Magazin / Összefoglaló

Jake Gyllenhaal: Nem vagyok Pókember!

2010. március 22. 10:25

Jake Gyllenhaal elnyerte a BAFTA és a National Board of Review ‘2005 legjobb férfi mellékszereplője’ díját (továbbá megérdemelten kapott Oscar- és SAG-jelölést) Jack Twist-ként nyújtott megrendítő teljesítményéért az Ang Lee rendezte Túl a barátságon-ban. Legközelebb az Ed Zwick rendezte Love and Other Drugs című filmben lesz látható Anne Hathawayjel, és a közelmúltban fejezte be a Perzsia hercege: Az idő homokja forgatását.

Jake Gyllenhaal utoljára a Gavin Hood rendezte Kiadatás-ban szereplet Meryl Streep, Alan Arkin, Reese Witherspoon és Peter Sarsgaard oldalán. Korábban játszott a David Fincher dirigálta, a kritikusok által is elismert Zodiákus-ban Robert Downey Jr. és Mark Ruffalo mellett. Továbbá Sam Mendes  Bőrnyakúak-jában; John Madden Bizonyítás-ában Anthony Hopkins és Gwyneth Paltrow oldalán; Miguel Arteta Jóravaló feleség-ében; Brad Silberling Holdfényév-ében; a Nicole Holofcener rendezte Lovely and Amazing-ben; valamint Richard Kelly kultikussá vált filmjében, a Donnie Darko-ban, amely által vált igazán (el)ismertté.

Legújabb filmjét március 25-én kezdik vetíteni a hazai mozik: a Tesvérek-ben Tommy Cahill-t játssza, egy úgymond börtöntölteléket, Tobey Maguire, azaz Sam Cahill, afganisztáni veterán öccsét. Az e film kapcsán készült interjúban beszél legutóbbi munkájáról, valamint jövőbeni terveiről.

Hogyan kaptad meg a szerepet a Testvérek-ben?
Jake Gyllenhaal: Az egész onnan jött, hogy egy-két másik dologból kifolyólag találkoztam Jim-mel (Sheridan, a rendező), akit tényleg nagyon tehetségesnek tartok. Próbálok szerepekért “koldulni”, az utamat egyengetni különböző rendezői irodákon keresztül, és meggyőzni őket, hogy tudnék velük dolgozni, vagy ők tudnának velem dolgozni. Valami ilyesmit kezdtem el Jim-nél is, és valahogy egymásba gabalyodtunk. Akkor került elő ez a film, és számomra egyértelmű volt, hogy Jim-mel akarok dolgozni.

Mi volt annyira vonzó Jim-ben?

Jake Gyllenhaal: Alapjában véve gondolom úgy, hogy bizonyos dolgainkra jó néhány esetben terápiás válaszokat adnak a filmek. Jim filmjei teret biztosítanak arra, hogy bent elcsendesedj, és amikor “droidnak” érzem magam, jólesnek a filmjei. A filmkészítés folyamata a színészis lét lényege; persze mi adjuk el a filmet, mi beszélünk róla és ilyesmi, de a munkafolyamat az, amelyben emberként benne vagy. Jim ígérete volt a bensőségesen őszinte munkának, anélkül, hogy az elejétől kezdve a rendkívüli eredmény céljával nyomasztana. Olyan vele, mint “összejövünk, családiasan érezzük magunkat, és baromi nagy őrület lesz belőle” - ilyen volt a munkafolyamat vele, tulajdonképpen a karakter idomult hozzám.

Tudtad, hogy Tobey Maguire előtted szerződött le a filmre, igaz?

Jake Gyllenhaal: Igen, és az emberek nagyon gyakran mondják nekem, hogy úgy nézek ki, mint Tobey, így azt gondoltam, hogy szuper stábot hozott össze Jim. Végül csak megcsináltuk a filmet, szóval meg lehet különböztetni Tobey-tól (nevet). New York-ban minden taxisnak mondanom kellett, hogy: “Én nem vagyok Pókember!” Nem, komolyan, ez csak ott fordult elő. Csak ott volt ez. Nagyon kis esélye volt annak, hogy így jöjjön ki a lépés, és úgy gondolom, hogy ez így nem semmi. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Tobey szerepelni akart a filmben - tudom, ő nagyon válogatós. Annyi lehetősége van moziszerepekre, és pont ezt szemelte ki magának! Nagy volt a bajtársiasság köztünk, és persze a verseny is.

Mit értesz verseny alatt?

Jake Gyllenhaal: Azt hiszem, ez elkerülhetetlen a színészek között, ha együtt dolgoznak. Azt is gondolom, hogy ebben az értelemben a verseny nagyszerű rácsodálkozásokra végződhet. Amikor először kezdtünk próbálni Jim-mel és beszélgettünk, rájöttem, hogy Tobey sok szempontból tehetséges producer is. Az, ahogy összehozza az dolgokat, az valami hihetetlen. Megkeresett projektekkel a közös munka után, amelyek nagyon jól vannak kitalálva, jól vannak kidolgozva, jól meg vannak csinálva, mindig 100 százalékon pörög. Felhívott, amint úgy döntött, hogy dolgozni kezd a filmen.
Ilyen közeli kapcsolatban vagytok?

Jake Gyllenhaal: Közvetlen kapcsolatban voltunk, és mindig közel éreztük a másikat. Hívott, és ha ki akarta fullasztani magát, kikapcsolódtunk, együtt kosaraztunk, és emiatt szalagszakadást is szenvedtem a lábamban és a bokámban. A franc enné meg, tényleg! (nevet) De azt gondolom, egyikünk sem tettette a nagy csodálatot és komoly versenyt. Azt hiszem, ez igazi tapasztalattal szolgált. És még Jim is… mármint Jim odalépett hozzám a munka elején, s azt mondta (ír akcentussal mondja): “Jake, csak azt akartam, hogy tudd, én akartam, hogy tudd, te valósítod meg a kisebbik bátyámat a filmben, úgyhogy az idő nagy részében valszeg gyűlölni foglak.” Őszintén szólva ez olyan volt számomra, mint a “Rohadtul utállak!”... Egyszer olyan is történt, hogy úgy viselkedett: “Ez a szemét alak! Veszettül kikészítem ezt a fickót!” És tudod, mikor a szereplők nyomják a sódert, hogy eladják a filmet és az megy, hogy: “Ó, ő nagyszerű, a pisája is limonádé és még szivárványt is szarik” (nevet), meg ilyenek. Hát az igazság az, hogy mindannyiunknak ebben volt része. Jim, Tobey, Natalie, mindenki szuper volt!

És meglátogattál néhány börtönt is, hogy felkészülj a szerepre…

Jake Gyllenhaal: Igen. Először is voltam Lancaster-ben, ami állami börtön, majd elmentem egy pár fiatalkorú börtönbe. Milyen érzés volt? Mérhetetlenül tanulságos. Eleinte úgy mentem el, azzal a testfelépítéssel, amilyen most vagyok, aztán úgy gondoltam, egyszerűen képtelen lennék életben maradni itt, fizikai szempontból, így azonnal megértettem, hogy hová kell helyezni a súlyt, és elértem azt a kondit, ahol legalább azt érezhettem, meg tudnék maradni. Közvetlen együttlét szempontjából, volt egy kreatív írás kurzus, amire bementem. Találkoztam két emberrel, akik túl voltak a kurzuson, tulajdonképpen hárommal, az egyik egy fiatal fiú, aki volt Lancaster-ben, aki részt vett az íróprogramon a fiatalkorúak börtönében, ahol jártam, és akit igazságtalanul vádoltak meg. Aztán mindenkivel dolgoztam együtt a börtönben, és mindannyian ezt mondják, de őt valóban tévesen vádolták, és most szolgálja le a büntetését. Aztán találkoztam egy másik gyerekkel, aki a megelőző napon kapott épp életfogytiglant. 18 volt, és a barátnője tanúskodott ellene. És akkor találkoztam egy másik gyerekkel, aki szolgálatba állt, és csatlakozott az L. A. Beszélgető Társasághoz, és elkezdett dolgozni velük, majd gyökeresen megváltozott az élete. Igazából én hoztam össze Jim-mel, és elkezdett nekünk sztorizni. Csodálatos történeteket mesélt nekünk ez a kölyök. Jim azt mondta: “Ő egy színész. Szerepeltetnünk kell a filmben”, így bekerült a helikopteres jelenetbe, Tobey mellé.

A Bőrnyakúak-kal és a Kiadatás-sal együtt, egy pár olyan filmben szerepeltél, amelynek a háború adja a díszletét…

Jake Gyllenhaal: Vicces, hogy az emberek ezt mondják; ez egyfajta háborús film - és én egész biztosan szerepeltem háborús filmekben -, de úgy gondolom, hogy ez a film egy utazás, egy olyan utazás, amit Tobey karaktere tesz meg, hogy hazajusson. Persze sok más bonyolult kérdést is felvet, de leginkább arról szól, hogy mit csinál ez az ember, ha vissza kell mennie azok közé, akiket szeret. És egyáltalán, az életébe.

Úgy tudom, a keleti vallások felé vetted az utad. Igaz ez?

Jake Gyllenhaal: Olvastam egy könyvet a lámától, amikor középiskolás voltam, és fantasztikusnak találtam. A megközelítések lenyűgöztek, és mikor felsőoktatásba mentem, a főiskolán rátaláltam egy hihetetlen keleti vallást oktató professzorra, úgyhogy elkezdtem tanulmányozni a területet. Nem tudnék mondani neked okot arra, ami afelé hajtott, csak jónak tűnt a dolog. Felnőttem, az anyám zsidó, az apám keresztény, nem igazán tudtam, pontosan hová tartozom, hogyan érzem magam lelkileg, aztán elkezdtem hinni benne, és elkezdett tetszeni a gondolat, hogy mi mind össze vagyunk kapcsolva, és élvezem ezt a szellemi megközelítést, noha még mindig nem pontosan értem, mit is jelent ez. És aztán a tibeti kultúra, különösen, mivel tanultam tibeti kultúrát, csodálatosnak találtam. Ahogyan egy totálisan háborúzó társadalomtól eljutottak egy nem harcoló, egészen spirituális világig. Ez az egész érdekes volt számomra, és valahogy, ki tudja, talán egy másik élet miatt, vagy valami… nem tudom, de szeretem.

Szuper teljesítményt nyújtasz a filmben, majd a következő nyáron láthatunk, mint a Perzsia hercege főszereplője. Végül azt kaptad, amiről álmodtál?

Jake Gyllenhaal: Bármit is álmodtam, vagy reméltem a karrieremtől és az életemtől, sok szempontból nem úgy sikerült , de szerettem így is. Szóval, szerettem volna bejelenteni, hogy igazi kontár vagyok: “A nevem Gyllenhaal Kontár, aki átbliccelte a Testvérek-ent!” (Nevet). Nem, komolyan, ez remek! Azt hiszem, dolgozni egy olyan filmen, mint a Perzsia hercege, félelmetes volt. Úgy értem, tényleg nagy élvezet, hogy akcióhős vagy, és aztán egyszerűen megrázod magad, falakat ugrasz át, aztán rosszfiúkkal harcolsz, aranyköpéseid vannak, és félmeztelen vagy! Ez mindig nagyon szórakoztató, és igen, én tényleg kiváltságosnak érzem magam azért, ahol vagyok most. Különösen ebben a világban, a mai állapotok között, ami van - hogy filmeket tudunk csinálni, az nagy kincs. Az egész családom a filmiparban dolgozik, így láttam a gazdasági hatásokat, de nem csak a családomon, hanem a közeli barátaimon is. Látom, ahogy a gazdasági válság hogyan hat mindenkire, úgyhogy az olyan filmekben való munkáért, mint a Perzsia hercege és a Testvérek, nagyon szerencsésnek mondhatom magam.

A Testvérek-et március 25-étől játsszák a hazai mozikban.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink