Magazin

Kritikákról és kritikusokról

2004. február 12. 23:02

Mivel nagy hangsúlyt fektetünk az interaktivitásra rendszeresen szemlézzük a fórumunkat, olvassuk e-mailjeinket és böngésszük a netet. Így találtunk rá egy kisebb - szakmai nevén - fikázásra Jamie Winchester & Hrutka Róbert fórumán. Az egész igazából ajánlásnak indult. Egy hölgy megdicsérte akkor még egyetlen, pozitív Magyar Vándor kritikánkat, majd a következő hozzászóló frászt kapott attól a szótól, hogy Moziplussz.

Mert hogy ez nem szó. Hanem hejesírási hiba.

Nyomatékot téve észrevételének ezt e-mailben is közölte velünk, majd miután visszaírtam nékije, hogy ezt akkor is (direkt) így írjuk, kontrázott egy sort: mégsem kéne a népet helytelen írásra oktatni. Egy kedves barátom erre csak annyit mondott: már az nagy hiba, ha valaki tőlünk tanulja meg a “plusz” szót helyesen leírni. Vagyis ezt eredetileg általános iskolában mindenki tanulta, így mi jogosan feltételezzük ugyebár, hogy olvasóink művelt emberek. És persze ha már három teljes éve írjuk két “sz”-szel az oldal nevét, annak biztosan nyomos oka van.

Az oldal névbeli kritizálása után az előbbit követő fórumozó átlépett egy újabb határvonalat: a kritikák megkérdőjelezhetőségét. A hozzászóló többre értékeli a port.hu és az index.hu kritikáját, mert elmondása szerint nem az a fontos mit ír az ember, hanem hogy ki írja. Ergo a film forgalmazója (Budapest Film) is írhatna egy magasztos kritikát a filmről és akkor neki biztosan igaza van, mert hát elismert név a szakmában, véleményét senki és semmi nem kérdőjelezheti meg. Jó-jó, persze tudom, hogy az illető nem erre gondolt. Egyszerűen ismeretlennek nevezett minket, ami az Index és a Port hátterében persze jogos leszólás. Csak az Index általában ugyanúgy véleményezi a filmeket, mint mi (mint minden kritikus mozis lap), a Port pedig ritkán frissül. Tehát semmik vagyunk, apró láncszemek a nagy fogaskerékben. De igyekszünk!

Kálomista Gábor producer úr nyílt levelét juttatta eszembe, aki felháborodott, mert az elmúlt pár évben egy normális filmet nem csinált és mi, kritikusok meg fel mertük hívni erre a figyelmét. Utána a nézők is minket (kritikusokat) kezdtek támadni a magyar.film.hu fórumán, mondván a nézőszám mindent megmagyaráz (Kálomista úr is bizonygatta), csak azt valahogy elfelejtették átgondolni, hogy a film minősége nem egyenlő reálisan a filmet megtekintő nézők számával. Mert ugyebár egy film lehet jó, de kevesen nézik meg, és lehet rossz, amit sokan megnéznek, mert azt várják tőle hogy jó. Ha jó, akkor elmondom mondjuk a haveromnak és ő is megnézi, ha nem jó, azt is elmondom neki, de ha ő már hallott róla és mindenképp meg akarja nézni, mert nem bízik az én véleményemben, hiába próbálom megállítani! Ugye értitek a lényeget?

Mi, kritikusok pengeélen táncolunk. Bármit is mondunk egy filmről, más úgyis beleköt. Például Te, kedves olvasó. Mert ízlések és pofonok - erről szól a filmélmény. Akkor most ne hallgassunk a kritikusokra? Egyáltalán kik azok a kritikusok? Az átlagos nézők azon fajtája, amely lehetőséget kap véleménye kinyilvánítására? Vagy komoly szakmai tudással rendelkező esztéták? Mindez teljesen mindegy azok számára, akik csupán a filmek szórakoztató szándékát vizsgálják. Amióta csak ebben a (mozgóképes) világban járok-kelek, arra próbálom rávezetni az embert, hogy ne csak azért nézzen meg egy filmet, mert nincs mit csinálnia péntek este. Azért nézze, hogy kikapcsolódjon. Hogy elfelejtse a valódi világot. Hogy átéljen csodálatos utazásokat; helyébe képzelje magát bármelyik szereplőnek. Megfeledkezve önmagáról törjön ki az átlagélet dobozából!

És akkor az lesz a jó film, aminek a segítségével ezt az állapotot eléri. És akkor majd nem hallgatunk a kritikusokra.

De még ha fejből tudjuk is az utat a barlangban, néha azért elkel egy fáklya, hogy ne menjünk sziklának.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink