Magazin / Összefoglaló

Jean Reno 22 lövése

2010. október 7. 15:10

Jean Reno lelkesítő teóriát dolgozott ki az Avatar-ral kapcsolatban. ”Észrevetted, amikor nézted, hogy ez az az érzés, amiért moziba kezdtél járni? Amikor moziba mész, elveszíted a lábad alól a talajt! A dolgok, amelyek a vásznon feltűnnek, megtestesülnek és elmesélik neked a történetüket.”

Hollywood kedvenc franciája főleg azért fejtette ki a véleményét részletesen James Cameron sci-fi kolosszusáról, mert jövőre lát neki egy hasonló munkának saját 3D-s sci-fijével (Fantomas). Annyira lenyűgözte ez a sajátos filmkészítési folyamat, hogy könnyen érthető, miért von ilyen különös párhuzamot a két film között.

Legutóbbi filmjében, a 22 lövés-ben, egy Marseilles-i gengsztert alakít, akit holtan találnak, miután beleeresztettek egy komplett tölténytárat. A film az átlagos nézőnek talán egy minden hájjal megkent francia thrillernek tűnhet, amely egy véreskezű gyilkosról szól, aki megpróbál elmenekülni a múltja elől azáltal, hogy új életet kezd a családjával. Reno számára azonban a karakter útja sokkal többet jelent.

”A figura meg akarja győzni a közönséget arról, az extra erőszak hogyan tud átfordulni könnyekbe és extrém gyengédségbe, és hogyan képes jófiúvá válni. Ő egy bérgyilkos, de a sztori megadja neki a lehetőséget, hogy láthatóvá váljanak a színei és az emberi lét ellentmondásosságai.”

Jean Reno ezt egy emeleti hotelszobában mondta el a news.scotsman.com riporterének, még mielőtt bemutatták volna a filmet az Edinburgh-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A 62 éves színészlegenda meglehetősen fanyar humorral rendelkezik. Elég karizmatikus ahhoz, hogy a kapcsolatairól és a szerelmi ügyeiről úgy tudjon beszélni, hogy ne tűnjön sztereotipikusan franciának.

Ez utóbbi történik, amikor a beszélgetés Luc Besson-ra, korábbi “szövetségesére” terelődik. Bár a 22 lövés nem Besson produkció, sokan így hitték, és a rajongók nagyon izgatottak voltak emiatt, a film francia bemutatójában azonban már részt vett Besson cége is.
Az effajta izgalom teljesen érthető, hiszen a páros számos emlékezetes filmet készített a 80-as és a 90-es években. Először egy vígjáték forgatásán találkoztak, ahol Besson a rendezőasszisztens volt, és amelyben Reno-nak még csupán egy kicsi szerep jutott csak. “Ekkor kezdődött kettőnk szerelme…” - viccelődött Reno.

Ugyanebben az évben Besson szereplőnek válogatta Reno-t rövidfilmjébe, a L‘avant dernier-be, amely után következett Besson első szélesvásznúja az Élethalálharc (1983), mielőtt belekezdett volna a Metró (1985), A nagy kékség (1988), valamint a Nikita (1990) című filmek forgatásába, immár a főszerepekben Reno-val. Ezek a sikerek tették Reno-t nemzetközileg is elismert sztárrá, de partneri viszonyuk ezzel, úgy tűnik véget is ért. “Luc egy magányos farkas, nincsen ezzel semmi baj, elfogadom - sóhajtott Reno. - Egy bizonyos ponton a szerelemnek más személyekkel kell folytatódnia, mivel, tudod, mindig a rendezők és a színészek közti szenvedélyről szól. Fel kell fedezned önmagad, és találnod kell újabb kapcsolatokat.”

Reno aztán számos új kapcsolatot talált Hollywood-ban. Egy jelentős mellékszereppel kezdte az első Mission: Impossible moziban, és azzá a francia importáruvá vált, aki mindenben feltűnik a hitvány teltházasoktól, mint amilyen a Godzilla vagy A Da Vinci-kód, a színvonalas mozikig, mint például a Ronin, vagy vígjátékban A rózsaszín párduc felújítások.

Reno szereti a hollywoodi embereket, de fenntartásai vannak a rendezőkkel és az ügynökökkel szemben. “Egy béka béka marad. A lényeg, hogy ne engedd beskatulyázni magad. Jobb, ha meg tudod változtatni a színeket/karaktereket” - mondta, kikötve egy olyan összezavarodott párbeszédhez, amely világossá teszi a szereplőválogatások egyenlőtlenségeit.

”Számos karaktert játszottam már, de ha egyszer rád ragasztották a bélyeget, akkor nem változtatnak rajta, mert a termékben gondolkodnak. Én sosem végeredményben gondolkodom. Ez nagyon jó, mert így zölden tudsz világítani, de a másik oldal attól még sötét marad. Van másik szín is? Óh, kék. Talán át tudom változtatni a zöldet kékké. Ha megérted ezt, és meg tudod értetni velük, hogy más színeket is tudsz adni, és megbízható vagy ezekben a színekben, akkor te leszel a nyerő.”

Reno nevetve dőlt hátra a kis kirohanása után. Megérti, hogy milyen tortúra lesz metaforáit angolra fordítani, és hogyan fognak azok hangzani. Mikor például arról kérdezik, a Robert de Niro-val való munka volt-e karrierjének csúcsa, egy eltorzított futball példához nyúl: mintha David Beckham-mel játszott volna együtt, majd A Da Vinci-kód-beli partnere, Tom Hanks sokoldalúságát méltatja, mielőtt a boldog életről szóló filozófiájára térne rá.

“Nem kell Elvis Presley-nek lenned ahhoz, hogy boldogan élj. Olyasvalaki lehetsz, akinek két olajfája van, vagy bármije, és mégis lehet rendes életed. Ha van egy feleséged, és boldog vagy, és szeretkezel vele, és gyereketek születik, ahelyett hogy Michael Jackson szeretnél lenni egyedül egy aranykalitkában. Így igaz! Komolyan, komolyan, komolyan.”

A szerepek kiválasztásának kérdése hasonló lelkesedést váltott ki belőle. “Néha azon múlik, kikkel dolgoznék együtt, néha egy különleges kihívás az oka… Néha viszont egy gurura van szükségünk, legutóbb is így történt.”

Eltart egy pár másodpercig, míg a kérdező rájön, hogy a borzalmas amerikai komédiára, a Páros mellékhatás-ra gondol, amelyben Jon Favreau és Vince Vaughn voltak a partnerei. Abban a filmben egy luxusüdülőt vezet olyan pároknak, akiknek párkapcsolati gondjaik vannak.

“Sokat búvárkodtunk. Cápákat mutattam nekik, meg ilyeneket. Nagyon jó volt.” Elakadt, aztán emlékezvén a kérdésre, hozzátette, hogy „a történet is nagyon fontos”, amellyel azt a benyomást kelti, hogy a színészi munka valójában egy fizetett vakáció. Persze nincs abban semmi rossz, ha valaki élvezi a munkáját. Reno minden filmjében jól áll a vásznon, ami főként előadásmódjának szenvedélyességében nyilvánul meg, amelyt ő maga annak tulajdonít, hogy Casablancá-ban nőtt fel.

“Iskolai darabokban játszottunk, és szerelembe estünk mindenféle őrült emberrel. És a nők! Amikor belépsz egy nőkkel teli öltözőbe, az fantasztikus!”

A hadsereg kötelékében eltöltött röpke idő után, első valamirevaló szerepét a legendás görög rendező, Costa-Gavras filmjében kapta, aki egy darabban látta meg őt, és az 1979-es Női fény című filmjének egyik szerepét osztotta rá. Jean Reno sosem nézett vissza, több mint 70 filmben szerepelt, és olyan körökben mozog, amelyeknek a francia elnök, Nicolas Sarkozy is tagja, aki egyike a legjobb barátainak, s őt (Sarkozy-t) kérte fel vőfélynek is 2006-os esküvőjére. “18 éve ismerem - vonta meg a vállát Reno. - Azt mondta nekem, hogy ő akar lenni a vőfélyem, amire azt feleltem: Miért ne?”

Hogyan találkoztak? “Szomszédok voltunk. Mindkettőnknek egy időben volt kutyája. Amúgy nem beszélek vele politikáról. Túlzottan is unalmas számomra.”

Mi viszont talán sosem tudjuk majd megunni őt. Erre lehet példa a Magyarországon október 7-től vetített 22 lövés is.

FORRÁS: news.scotsman.com

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink