Magazin / Összefoglaló

Interjú a visszatérő Mel Gibson-nal

2010. január 31. 12:48

Már hét éve nem láttuk Mel Gibson-t mozivásznon, de a Warner Bros. új politikai thrillerében, az Edge of Darkness-ben visszatér Ray Winstone oldalán. Gibson egy bostoni zsarut játszik, aki, miközben lánya brutális gyilkossága ügyében nyomoz, kormányzati-vállalati összeesküvést leplez le. Eleinte azt hiszi, ő volt a bűncselekmény igazi célpontja, mígnem rájön, micsoda titkok birtokában is volt a lánya. A film alapja egy 1985-ös brit televíziós dráma, amely a mai napig az egyik legmeghatározóbb minisorozat a brit tv történelmében.

Gibson és Winstone nemcsak a legutóbbi munkáikról nyilatkoztak a ComingSoon.net riporterének, hanem olyan soron következő filmekről is, mint a Mad Max: Fury Road, Gibson egyelőre meg nem nevezett viking témájú filmje, vagy a Steven Soderbergh rendezte Cleo.

Hiányzott már a színészkedés?

Mel Gibson: A 2002-es Jelek után visszavonultam egy időre, mert elfáradtam. Itt persze nem kiégésről volt szó, tehát ugyanúgy dolgoztam, csak a kamerák mögött: rendeztem, írtam, producerkedtem, meg ilyesmi; de most újra eljött a játék ideje. Felbukkant a színész-énem, ennyi év után váratlanul úgy éreztem, itt lenne az idő újra szerepelni, és pont ezzel egyidőben esett be egy nagyon jó ajánlat. Az Edge of Drakness lenyűgöző történet bravúros elemekkel, szóval megtetszett, aztán kiderült, hogy együtt dolgozhatok Martin Campbell-lel (a rendező), Ray Winston-nal és Bill Monahan-nel (a forgatókönyvíró). Ha nincs ez a véletlen, biztosan találok valami mást, de így ez, ebben a formában kihagyhatatlan volt.

Miután újra nekikezdtél dolgozni, hogy érezted magad? Nyikorogtak a kerekek vagy rögtön a rutinos vén róka…?

Gibson: Nem volt vészes, de azért kellett koncentrálni. Emlékszem, Martinnak jó néhányszor el kellett ismételnie, hogyan bánjak a hangommal, mert elfelejtettem a fokozatokat, meg ilyesmi. Egy pár ilyen volt, aztán újra természetesen vettem az akadályokat. 30 év után azért nehéz felejteni. Szóval igen, minden oké volt.

Folyamatosan formában tartod magad vagy rá kellett készülni a verekedős jelenetekre?

Gibson: Nos, az egyetlen dolog, amit csináltam, hogy hívtam egy csontkovácsot a forgatás másnapján, mert éreztem, hogy szükségem van rá. Tudtam, hogy úgy fogok ébredni, mintha átment volna rajtam az úthenger és így is lett. Nem tudsz olyan gyorsan regenerálódni, mint ahogy megszoktad, legalábbis 25 évesen máshogy volt. Ő meg könnyen rendbe tett. Nem egy kellemes élmény, tudod. Dolgok, amik már sosem lesznek ugyanolyanok, de ez így rendjén van. Amíg bírod, csinálhatod.

Láttad az eredeti filmet, csak mert egészen hasonlót nyújtasz, mint Bob Peck?

Gibson: Igen? Érdekes, mert a 80-as években néztem meg, nagyon kíváncsi voltam akkor rá. Egyike volt a legjobb TV filmnek, amit valaha láttam, és a brit televízió abban az időben nagyon jó színvonalú volt. Bár beszéltünk róla, de úgy döntöttem, most nem nézem meg, mert nem akartam, hogy túlságosan befolyásoljon. Meg akartam csinálni, méghozzá hitelesen. Ha azt mondod, hogy az előadásom olyan volt, mint Bob Peck-é, nagyon jólesik, mert szerintem ő bámulatos volt.

Mely jelenetek jelentettek kihívást számodra?

Gibson: Huh, kihívást? Nézd, minden alkalommal, amikor nekikezdünk egy munkának, fantasztikus, ha azt igazán meg tudjuk csinálni. Semmi sem tuti. Nincs biztos recept a sikerre. Minden alkalommal, amikor forgatunk, akkor az óriási bukás lehetősége is ott van. Így az egész dologból, hogy közszemlére teszed, amit csináltál, attól függetlenül, hogy szakácskodsz vagy operát rendezel vagy festesz, akármi lehet - mások számára dolgozol, és ők valahogyan ítélkezni fognak felette. Vagy lehúzzák, vagy imádják, vagy valahol a kettő között. Néha mindkettő. Az egész meló egy kihívás.

Vajon miért vonzod azokat történeteket, ahol a szereplők elveszítik a családjukat, és harcolnak az igazságért?

Gibson: Hát igen, egy csomó feszültség van körülüttünk. De nem ez a válasz persze. Azt hiszem, ez egyszerűen sok történetben régóta téma. Nézd csak meg a meg a Legendák lovagját (Beowulf)…

Ray Winstone: Igen, és persze először átolvasod a forgatókönyvet. Ha tetszik, az éppen szólhat pont erről, de a téma az, ami alapján döntesz. A forgatókönyv, a sztori a lényeg.

Gibson: 17. századi jakab-kori tragédiákra emlékeztethet minket a sztori. Az egyik ilyen például Turneré. Övé A bosszúálló tragédiája. Ezeket angol írók írták az olaszokról. Ez nagyon furcsa volt akkor a 17. században. “Ember, az olaszok tényleg bosszúállóak. Nézd meg, mennyire fontos nekik a bosszú ...” mindegyikük így beszélt az olaszokról. Szóval ez az, ami eszembe jut, ahol mindenki megkapja a magáét, még a kutya is. Azt hiszem ez egy nagyon régi téma, és része a legtöbb hősi mítosznak. Valaki rosszat akar, és valakinek helyre kell állítania a rendet. Ez egy óriási toposz.

Táncoltál már borotvaélen, harcoltál témákért, kerültél már a politikai csatározások kereszttüzébe… vajon hatott ez a színészi munkádra? És hogyan sikerült leszokni a dohányzásról?

Gibson: Hiszek abban, hogy amibe nem halsz bele, attól csak erősebb leszel. A tapasztalatok, legyenek akár kellemesek, kellemetlenek, gyötrelmesek vagy végtelenül csodálatosak és boldogok, megedzenek és tanulsz belőlük. És remélhetőleg tanulunk belőlük. Ez a lényegük, nem igaz? Az van, hogy igyekszem, amit lehet, összegyűjteni és hátrahagyni a gyerekeimre, talán nekik jobban megy majd a jövőben, mint nekem ezen az őrült, rohanó földdarabon. Hogy hogyan tudtam leszokni a dohányzásról? Igazi tortúra volt. Túl vagyok az első kilenc napon, szóval már majdnem megcsináltam. De az első három nap olyan voltam, mint aki mindenkire veszélyes. A negyedik napon bárkinek neki tudtam volna menni egy ütővel. Az ötödik napon végképp fűnyíró-elven működtem. Ez egy pokoli szokás, amivel fel kellett hagynom. Az idegsejtjeim szintjén is hozzá voltam szokva. Az anyám füstölt, azt hiszem, mikor terhes volt velem. De ebben nem vagyok biztos. Valószínűleg igen. Amikor először rágyújtottam kilenc évesen, azt gondoltam: “Istenem, eddig, ahh, igen, ez hiányzott.” Tudtam, hogy ez nekem kell. És ezt további 45 év követte, ami alatt minden egyes szakmai döntést, de bármilyen döntést, amit valaha is hoztam, cigaretta kíséretében tettem meg. Az, hogy nincs nálam, kikészít.

Ray, mennyire élvezted ezt a szerepet?

Winstone: Jó kérdés, mert amit igazán el akarsz játszani egy szerepben, az az érzelmi oldal. Legalábbis én ezt szeretem. Bárhol is legyél, az érzelmi játékot figyeled. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, nem volt sok időm, hogy összerakjam az egészet, Martin és Mel segítségével döntöttem, hogyan valósítom meg a szerepet. Azt az embert eljátszani, akinek nincsenek érzelmei, aki látta közelről a halált, aki maga is ölt - találkoztam már ilyen emberekkel évekkel ezelőtt, túl voltak egy csomó mindenen, mert a második világháborút megélték vagy éppen a SAS tagjai voltak. Olyan a tekintetük, hogy beleégetik magukat a retinádba, beléd látnak. Nem tudsz hazudni nekik. Tudod, az az érzelmi áradat, amin Mel-nek kell átmennie a filmben, nagyon durva. Persze minden helyzet döntés színészként, de úgy kell játszani, hogy a felszínen nem mutatod ki, hogy mi van odabenn. Ezen túl a munka mindig tök jó. Különösen, ha olyannal kerülsz össze, mint Mel vagy John Hurt vagy ilyen nagyságok. Ez mindig áldás, mert olyannal dolgozol együtt, akik tehetségesek, tudják a munkájukat, és tudják pontosan, mit csinálnak.

Hogy tanultál meg rendezni, és milyen újra a másik oldalon, “rendezettként” dolgozni?

Gibson: Nos, hogy tanulsz meg rendezni? Hát, jó helyen ólálkodsz, mindig figyeled, mi történik körülötted, és állandón kérdezel. Ott vagy, mikor kitalálnak valamit, és ott vagy, mikor megvalósítják. Ott vagy, mikor elbizonytalanodnak valamiben, ott vagy és látod, hogy aztán kidobják, vagy éppen megtartják. Ott vagy, mikor a babérokat aratják, vagy amikor óriási a bukás, szóval 30 évnyi komoly tudományos tapasztalatot gyűjtöttem össze, miért is ne szedtem volna fel valamit magamra, ráadásul, ha nagyon jó emberekkel dolgozol, külön élmény az egész. Nem hiszem, hogy ha már rendeztél, újra tudsz “csak” színészkedni. Valamelyest elnyomhatod magadban a dolgot, és nem hagyod nagyon kibontakozni. Remélem, hogy nem voltam túl sok Martinnak a film során. Néha-néha azért beleszóltam, és adtam egy-két ötletet vagy valamit. Azt tapasztaltam, az emberek bátran odajönnek hozzám, mikor rendezek, és hozzák is a jó ötleteket, mert mindig belátom, ha valami tuti, aztán meg is kérdezem tőlük, hogy ellophatom-e. Ők igenelnek, én meg használom azokat. Martin felhasznált egy-két ötletet tőlem, és ez az igazi rendező ismertetőjele. Nem hagy ki egyetlen jó húzást sem.

Mi maradt ki eddig, amit még meg akarsz csinálni?

Gibson: Dolgozom Graham-mel (Graham King) egy viking témájú filmen. A legelső gondolat, ami valaha is eszembe jutott a filmkészítésről, és körülbelül az első ötletem tizenhat éves koromból, hogyha valaha is filmes leszek, csinálni akarok egy viking filmet. És viking nyelven akartam megcsinálni, amit akkoriban tanulmányoztam is. Vicces, mert olyan fiatalon inkább úgy gondolkozol, hogy “Hát, ez egy baromira nevetséges ötlet. Hogyan kerülök valaha egyáltalán film közelébe? Ez egy hülye ötlet. Ez csak valami romantikus vágyálom.” De mégis ez volt az első nagy, hóbortos álmom, megmutatni a viking világot.

Winston: Azt mondtad, hogy egy nagyon durva film lesz.

Gibson: Igen, végül is erről van szó. Nézz csak meg egy olyan országot, amit eltaposnak.

A film végül angol vagy óskandináv nyelven fog szólni?

Gibson: Angolul lesz. Angolul, ami akkoriban használatos lehetett és vikingül, ahogy a kilencedik században használták ezeket. A valóságot szeretném nyújtani.

Tényleg ennyire fontos számodra ez a téma, csakúgy, mint A Passió volt?

Gibson: Igen, szeretnék egy teljesen valódi filmet, és ez ijesztő lesz. Nem valami mesét, ahol olyanok hangoznak el, hogy “Karddal a kezemben halhatok csak meg.” Ez nem érdekel. Ez teljesen… szóval abszolút hatni fog rád. Olyan valakit szeretnék látni magam előtt, akit még soha nem láttam, aki halk, torokhangon beszél, aki falfehérré dermeszt, amikor a házamba jön.

Jó nehéz lehetett összerakni a szereposztást, Leo egyértelmű volt (Leonardo DiCaprio)?

Gibson: Ó, ő szuper lesz. Nagyon jól fogja játszani. Nagyszerű színész a srác.

Végül is ez az akkori történelem dokumentuma lenne?

Gibson: Azt hiszem, igen. Szeretem a történelmet. Tényleg imádom, szeretem elképzelni, milyen is lehetett akkoriban, különösen, ha nincs világos képünk arról, hogy mi volt akkor pontosan, szóval tényleg megpróbálom elképzelni, milyen volt. Lehet, hogy színezem valamennyire, vonzóvá téve a filmet. Lehet, még egy kicsivel többet is adok bele. Ez csak választások kérdése.

Nemrég dolgoztál Jodie Foster-rel, mondjál erről valamit.

Gibson: Igen, a The Beaver-ben. Ahogy a cím is sugallja, ez egy fickóról szó, aki…

Winstone: Ne menj már bele.

Gibson: Szóval, mint egy sebzett vadállat. Komoly depresszióban szenved és a körülmények, illetve egyéb tényezők úgy hozzák, hogy egy vacak hódbabával találja magát a kezében. Nem képes megölni magát, hanem végül a hódbabát használja fel, hogy kommunikáljon, így valahogyan megvédi magát, az életét és családját és mindenét a hódon keresztül kifejezve, mert ez minden, amit tehet. Hisz túl messzire került a világtól. Hisz túlságosan összetört.

Voltak humoros jeleneteitek is?

Gibson: Nos, lehet elég furcsán hangzik, de Jodie makacs lány. Nagyon komolyan vette.

És mi a helyzet a How I Spent My Summer Vacation-nel?

Gibson: Márciusban fogjuk forgatni. Ez olyasmi, amit pár sráccal írtam az Apocalypto alatt. Az első és a második rendezőasszisztenssel leültünk, és összehoztuk a sztorit: A How I Spent My Summer Vacation egy mexikói börtönben lévő gringóról szól.

Volt olyan pont korábban, amikor azt gondoltad, nem térsz vissza a vászonra?

Gibson: Igen, persze, igen. Valószínűleg, amikor eltávolodtam, de ahogy múlik az idő, egyre inkább azt gondolja az ember, hogy talán meg kellene próbálni újra. Érthető. Ezért sem tettem semmi olyan nagy kijelentést, hogy: “Én végleg befejeztem, visszavonulok.” Nem akartam semmi ilyesmit, mindössze az volt a fejemben, hogy egy időre visszavonulok.

Mennyire vagy túlgondoskodó apa az életben, mennyire nehéz a lányaiddal?

Gibson: Igen, nos, azt hiszem, eléggé túlvédő apa vagyok. Hála az égnek, sohasem voltam olyan helyzetben, ahol a gyerekek igazán veszélybe kerültek volna. Kapcsolatban vagyok velük nap mint nap. Igyekszem alapos lenni. Emlékszem, mikor gyógyszertárba mentem, hogy vegyek néhány dolgot újszülött ikreimnek. Ma meg már 27 évesek. Szóval elvittem magammal a 21 hónapos picit, mert a feleségem az ikrekkel volt elfoglalva. Akkoriban Coogee-ban laktam, Ausztráliában. A gyógyszertár közvetlenül a Coogee Bay út egyik sarkán volt, ami egy igazán forgalmas út. Egy új-zélandi bébicsőszünk volt abban az időben, aki segített napközben, és mindig négyig maradt. Tehát a patikában voltunk, épp kikértem a receptet, és a szemem levettem a gyerekről egy pillanatra. Majd visszanéztem, és láttam, hogy a gyermek talán már csak 25 méterre van a járda szélétől, a bébiszitter az út másik oldalán áll a buszmegállóban, köztük óriási forgalom. A kicsi meg elindul felé, hogy köszönjön. Nos, oké. Még 25 méterem van, nem túl sok idő, hogy elkapjam a gyereket, oké. Aztán, mondanom sem kell, közénk került egy vénember az öreg barátnőivel. Az egyik hölgyet letaroltam. Teljesen átgázoltam mindenen és mindenkin, hogy odaérjek és felkapjam a gyerekem. Mindent eltörtem, ami az utamba került; elhajítottam mindent magam elől, hogy szabad utam legyen, hogy elkapjam, mielőtt elüti egy autó… Elfelejtettem, mi is volt a kérdés, de igen, bármit megtennék a gyerekekért, még akár ölnék is. (Nevet) Szegény asszony, alig győztem bocsánatot kérni attól a csomó embertől, ők meg nem értették az egészet. Baromira mérgesek voltak persze.

Tanultál valami izgalmasat, miközben feltöltődtél, távol a filmipartól?

Gibson: Hát, nem voltam igazán távol a filmtől. Sőt, sokat tanultam a filmiparról. Például tanultam írni. Tanultam fogalmazni, hogy hogyan lehet eljutni a koncepciótól a megírásig, a képernyőre vitelig, tanultam a film előállításáról, elkészítéséről, a rendezésről, a marketing egész folyamatáról, a terjesztésről és szinte mindenről, kivéve a bemutató megszervezését. És azt hiszem, el is sajátítottam. Szinte az egész folyamatot átlátom. Most fektettem be jó pár moziba Ausztráliában, Dendy láncolatnak hívják. Szóval most már be is mutathatok filmeket.

Mi a helyzet a Steven Soderbergh-féle Cleo-val?

Winstone: Nem tudom. Tavaly még dolgoztak rajta, és azt hiszem, ugyanakkor Steven-nek egy másik filmen is kellett foglalatoskodnia. Volt róla szó, hogy az idén forgatjuk, de azóta nincs semmi hírem a dologról. Pedig szuper lenne már tógát viselni, mindezt a Tony Curtis-féle frizurában, és rock ‘n’ roll-t énekelni…

Valóban énekelnél?

Winstone: Úgy gondolod, ciki? (Nevetés) Gyerekkoromtól kezdve mindig is énekes akartam lenni. A vágyam elillant egy napon, és ennyi volt. A lányom énekes. Jazz-ben és blues-ban utazik, de én valahogy döcögős énekes vagyok. Azt hiszem, azért lettem színész, mert nem tudtam énekelni. Végül is “másfajta zenét” csinálok most. És szeretem ezt csinálni.

Amúgy hivatalosan nem “leállt” a film?

Winstone: Nem mondtam, hogy leállt. Nem is említettem, hogy mi a helyzet vele, de én szeretném megcsinálni. Ráadásul kaptam egy esélyt, hogy megcsókoljam Catherine Zeta-Jones-t, szóval nagyon szeretném ezt a filmet, és azt hiszem, Soderbergh nagyon, nagyon okos fiú, szóval ha valaki tudhatja, hogyan valósítson meg valamit, akkor az ő.

Mel, beszéltetek már George Miller-rel a Mad Max-ről?

Gibson: Persze, igen. Jól kibeszéltük a dolgot. Amúgy is állandóan kapcsolatban vagyunk, ergo képben voltam folyamatosan. Tudtam, hogy évek óta szerette volna a negyedik részt is megrendezni. Volt olyan is, hogy csináljuk, dolgoztunk rajta és végül… ahhoz képest valószínűleg elég sok minden változott. Alig várom már, hogy lássam, mi lett belőle; nagyon tetszik minden, amit csinál, igazi zseni - sőt, George, több mint zseni. Valószínűleg a legtöbb trükk, fogás, amit valaha tanultam, tőle és Peter Weir-től van.

Igaz, hogy elutasítottál egy apróbb szerepet a negyedik részben?

Gibson: Nem, nem volt ilyen. Csak ötletként merült fel.

Az Edge of Darkness március 25-én érkezik a magyar mozikba, az előzetese már elérhető a film adatlapjáról.

Forrás: ComingSoon.net

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink