel. Már egy erős dezorientáció uralkodik - a sok lehetőség ellenére. A Mások vagyunk viszont nem önéletrajz, hanem egy film egy modern párról, egy kapcsolatról, a félelmeikről, amely közel hozza őket hozzánk. A 30-as éveik elején a férfi karakterek nagy követelményeket támasztanak magukkal szemben, csaponganak az eszméik és a valódi hétköznapok között. Ezek a témák érdekelnek engem.

Sokan úgy érzik, hogy a 30. év egy szörnyű fordulópont az életben. Egyetért ezzel?

Maren Ade: Én most 32 éves vagyok, és eddig nem zavart, hogy már 30 felett járok. Nem találom rossznak, hogy öregszem. A 20-as éveim elején nem voltam olyan szerencsés, mint most.

A találkozások más párokkal, amelyek a kapcsolatot megingatják, kezdetben még nem látványosak, aztán viszont lubickol bennük. A banalitást akarta megmutatni a mindennapi életben?

Maren Ade: Egy nyaralás egy pár számára nagy erőpróba. Mindig is érdekelt minden, ami klisé vagy banális. Amellett természetesen figyeltem arra, hogy a film ne veszítse el az ellentmondásait és a bonyolultságát. A más párokkal való találkozásnak világosnak kell lennie, emellett pedig egyszerre komikusnak is.

El tudja képzelni, hogy az ön által bemutatott ellentétek között az embereknek a való életben is lehet esélyük, mint Gittinek és Chrisnek?

Maren Ade: A film úgy lett felépítve, hogy a választ ráhagyja a nézőre. A végére felismerhető minden kétszínűség és hazugság. Ez talán ad egy kis reményt.

Valeska Grisebach és Ulrich Köhler mint tanácsadók dolgoztak önnel együtt. Ők is a “berlini iskolához” tartoznak?

Maren Ade: Ezzel a fogalommal nem tudok mit kezdeni. Nekem tetszik a film, és örülök, ha a rendezők között vagyok megnevezve. De ez a fogalom a szakmában már megkopott; van egy közhely, amely szerint a nehéz filmeknek nincsen közönsége. Ez sajnálatos, a filmek ugyanis nagyon különbözőek és egyediek. Rendezőként azt szeretném, hogy az emberek a film különlegességét és ne a skatulyát lássák meg benne.

Hová sorolná be, és hol látná szívesen saját magát tíz év múlva?

Maren Ade: Én filmszerzőnek tartom magamat. És hogy tíz év múlva mi lesz, tényleg nem tudom. De az már szép lenne, ha ez alatt az idő alatt 3 új filmet tudnék leforgatni.

A Mások vagyunk-ot február 11. óta játsszák a hazai mozikban.

FORRÁS: www.br-online.de

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink