Magazin / Interjú

Kutyavilág előtt

2006. július 2. 21:08

A kollégáid munkáit mennyire követed figyelemmel? Mit szólsz a Filmszemléhez vagy Cannes-i Filmfesztiválhoz?

A Szemlén viszonylag kevés filmet láttam, mert dolgoztam akkor is. Nem hiszem, hogy tisztem lenne a többiek munkáját értékelni. Az mindenképpen jó, hogy egyre egyértelműbb a fordulat, hogy most már a fiatal generációsok a meghatározók a magyar filmkészítők között. A Cannes-i fesztiválról csak annyit, hogy amennyit érzékelek ezekből a nagy fesztiválokból, az az, hogy azok már sokkal inkább a forgalmazók által irányított üzleti találkozók, mint valódi kulturális események, de abszolút kívülálló vagyok, nem vagyok benne a fesztivál bizniszben.

Mikor tavaly beszélgettünk, akkor említetted, hogy készülőben van egy újabb filmed, a Kutyavilág! Azóta milyen fejlemények vannak?

A forgatókönyv készen van, s várja, hogy megtaláljuk rá a finanszírozási hátteret. Egyelőre nem sikerült, mert az idei pályázatokon nem is tudtunk elindulni vele. Várjuk, hogy mikor, hogyan lehet megfinanszírozni. Előbb vagy utóbb eljön az ideje annak is.

Mostanában milyen műsorokkal foglakozol az említetteken kívül? Vannak más filmterveid?

Van egy kisjátékfilm terv is, amivel szeretnénk pályázni, de eddig még nem sikerült. Továbbá vannak a Duna TV-től elsősorban portréfilm felkéréseim. Valamelyik pályázathoz összeírtam a tévés munkáimat, és számomra is meglepő volt, hogy milyen sok ilyen jellegű filmet készítettem. Eljátszottam a gondolattal, hogy majdnem olyan vagyok, mint a németalföldi portréfestők. Jönnek a megrendelések, és én azokat megcsinálom, csak nem olajjal és vászonnal, hanem kamerával meg fénnyel, azokkal az egyébként igen szegényes eszközökkel, amiket a DunaTv a rendelkezésemre tud bocsátani.

A Faludi Ferenc Akadémia szemináriumain szoktál előadást tartani, s ha jól tudom, a nyári táborba is mész majd. Mennyire lehet a gyakorlati tudást elméletbe ültetni? Mennyire tanítható a film?

Egyéb munkáim miatt egyáltalán nem biztos, hogy ott leszek ezen a nyáron. Tavaly voltam egy napot. A munkakapcsolatom a Faludi Akadémiával már több éves, és valóban szoktam alkalomszerűen előadásokat tartani. Amit ott művelek, az valahol a gyakorlat és az elmélet között van. Nem vagyok elméleti szakember, és ezt mindig hangsúlyozom is. Olyan kérdésekről tudok beszélni, amikről saját tapasztalataim vannak. Mindez esetleg hasznos lehet azoknak az alkotóknak, akik most kezdenek filmmel foglalkozni. Tavaly színészvezetési gyakorlatot tartottam a táborban, olyasmikről volt szó, hogy egyáltalán mi a színész, hogyan választja ki az ember, mi az, hogy karakter, mitől lehet jó valaki a vásznon, mire kell figyelni, mikor szereplőt választunk, ilyesmik. Ennek van professzionális szintje és van úgynevezett amatőr szintje, és nagyon hasznos tud lenni azoknak, akik egy ilyen tábor keretében éppen az első filmjüket készítik el. A Faludi Akadémiának minden ősszel van egy amatőr filmszemléje, és az akadémia által szervezett kurzusok alapvetően azt célozzák, hogy a résztvevő alkotóknak alapképzést nyújtsanak. Voltam két-háromszor zsűritag, onnan indult az egész.

De nem csak a Faludi Akadémián csinálok ilyeneket, egy évig tartottam speciális kollégiumot a Pázmányon is, most pedig épp a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában tartottam egy rövid kurzust. Nem mintha én ezt annyira ambicionálnám, de megkeresnek, s akkor az ember miért mondjon nemet, ha megcsinálható? Nem olyan ördöngös dolgok ezek: amiket te magad megtapasztaltál, annak a tanulságait át lehet adni, ez is része az ember életének egy idő után. Mert amit tudok, azt csak részben tudom a gyakorlatból. Mivel én magam is kaptam egy csomó tudást másoktól, nekem is illik legalább morzsákat továbbadnom.

Milyen szempontokat tartasz figyelemben, amikor zsűritag vagy?

Mi a zsűri részéről ugyanolyan sokat tanulhatunk, mint azok, akiket zsűrizünk. A munkákból is, a probléma-megközelítésekből. Fiatal emberekről van szó, akik már lehet, hogy teljesen máshogy gondolkodnak bizonyos kérdésekből, mint mi, s más a fontos nekik. De már az is tanulás, hogyha kénytelen vagyok megfogalmazni egy problémával kapcsolatban a saját álláspontomat. Hiszen ha megfogalmazol valamit, rögtön távolabb kerülsz tőle, rálátásod lesz. Nem mindig egyszerű igazán válaszolni a kérdésekre.


Szöveg: Ruprech Dániel [nyil] Fotók: Takács Attila

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink