Magazin / Összefoglaló

Jim Sheridan Testvérek között

2010. április 5. 17:00

Jim Sheridan, az ír rendező mögött van már néhány erős film, ha visszatekintünk az elmúlt két évtizedre, melyek közül jó pár saját ír örökségének mélységeit tárja fel (Apám nevében, Őt is anya szülte), míg mások remekül igazolják vissza őt külföldi filmesként abban a tekintetben, hogy képes felvenni az amerikai mozik sajátságos fonalát (Amerikában, Pénzed vagy életed).

Legújabb filmje, a Testvérek egy két fivérről szóló 2004-ben készült dán dráma újragondolása. Az egyik testvér kőkemény katona (Tobey Maguire), míg a másik a család büntetett előéletű fekete báránya (Jake Gyllenhaal), akinek a szerepe teljesen megváltozik, mikor fivére eltűnik Afganisztánban. A rendezővel Paul Fischer készített exkluzív interjút az említett filmről, valamint további munkáiról, mint például a klasszikus Caligula moziváltozatáról.

Halványan emlékszem a dán filmre, és a két film, azt hiszem, nagyon hasonló. Ismerted az eredeti mozifilmet, mielőtt megcsináltad a Testvérek ezen verzióját?

Jim Sheridan: Ó, igen. Láttam a filmet, és jónak tartom, de mégsem az a fajta, amely Amerikába való, ugyanakkor arra gondoltam, hogy nagyobb közönséget is megérdemelne. Beszéltem Anders Thomas Jensen-nel, az eredeti írójával, aki valószínűleg a legtermékenyebb forgatókönyvíró a földön. Azt hiszem, már 30 vagy 40 filmje készült. Szóval folyamatosan konzultáltam vele arról, ami a filmbe került.

Milyen kihívásokkal szembesül az ember, ha egy európai filmet ír át amerikai stílusúra?

Jim Sheridan: Nos, egy csomó dolog merült fel, mert néha minden annyira nyögvenyelős Amerikában, amikor több forog kockán - elsősorban a film világában -, ahol annyi pénzről van szó, hogy mindenki nagyon óvatos. Úgy néz ki, ha filmet csinálsz Dániában, Írországban, vagy arrafelé, a pénzt elsősorban az ottani tévétől szeded össze, így aztán azt mondasz a filmekben, amit akarsz, ami éppen az erősségük lesz. Megpróbáltam mindent nyíltan és őszintén, aztán próbáltam gondolkodni a magam módján, de az mindig foglalkoztatott, hogy ne károsítsam meg az eredetit.

Az eredeti egy részét is Afganisztánban vették fel. Ez olyan szegletét jelenti a háborúnak, amely fontos volt számodra is, hogy bemutasd?

Jim Sheridan: Igen, bár azt hiszem, több volt, mint az Iliász, ahol Odüsszeusz hazajön, de Achillész testében. Ez egy olyan srác, aki keresztülment mindenen, és visszatér a civilizált világba - ősrégi történet, mint a hegyek körülöttünk, bármilyen helyzetben lehetséges. Azt hiszem, az afgán háború nem központi témaként fontos, de amiatt, amiért úgy döntöttünk, hogy a remake-jét csináljuk meg, hűségesnek kellett lennünk az igazsághoz az amerikai hadsereg rendszerével kapcsolatban, ahol a fiúk sokkal fiatalabbak, és Toby valószínűleg öreg már katonának. Azt hiszem, az eredetiben ez olyan, mintha ENSZ-háború lenne, de nem tudod ezt megtenni egy amerikai történettel, mert adott a körítés. Szóval még valósághűbbnek kellett lennünk, és ez egyike volt az első elemeknek, amely megkülönbözteti a filmet az eredetitől. Számomra a legfontosabb dolog az, hogy a család témáján dolgoztunk, és a családot mutattuk be.

Elkövettél mindent, hogy elkerüld, vagy éppen belefoglald a politikai elemeket a filmbéli háborúba?

Jim Sheridan: Nem igazán. Az egyetlen dolog, ami a háborúval kapcsolatos, hogy a fickónak választania kell a hősies öngyilkosság és a “csak élni” között, és az utóbbit választja. Amikor a háború közepén vagy, mint például az Apám nevében esetében, minden(ki)ből propagandaanyag lesz. Nem tudod azt mondani, hogy hagyjatok ki belőle, és így lesz propaganda egyik vagy a másik, nem pedig a véleményed. Azt hiszem, mi lényegében azt tettük, hogy elmeséltük egy férfi történetét, aki megsérül otthon, a háború helyett, így ez a hazatérés története, majdnem úgy, mint A szarvasvadász-nál. Ha megnézed, ez szinte egy változata A szarvasvadász-nak, de inkább klausztrofóbiás történet, azaz a családi falakon belül jelenik meg.

Mint ír rendező, vajon másabb perspektívában gondolkodsz egy olyan filmről, amely jó néhány tisztán amerikai témát taglal?

Jim Sheridan: Azt hiszem, igen. Azt hiszem, az történt, hogy egy ír család struktúrája került bele, és az, hogy ez milyen hatással van az amerikai életre. Mintha beleírtam volna a saját történeteimet, amit megéltem; Sam Shepard és Jake között majdnem olyan volt, mint azt apám és köztem, bár én az idősebb fiú vagyok a családban. Úgy értem, valamiféle módon feltártam a testvérek kapcsolatát, azaz a Káin és Ábel történetet.

A helyszín nagyon fontos szerepet játszik a filmben. Nézzük is meg a két különböző helyszínt. Először is, mit kerestél pontosan, illetve mennyit kutattál érte Afganisztánban, és hol tudtál filmezni, hogy reálisan ábrázolhass?

Jim Sheridan: Milliárdnyi felvételt néztünk meg Afganisztánról, és összehasonlítottuk kanadai meg európai helyszínekkel, csakúgy, mint ausztráliaiakkal és új-zélandiakkal. De a végén Új-Mexikóba mentünk, mert az a táj nagyon hasonlít az afgán tájakhoz, főleg a hegyvidéki területek. Van néhány Afganisztánból származó felvételünk, de azt hiszem, a biztonság szempontjából lehetetlen lett volna ott filmezni.

Mi a helyzet a film kisvárosi vonulatával, amely az egész szerves részét képezi?

Jim Sheridan: Nos, a helyet Los Alamos-ban találtuk meg, ahol ugye atombombát készítenek, szóval egyfajta elszigetelt kis világ Új-Mexikóban.

Hihetetlenül elfoglalt vagy, ha valaki egyáltalán át tudja látni mindazt, amit olvas rólad, amiket tervezel. Kezdjük a Dream House-zal.

Jim Sheridan: Abszolút így van. Ezen dolgozom éppen Daniel Craig-gel.

Úgy tűnik számomra, hogy ez egy igazi amerikai zsánerfilm.

Jim Sheridan: Ez egy amerikai film, pontosan az.

Ami nagyon is különbözik attól, ami általában te vagy. Miért akartál pontosan ezen a fronton dolgozni?

Jim Sheridan: Mert azt gondolom, hogy sok időt töltöttem el korábban azzal, hogy azon agyaltam, tudok-e csinálni ilyen típusú filmeket. Nem csináltam, mert féltem. Féltem a kudarctól, meg ilyesmi, de most már kevésbé aggódok, és belementem, hadd lássuk alapon.

Nos, ha jól tudom, tervezel egy játékfilmet is, az Én, Claudius-t.

Jim Sheridan: Így van. Most írom a forgatókönyvet, csak le kell tisztáznom, majd megkeresnem Claudius-t. Szerinted ki lehetne az?

Ó, hát Claudius kemény karakter. Nem tudom, ki bírná el egyáltalán a szerepet. Brit színészeket akarsz a filmbe?

Jim Sheridan: Szeretnék, de ha ezt szeretném, az egészet brit módon kell megcsinálnom, azt hiszem.

Egyetértek.

Jim Sheridan: Lehetne Daniel az, és belekerülhetne mondjuk Colin Farrell, mint Caligula. (nevet) De elég sok minden más lenne akkor.

Meglehetősen drága feladat egy ilyen korszakban játszódó történetet filmre vinni.

Jim Sheridan: Hát, nem feltétlenül, mert vannak olyan jelenetek, amelyekhez nem kell a korabeli külsőség, habár nagyon sok az olyan is, mint a palotabeli zendülés a szenátussal és a palotával… összességében a film csaknem 90 százaléka korabeli kulisszákat igényel.
Ez is egy nagyon bonyolult történet. Nehéz kosztümös játékfilmnek adaptálni?

Jim Sheridan: Igen, mert Claudius, aki nem egy tevékeny karakter, otthonra való a tévére, akivel eltöltesz heteket, és folyamatában ismered meg, de egy filmben nehéz megismerni egy ilyen valakit, mint ő, így egy kicsit aktívabbra kell faragnom.

A pályád és a rendkívüli filmek ellenére nehéz számodra elérni egy filmet?

Jim Sheridan: Nos, igazából egy amerikaiba fognék újra bele, mert kezd igazán nehéz lenni európait csinálni.

El akarnál menni és filmet csinálni Írországba?

Jim Sheridan: Szeretnék forgatni még Írországban, igen. Bár az euro annyira erős, és a dollár annyira gyenge, a költségek pedig olyan magasak…

Van olyan álmod, amely igazi reményteljes munka lenne?

Jim Sheridan: Igen, nos ez az írországi gyerekkorról szól, a címe Sheriff Street.

És már írod?

Jim Sheridan: Két évvel ezelőtt megírtam.

És vajon mostanában neki tudsz majd állni?

Jim Sheridan: Igen, de nehéz lesz, mert a film az film, és pénzbe kerül, és nagyon nehezen találom meg az útját annak, hogy eleget gyűjtsek össze a megvalósítására. Vagy ki kell találnom, hogyan is csinálhatom meg másképpen.

Mit gondolsz, az amerikai közönséget végülis megfogja a Testvérek?

Jim Sheridan: Csak ha megértik a visszatérő veteránt, a katonát, aki valamilyen módon sérült…

Változott a véleményed a háborúról? Változott bármilyen szempontból is?

Jim Sheridan: Nem, nem, nem. Egyáltalán nem.

A Testvéreket március 25-e óta játsszák a hazai mozikban.

Forrás:[b] [b]www.femail.com.au

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink