Magazin / Televízió

Lúzerek labdával

2007. március 30. 08:00

A Viasat3 stratégiailag legfontosabb műsora a BL-közvetítés; most pedig úgy tűnik, sikerült megtalálniuk Ronaldinhoék bámulatos cseleinek, káprázatos góljainak tökéletes ellenpontját is: hölgyeim és uraim, íme a Lúzer FC!

A március 29-én útjára indult valóságshow középpontjában tizennégy tehetségtelen, labdaidegen férfiú áll, akiknek hosszú évek kitartó munkájával sikerült gömbérzéküket és mozgáskultúrájukat azonos szintre hozni – egy definiálhatatlan, negatív tartományba.

Aki pedig elhatározta, hogy ezeket a csiszolatlan gyémántokat a nagyközönségnek is megmutatja, nem más, mint a már egy korábbi valóságshow-ért (de leginkább egy jól sikerült közönségfilmért, a méltán népszerű Argoért) is felelős Árpa Attila. A civilben a Budapest Wolves amerikaifutball-játékosaként és elnökeként sikert sikerre halmozó médiaszemélyiség úgy gondolta, ebből a tizennégy úriemberből sok mindent ki lehet hozni. Ha sportteljesítményt nem is, talán némi nézettséget…

Amint önjelölt Minarik Edénk agyából kipattant az isteni szikra, fogta magát, és rögvest elkeresztelte a műsort és a csapatot Lúzer FC-nek (ugye még emlékszünk a nagyon hasonló című filmre?); szerződtetett két profi, megalkuvást nem ismerő edzőt (Urbán Flórit és hűséges fegyverhordozóját, a másik nagy újpesti csibész Véber Gyurit); aztán kitűzte a célt is: le kell győzni Magyarország legnépszerűbb csapatát, az egykor a BL-ben, de ma már csak a másodosztályban vitézkedő Ferencváros gárdáját.

Aztán válogatások egész során át kutatta az antitálentumokat, mígnem ráakadt erre a tizennégy gyöngyszemre. Őket végül tíz hétre az agilis edzőpáros gondjaira bízta, akik bizony nem kímélték a fiúkat…


Az eredmény immár a nézők elé került. Mindannyian átélhetjük, amint Papi, Laczkó, Robi, vagy éppen Béla úr illedelmesen bemutatkozik a labdának, hogy aztán - nagyon tisztelettudóan - még csak véletlenül se ártsanak a szent gömbnek. Eszükbe nem jutna, teszem azt, belerúgni.

Közben nekünk, nézőknek is bemutatkoznak, s kiderül, hogy a társaság igencsak vegyes: nagyjából fele-fele arányban alkotják azok, akik csak a focipályán érezhetik magukat elveszett embernek; és olyanok, akik bizony a mindennapjaikban is jogosultak a “lúzer” címkére. Ahogy az elvárható, egyikük labdakezelése sem idézi Romariot – ahol ők vannak, onnan csak fejlődni lehet. És mi az eddigiek alapján kíváncsiak vagyunk a fejlődési folyamatra.

A Lúzer FC-ben a műsorvezető szerepét a trénerek töltik be, egyáltalán nem mindegy tehát, hogy ők milyen hatásfokkal dolgoznak. Flórin látszik, hogy hozzászokott a kamerákhoz, és ennek a tudatosságnak köszönhetően nem hagy ki egy poént sem, ráadásul van mersze ahhoz is, hogy saját edzői mentalitása elé görbe tükröt tartson. Gyuri viszont egyelőre nem mutat sokat, csak mosolyog, és adja a haver alá a lovat; a nézők szimpátiája/antipátiája tehát egy céltáblát találhat csak, és ha keres, akkor talál is. Mindenesetre eddig egy rossz szavunk sem lehet az “edző bá”-ra.

És hogy maga a műsor milyen? Érdekes, vicces, unalmas, szánalmas? De leginkább: érdemes nézni? A válasz: érdemes. Aki szereti a labdarúgás nevű csodálatos sportágat, és megcsömörlött a vergődő “magyarfocitól”, vidám, gondtalan perceket élhet át a Lúzer FC nézésekor. Aki sosem látott meccset, sőt, labdát sem, az most megnézheti, mire lenne képes Ő a futballpályán. Aki érdekes és kevésbé érdekes emberek egységbe kovácsolódására kíváncsi, szintén idekapcsolhat. Mert a Lúzer FC-ben még az alapjáraton igen unalmas emberek is tudnak szórakoztatóak lenni – egész egyszerűen azáltal, hogy egy számukra teljesen idegen környezetben próbálnak meg boldogulni. A recept sokkal régebbi, mint a játék maga; Árpa nem találta tehát fel a spanyolviaszt, viszont sikerül úgy szórakoztatnia, hogy ahhoz sem óriáspókok, sem meztelenkedés nem szükségeltetik (őszintén szólva, minden bizonnyal nézők ezrei kapnának sikoltva távkapcsolójuk után, ha például Zsömlét, a 135 kilós jobbszélsőt lesné meg a kamera tusolás közben).


Két dolgot mégsem sikerült kicseleznie az ötletgazdának. Ha máshogy nem is sikerült erotikát préselni a műsorba, az egészségi állapotot ellenőrző “doktor nénik” azért igencsak dekoratívak és mélyen dekoltáltak voltak; plusz a politikai korrektség jegyében egy (?) meleg és egy színesbőrű játékos is helyett kapott a Lúzer FC-ben. Sietve hozzátesszük (mielőtt homofóbia, szexizmus vagy rasszizmus vádjával illetné bárki is a Moziplussz bármely tollforgatóját), hogy “tehetségük” alapján mindketten rászolgáltak a megtisztelő pozícióra - ja, és a dokinénik is nagyon ügyesen mérték a vérnyomást! Mindent egybevéve, rövid taktikai értékelés után az eredményjelző táblára pillantva megállapíthatjuk: eddig 1-0 a Lúzer FC-nek, és bizakodva várjuk a következő meccset!

Még valami: a minap a Blahán sétálgatva két, tetőtől-talpig felszerelésbe öltözött csapattaggal futottam össze, akik éppen a járdán passzolgattak, és közben nagyokat nevettek – lehet, hogy nem is olyan rossz dolog Lúzernek lenni? ;)

Kommentek

#2, 2007-04-05 21:31:44

Mindjárt kezdődik a 2. rész!!! :P

#1, 2007-04-04 21:44:18

Yo kis műsor. :)

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink