Magazin / Összefoglaló

Interjú Christian Bergerrel

2010. február 5. 09:32

Christian Berger a fekete-fehérben fényképezett A fehér szalag-ban nyújtott operatőri munkájáért az elmúlt hónapokban számtalan díjat vehetett át. Az Amerikai Operatőrök Társasága (ASC) az 1945. január 13-án, az Innsbruck melletti Lansban született írónak, producernek, operatőrnek és rendezőnek a Michael Haneke rendezte filmben nyújtott operatőri munkájáért az “Az év operatőre 2009” díjat adta át, egyúttal növelve az 5 jelölt között az Oscar-díj esélyeit. Berger a filmezés mellett oktat a Bécsi Filmakadémia egyetemén is.

A ma Bécsben élő tirolinak 1968-ban kezdődött a pályafutása, amikor az ORF Tirol és a Vorarlberg Stúdió szabadúszó munkatársaként kezdett dolgozni. Christian Bergerrel Daniel Ebner, az APA tudósítója készített interjút.

Számos díjat elnyert A fehér szalag-ban nyújtott operatőri munkájáért, és a kritikusok közül többen is hangoztatják, hogy ez akár Oscar-díjat is hozhat Önnek. Mit jelentene Önnek a díj?

Christian Berger: Elég korai még az Oscarról beszélni, annyira elméleti még, messze van, soha nem gondoltam benne. A film szempontjából nagyon értékes lenne, mert az Arany Pálma jelentette cannes-i művészeti díj, és a nézői értékrendet képviselő Oscar között kettős elfogadottságot jelentene. És ez Michael Haneke nagyfilmje! (nevet) Mindenesetre nagyon örültem, hogy kollégáim, az Amerikai Operatőrök Társaságában, kameramunkámért díjra jelöltek. És ez az elismerés már önmagában nagyon jó, soha nem gondoltam, hogy egyszer majd átvehetem.

Mi volt az általános reakció az Egyesült Államokban?

Berger: A legtöbben úgy nyilatkoznak, mintha már a kezemben lenne az Oscar - de azért én nem vagyok ebben ennyire biztos. Maga a hivatalos nevezés is nagyszerű lenne, majdnem olyan, mint a díj, hiszen például az Avatar-ral kerülnénk egy lapra, és ez a kettő olyan, minta az alma és a körte. Kameratechnika szempontjából ezek összehasonlíthatatlanok, csakúgy, mint művészileg; két külön világ.

Mit gondol az olyan filmekről, mint például az Avatar? Becsüli az ilyen típusú filmek operatőri munkáját?

Berger: Igen, természetesen. A mozi mindig is a piacra termelt, a kezdetektől piacban gondolkodott. Én azt a látványt nem tudom létrehozni, hisz az egy teljesen másik világfelfogás, egy teljesen más képi gondolkodás. És e területen is nagyon fontos számomra a történetet. Ebben nekem az Avatar kissé egyszerű. Számomra a mozi teljesen mást képvisel, magamat inkább az európai hagyomány folytatójaként látom.

Akkor egy hollywoodi ajánlatot nem is venne fontolóra?

Berger: No, igen, azért Hollywood automatikusan nem egyenlő az Avatar-ral. Voltak már nagyon érdekes beszélgetéseim nagy rendezőkkel, egyszerűen a történettől függne, elvállalnék-e egy ilyen munkát.

Mit tart Ön az operatőri munka legfontosabb értékének?

Berger: Számomra fontos az, hogy ne a technológia diktáljon. A jelenlegi analógról a digitálisra való - vagy a hibrid használ - átállás miatt a technika természetesen egy óriási téma. Nagyra tartom a “kézimunkát”, de ugyanakkor nem akarom, hogy munkámat emiatt teljesen a gyártónak rendeljem alá. Magam szeretnék arról dönteni, mit jelent a képi világ és mit jelentenek a képek. Kicsit úgy érzem magam, mint egy festő. Számomra a művészi koncepció fontosabb, mint a pixelek száma, vagy a film érzékenysége.

Mennyi időt szán az egyes beállításokra?

Berger: Ezt nehezen tudnám megmondani. Az apám festő volt, mindig figyeltem. Azt hiszem, ezt nem egyszerű megtanulni, a látás, maga művészet. Fénykezelésnél sokat lehet tanulni a festőktől, a fény világát hihetetlen módon kell tömöríteniük egy darab vászonra. Ez a feladatunk nekünk is, egy kicsivel jobb helyzetben. Igazi kihívás, illetve kérdés volt számunkra természetesen a fekete-fehér ...

...de színesben forgatták…

Berger: Igen, hála Istennek. Jó választás volt. Mindazonáltal fekete-fehérben kellett gondolkodni, fekete-fehérre kellett világosítani. Haneke már az elejétől kezdve fekete-fehérben vizualizálta a filmet, és nem azért, mert ez egy történelmi téma, vagy mert 1914-ben íródik. Ez egyszerűen egy komolyabb absztrakciós film, a nézőnek inkább fejben kell komponálnia ahelyett, amikor színes képeket kap.

Hogyan képzeljük el a közös munkát Ön és Michael Haneke között?

Berger: Az 1990-es évek eleje óta ismerem őt - ez az ötödik film, amit vele csináltam -, és hasonlóan gondolkodunk. De ő már írásban nagyon egyértelműen definiálja a képeket és beállításokat, és azt úgy is akarja megvalósítani. Természetesen jó néhányszor egyeztetünk, mikor változtatások szükségesek. Egyébként eléggé ragaszkodik az elképzeléseihez, ami szerintem azért fontos, mert ez teszi teljessé az írását. Plánsorozatok vannak, ahol például óriási viadalt képzelt el, snittek helyett rendezést. Ebből adódnak aztán a nagyon organikus kameramozgások és a hosszú beállítások, amit az ember közvetlenül nem érzékel. Ezt nagyon szeretem.

Látta már színesben A fehér szalag-ot?

Berger: Nem, sose néztük meg, csak a tesztelési fázisban. De elég szörnyű is lenne látni, mert a fényt fekete-fehér képre állítottam be. Haneke mindig lelkiismeretesen gazdálkodik a képekkel. A kihagyás, a képet-a-fejben-létrehozni-hagyni esetében nagyon sok szerepe van a fénynek. Egy amerikai újságíró azt kérdezte, hogyan lehet kibírni ilyen szörnyűségek filmezését. Én erre azt mondtam, hogy miféle kegyetlenségeket? Nem kell látnom őket, azok az elmében képződnek.

A fehér szalag az utóbbi időben a filmművészet támogatásáról szóló viták érvelésének egyik eszköze is lett.

Berger: Számomra nem elég, mindig csak sírni, hogy túl kevés a pénz. Képben kell lennem, hogy mire kell a több pénz, és ezt igazolnom is kell, - mi ezt már régen megtanultuk. Ebben az értelemben már most hiányzik a pénz, és talán mindig is hiányozni fog. Másrészről be kell látni a határokat és lehetőségeket, és amit fontosabbnak látok, hogy az ember koprodukciókban és Európában gondolkodjon, és nem Ausztriában Bécs és Alsó-Ausztria között hadakozzon filmtámogatásért. Amire szerintem világos, hogy hiányzik pénz, azok a kis produkciók. Lehetőségek számunkra, hogy megrendelésre csináljunk televíziós filmeket, már nem nagyon vannak. Gyorsan kell csinálni, ne kerüljön semmibe, nem érdekes, hogyan néz ki. Persze azt mondják, hogy ott a BBC ... Egyrészt azok a körülmények nem megteremthetőek, másrészt állami támogatásokra sokkal, de sokkal nagyobb szükség lenne.

Vajon A fehér szalag lehet valódi segítség?

Berger: Talán Haneke, nemzetközi elismertségű névként, segíthet ebben. De ami mindenek előtt van, az ígért támogatások témája.

Az utóbbi időben a Gazdasági Minisztériumnak volt egy bejelentése a támogatásokról.

Berger: Igen, és most fennáll a veszélye annak, hogy az emberek azt mondják, oké, kaptok ötmilliót még hozzá, és aztán azért kell magyarázkodnod, mert a Hotel Sacherben laktál és kibérelted a Schönbrunni kastélyt. Számomra ez nem segítség, ez inkább kirakat-támogatás. A nagyszabású filmekhez ez nyilván hozzátartozik, de a művészfilmeknek vagy a szabad elbeszélésű filmeknek nem ez a helyes címlet.

Az Önhöz hasonló filmesek, mint Haneke vagy Speilmann a művész-, és nem a konzumfilmekben mozognak.

Berger: Ezt nem csak mi tudjuk, hanem a piac is tudja. Ezek az érvek azóta ismétlődnek, mióta az eszemet tudom. Változtat egy miniszter, változtat egy párt, és aztán minden kezdődik újra elölről. Változtatnak rajta a szakmai szervezetek emberei, és aztán újra minden a nulláról - kiváló módszerek, és aztán semmi nem változik.

Melyek az Oscarral kapcsolatos várakozások?

Berger: Konkrétan az a problémám, hogy új szmokingot kell vennem. (nevet) Nem, biztosan örülünk, ha megkapjuk a díjat, ugyanakkor megspóroljuk a csalódást, mielőtt nagyon beleélnénk magunkat. Várjuk, mi fog történni. Alapvetően nagyon meg voltunk lepve, amikor az amerikaiak megneveztek minket, mert valójában az összes szabályt áthágtuk: elég hosszú a film; egy földrajzi helyen és időben játszódik, amit senki nem ismer; nincsenek benne sztárok; minden fekete-fehér; semmi nem robban fel; feliratos; és nincsen zene! Ők szerintem azt hiszik, hogy a film még nincsen kész ... De az előadások New York-ban, Washington-ban és Los Angeles-ben teltházasak voltak. És a sajtója igazi eufória volt.

És Christoph Waltz?

Berger: Igen, nagyon sajnálom, hogy őt csak a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában jelölték, mert mindenki tényleg csak róla beszél. És ő igazán jól játszott. De úgy tűnik, Brad Pitt mindig, de mindig a főszerepet kapja. Ám igazából senki nem beszél erről…

Forrás: oe1.orf.at

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink