Magazin / Összefoglaló

Kiefer Sutherland és a 24

2010. április 26. 23:08

Vannak emberek, akik azért születnek, hogy egyetlen bizonyos dolgot csináljanak, valósítsanak meg vagy hozzanak létre. Olyat, amelyet rajtuk kívül senki más nem lenne képes olyan mélységben, minőségben, mennyiségben véghez vinni.

Kiefer Sutherland is ilyen. Ő valószínűleg - tudván, nem tudván - egész életében arra készült, tapasztalt és fejlődött, hogy megteremthessen egy olyan karaktert, amely soha teljesen ki nem aknázható mélységekkel, elhivatottsággal, ambíciókkal, energiákkal és emóciókkal létezik. Jack Bauer figurájában létrehozta azt az összetett, (ultra)modern drámai akcióhőst, amellyel minden körülmények között azonosulni vagyunk képesek, és amely most már mindörökké, a kétdimenziós képernyőtől függetlenül is, élni fog tovább.

A 24 című sorozat 8 évad után (egyelőre, remélem, remélem…) befejezi tévés pályafutását, hogy hattyúdalként majdan a mozivászonra kerüljön át egy 2 órás nagyfilm erejéig. A sorozat kezdete óta főszerepet alakító Kiefer Sutherland-del a lezárás bejelentése kapcsán beszélgetett a Variety szerkesztősége, ahol a színész az eltelt évekről, a sorozat mögöttes hatásáról éppúgy beszélt, mint ahogyan a folyamatos köszönet hangján szólt a mellette-vele 9 éve (8 évad + egy másfél órás tévéfilm) kitartó alkotógárdáról.

Rögtön a közepébe vágva: te, a producerek, a stúdió és a csatorna hogyan jutottatok erre a döntésre?

Kiefer Sutherland: Egy metaforával fogok élni: ha a sorozatunk egy épület, akkor Howard Gordon és az írók az alapok. Egy kreatív pontból nézve, azt hiszem, Howard úgy érezte, hogy az a magabiztosság és erő, amelyet 8 szezonon keresztül érzett, a következőben (a 9. évadban) már nem menne. Ő és én is úgy éreztük, ha lehetőségünk nyílik egy filmre, hogy egy két órás filmben meséljük el egy 24 órás nap történéseit - amelyeket nem korlátoz az idő - az nagyon vonzó lesz mindkettőnk számára.
Ezen kívül számunkra, leginkább a kreativitás szempontjából ez az idő tűnt a legalkalmasabbnak. De ez most így nagyon keserédes. A hihetetlenül széles és hűséges rajongói bázisunknak soha nem akartunk csalódást okozni! És azt reméljük, hogy egy igazán nagy filmet tudunk majd forgatni.
A stábunk 90%-a az első naptól kezdve velünk van. Azt hiszem, 16 esküvő volt a stábban, 30 vagy még több gyermek született… nagyon szomorú ez az egész. A gondolat, hogy nem fogom látni ezeket az embereket három hónap múlva heti öt napon keresztül, kemény. És az a vicc az egészben, hogy tudtam, hogy így lesz.
A hatodik szezon közepén felnéztem a díszletre, és rádöbbentem, felderengett bennem, hogy közelebb vagyunk a végéhez, mint az elejéhez. Egy pillanatra megálltam, és azt mondtam: “hűha, tudtam, hogy eljön ez a nap”, és azt is tudtam, hogy ez egy szomorú nap lesz. Én hihetetlenül büszke vagyok mindenkire, akivel együtt dolgoztam, és arra, hogy 196 óra valósághű televíziós-anyagot csináltunk, amely nem semmi!

Emlékszem 2001-re, amikor indult a 24, már akkor is egyedülálló ötletnek számított. Az emberek csodálkoztak, hogyan fogod megvalósítani…

Kiefer Sutherland: Csodálkoztak? Joel Surnow és Howard Gordon rám néztek az első 13 epizód után, és mindketten azt mondták: “Nem tudom, hogyan fogjuk befejezni, te tudod?” Most pedig azt mondták: “Nem hittük volna, hogy eljutunk idáig!” Nem hiszem, hogy a valóság eljutott volna a tudatunkig, főleg amíg felkapottak nem lettünk, mert egy ideje szinte már dühödten dolgoztunk az új részeken. És én mindig azt mondtam, hogy a 24 egy nagy tanulási tapasztalatot jelent eddigi karrierem során. És azt hiszem, az volt nekik is. És azt hiszem, hogy amíg nem próbálsz valós időben írni, addig nem szembesülsz azzal a ténnyel, hogy milyen nehéz is ez. Amíg ezt nem próbálod ki, megrémülsz tőle.

Mit gondolsz, mi lesz a sorozat öröksége mind a tévétörténelem mind a popkultúra számára?

Kiefer Sutherland: Nem hiszem, hogy ezt nekem kellene megmondanom. Ezt másoknak kell kimondaniuk. Ez egy érdekes kérdés, de ezt valaki olyan tudná megmondani, aki a közönség soraiból való és végignézte az egészet. Az én feladatom színészként és producerként az volt, hogy a történet érdekes legyen, hogy a dráma a kanapéra szegezzen, és hogy fenntartsuk azt a minőséget, amelyet úgy éreztünk, tartanunk kell, és amelyet az első szezonban megszabtunk magunknak. Erősen hiszem, hogy ez sikerült is.

Érezted a sorozat súlyát, amikor arról olvastál, hogy a politikusok a 24-re hivatkoznak? Voltak pillanatok az életedben, amikor úgy érezted, hogy a 24 tévén kívüli életet él?

Kiefer Sutherland: Nem tudok politikai tartalmat belelátni. A jobb és a bal oldalt is bemutattuk. Megválasztottuk a sorozatban az USA első afroamerikai elnökét. Megfosztottunk egy jobb oldali elnököt a hatalmától, amely nagyon merész dolog volt. Mindkét oldalról politizáltunk.
Az egyetlen dolog, amit igazán mondani tudok, hogy ez egy tévésorozat, és ezt azzal egészíteném ki, hogy az emberek sokszor összemossák a valóságot és a képzeletet, ahogyan azt a 24 esetében is tették. Azt hiszem, Howard Gordon igazán bátor és okos dolgot tett a hatodik évadban, amikor egy kínzási vitába kerültünk - amit én nem igazán hiszem, hogy ebben az országban vitatni kellene, hiszen mindenki elismeri, hogy nem kellene ilyet tenni és jogilag sem elfogadható. Ezen a ponton Howard a vitára alapozta a hatodik évadot, és a sorozat elejére és közepére tette.
Ez pusztán egy tévésorozat, amelyben minden körülményt felhasználtunk arra, hogy egy hihetetlen drámát hozzunk létre, és megpróbáltuk megmutatni, hogyan képes fokozódni a helyzet, és milyen fontosak az információk. És mindent pártatlanul tettünk az első évadban hónapról hónapra a 9/11 eseményekig.

A sorozat időzítése hátborzongató volt a 9/11 események tükrében. Megfordult a fejedben rögtön a támadások után, hogy nem kellene a sorozatot leadni?

Kiefer Sutherland: Úgy éreztem a 9/11 utáni első két hétben, hogy nem hiszem el, hogy az egész életemet a színészetre pazaroltam. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor azt hiszem, igazán értékeltük a rendőrök, a tűzoltók, az orvosok, az ápolók munkáját, akik ténylegesen fizikailag is helytálltak azokban a pillanatokban.
Kábultan sétáltam az utcán, egy srác mellettem jött, és azt mondta nekem: “Hé ember, alig várom a sorozatot!” Emlékszem, felnéztem rá, s bár nem hiszem, hogy mondtam volna valamit, arra gondoltam: “Hogy mondhatsz ilyesmit ezekben az időkben?” Aztán mentem egy pár tömböt, és azt gondoltam: “Nos, miért ne?”
Ez az, amit teszünk: szórakoztatunk. Néha elgondolkodtatóbb a sorozat, mint máskor. Egyfajta kiszakadási lehetőséget biztosítunk az embereknek, hogy valamitől egy időre megszabaduljanak. Jack Bauer esetében ez egyedülálló jelenség volt akkor, amikor én magam és sok más ember is úgy érezte, hogy tehetetlen a történtekkel szemben. Jack Bauer volt az a karakter, aki tett valamit ezzel a világgal. Természetesen hallottam emberekről, akik egyfajta elégtételt éreztek ettől.

Mit jelentett ez a karakter és ez a sorozat neked és a karrierednek?

Kiefer Sutherland: Nem lennék képes teljes mértékben megfogalmazni. Ez volt a legnagyobb tanulási tapasztalat, amit valaha is színészként átéltem, és a legnagyobb lehetőség eddigi életemben. Közvetlenül tudtam együtt dolgozni a szereplőkkel és stábbal, az írókkal, a rendezőkkel, akik életem hátralévő részére a barátaim maradnak. Egyfajta családot fogok elveszíteni, mikor ennek vége lesz. Mert nem lesz az a fajta közelség többé köztünk, mint az elmúlt kilenc évben. Ez teszi a legnehezebbé a lezárást.
8 éven keresztül dolgoztam a hét öt napján. Nem tudom leírni, hogy mekkora önbizalmat és képességet ad, amikor kibontakozik a forgatókönyv, kibontakozik a jelenet, amikor minden a szándékaid szerint alakul. Ez olyasmi, ami tudom, hogy velem marad, és ezért nagyon hálás vagyok!

Mi a helyzet a filmmel?

Kiefer Sutherland: Billy Ray az írás folyamatánál tart. Nagyon izgat az ötlet. Ő egy fantasztikus író. Tudom, hogy már dolgozott Howard-dal a közelmúltban. Nagyon izgatott vagyok a lehetőség miatt, különösen azért, hogy egy két órás moziba fogjuk a 24 órás napot sűríteni. Tehát először is azt kell eldöntenünk, mi valósítható meg 24 órában. Hogy Angliából Oroszországba, illetve Kínából Japánba megyünk-e, attól függően, hogy melyik helyszínt választják ki a forgatáshoz. Az utolsó évad előtt a válság elért bennünket is, így a legjobb, amit tehettünk, az volt, hogy átverekedtük magunkat a városon. És a két alkalommal, amikor Jack Bauer-t repülőgépre ültettük, nem működött a dolog. Hatalmas akadályt rakott elénk, amely a valós időben írásból fakadt.

Készítenél újra TV-sorozatot?

Kiefer Sutherland: Ó istenem, igen! Abszolút! Fenomenális tapasztalat volt! Ez tényleg a dráma otthona. Felnőttem, és olyan filmeket akartam csinálni, mint például a Száll a kakukk fészkére, a Városi cowboy, a Becéző szavak vagy az Átlagemberek. Ilyen filmeket azonban már nem forgatnak.
Amikor elkezdtem dolgozni, a stúdiók volt, hogy 50 filmet gyártottak évente, ma már csak 13-at. És a drámát a televízió vette át. Ez az oka, amiért megkezdődött a nagyon sikeres színészek hatalmas mértékű beáramlása a televíziós munkákba. Amikor a Vészhelyzet-re, Az elnök emberei-re, a Maffiózók-ra, a Drót-ra és a Kaliforgiá-ra gondolsz, rájössz, hogy a televízió világa egyre csodálatosabb. A hagyományos formátumú televízió nyilvánvalóan megváltozik, ahogyan a reklámozás is. Még mindig úgy hiszem, hogy ez egy hihetetlenül izgalmas hely.

Milyen a hangulat a forgatáson, ahogyan egyre közelebbivé válik, hogy a sorozat véget ér?

Kiefer Sutherland: Egyre szomorúbb és szomorúbb… De azt hiszem, hogy ezt azért kicsit mérsékli a megvalósításra törekvés. Ezek az emberek hihetetlenül keményen dolgoznak! Nem tudom a stábot eleget dicsérni!

Elégedett vagy a sorozat végével?

Kiefer Sutherland: Meg vagyok róla győződve, hogy a kreativitásunkkal egy elég erős helyet vívtunk ki magunknak, egy roppant határozott helyet. Így pedig teljesen világossá válik, hogy mi Jack Bauer üzenete…

FORRÁS: www.variety.com

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink