Magazin / Összefoglaló

"Gonosz gyerek nem létezik"

2009. október 1. 23:11

Gárdos Péter, a legendás Szamárköhögés rendezője gyerekekkel forgatta le legújabb filmjét, a Kosztolányi-novella alapján készült Tréfát. A film egy különös és félelmetes, zárt világba enged betekintést, melyért megérdemelten nyerte el az idei Magyar Filmszemle Legjobb Rendezőjének járó díját. Többek között a filmről és ahhoz kapcsolódó élményeiről faggattuk a rendezőt.

Négy év telt el Az igazi Mikulás bemutatója óta, így jogos a kérdés: mivel foglalkozott ezalatt?

Négy forgatókönyvet írtam, írtunk. Ebből kettő elvérzett az MMKA ítészeinél. A harmadikra, és a negyedikre – egyelőre – külföldi partnereket keresünk. Az ötödik forgatókönyv volt (nem időrendben) a Tréfa.

A Tréfa Kosztolányi Dezső azonos című novellája alapján készült. Honnan jött az ötlet, hogy filmvászonra vigye, illetve milyen munka során sikerült egy hét oldalas írásból másfél óra hosszúságú játékfilmet gyártani?

Az ötlet egy kétségbeesésből született. Akkor, mikor a Darvasi Lászlóval közösen írt könyvünkre nem adtak pénzt, éppen meghirdettek egy Televíziós-film pályázatot. Elkeseredésemben és mániákus filmkészítési vágyamtól hajtva kiókumláltam, hogy egy klasszikustól beadott tervemre nehéz lesz nemet mondani. Ráadásul Kosztolányit imádom. Évente újra és újraolvasom az elbeszéléseit. A Tréfa az egyik kedvenc novellám. Rövid, költői, és mély, mint egy kút. Tipikusan költő által szült próza. Ezek a legkiválóbb filmnyersanyagok. Csak a történet csattanóját adják meg és az atmoszférát. Az előbbi nagy szabadságot ad a forgatókönyv írásánál, az utóbbi biztos fogódzót a filmnél.   

A novellában nem szereplő plusz karakterek és cselekmények Ön vagy a forgatókönyvíró elképzelései alapján születtek meg?

Biró Zsuzsa írta a forgatókönyvet, aki 25 év óta a barátom és az állandó dramaturgom. Ebben a kettős kötésben született meg végül a film alapja. Telefonon és emailben szőttük-fontuk. Három hetente szülte Zsuzsa az újabb és újabb változatokat. Meghökkentően rövid idő alatt, 4 hónapon belül, kész volt a végleges változat. A Kosztolányi műben lényegében nincs dialóg és nincsenek figurák. Mindent ki kellett találni. Csak arra vigyáztunk, hogy „kosztolányisok” maradjunk.

Személyes tapasztalatait, gyerekkori emlékeit mennyire építette be a filmbe? Ugyebár mindannyian voltunk gyerekek, és követtünk el csínytevéseket.

Nincs olyan gyerekkor, amelyben ne lenne jelen az agresszió. Vagy úgy, hogy elszenvedjük, vagy úgy, hogy elkövetjük. Máig szégyellem például azokat a hazafelé vezető utakat a Hernád utcai iskolából. Felső tagozatos diákok voltunk, 12 évesek. Volt egy nyúlszájú osztálytársunk, aki még ráadásul vastag okulárét is hordott. Felébresztette bennünk a vadállatot. Minden nap kicsit meggyepáltuk, hazafelé tartva az iskolából. Nem volt rá semmi okunk, csak az, hogy más volt mint mi. Sérülékenyebb. Nyúlszájú. Borzalmas visszagondolni rá. És tanulságos.

Kosztolányi 1912-ben írta a novellát, szándékosan kapott nagyobb hangsúlyt az évszám a Titanic elsüllyedése kapcsán vagy mondhatni kapóra jött a dátum, és ezután már csak egy lépés volt a filmhez hozzáfűzni a katasztrófát?

A kérdés pontos: kapóra jött a Titanic, amelyik ebben az esztendőben indult végzetes útjára. Pontosabban megadta az indítólökést Zoltán atya különös titkához, színhelyesnek és drámainak tűnt. Emlékeim szerint sokat bíbelődtünk ezzel a szállal.

Televízióra vagy mozivászonra szánta eredetileg a Tréfát?

Eredetileg tévéfilmnek. De már a forgatókönyv elkészültekor tudtam, hogy ez jóval nagyobb igényű vállalkozás. Igaz, eleinte fogalmam nem volt, hogy miképpen lehet egy háromszor drágábbnak tűnő filmtervet tető alá hozni…

Melyik karaktert tartja a film főszereplőjének?

A két papot tartom főhősöknek. Az ő párbajuk lett a dráma alapja. Vitáik, összefeszüléseik viszik újra és újra előre a cselekményt.

A filmszínház és a film szinte visszatérő eleme a filmnek - a gyerekek ezért lógnak ki este, sőt az egyikük első szerelmi élménye is egy pénztárosnőhöz köthető -, van valami külön jelentősége a filmnek a filmben?

Van. Ez a mozi egyfajta „homage”, egyféle tisztelgés is a Film előtt. Én a filmet az emberiség talán legmeglepőbb találmányának tartom. Az élet leutánzása költői eszközének. A hőskorban, a múlt század elején, még csak néhány megszállott látta meg benne a fantasztikus lehetőségeket. Teremtettünk egy ilyen mániákust, Zoltán atyát. S végre nekem is volt lehetőségem, hogy a mozgókép első szárnypróbálgatásait belegyömöszöljem egy filmbe. Nagy élvezet volt.

A Damián atyát játszó Kovács Mihály amatőr színészhez képest feltűnően szeretnivaló alakítást nyújt, ráadásul úgy hírlik egy törökbálinti hentespultban fedezte fel. Szeretett volna még forgatni vele?

Így terveztem. A sors legkegyetlenebb tréfája, hogy Misi a forgatás utáni harmadik héten, a munkahelyén, a hentes pult mögött, szívinfarktust kapott, és néhány másodperc alatt „távozott”. Elképesztően nagy színész volt.

Utóbbi filmjeiben szinte mindig központi szerepet kapnak a gyerekek. Ön szerint létezik gonosz gyerek vagy a körülmények teszik őt azzá? A mai világban nehezebb gyereknek maradni, mint 1912-ben?

Gonosz gyerek nem létezik, csak gonosz felnőtt. Minél gonoszabb a felnőtt világ, annál elvetemültebb lehet a gyerek. Ma erre látunk példákat. A századelőn, Kosztolányi idejében, még nem voltak olyan kifinomultak az agresszió eszközei, mint manapság. Csak ennyi a különbség.

A gyerekeket mennyire viselte meg a kamera előtti kegyetlenkedés?

Nagyon. A filmbeli gyilkost játszó Gergő, az inkriminált jelenet felvétele után, még órákig ült egymagában és reszketett a keze. Átélte a helyzetet és kicsit belepusztult.

Van olyan színész, akivel már nagyon régóta együtt szeretett volna dolgozni és ebben a filmben végre sikerült is?

Mindkét főhősre „fentem már a fogam”. Egy korábbi film castingjánál találkoztam először Váta Lóránddal és Lengyel Tamással. Akkor nem jött össze. De „eltettem” őket magamnak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott engem velük.

Vannak már filmtervei a jövőre nézve?

Vannak. Az első kérdésre adott válaszból talán kiderül, hogy a rendezői szempontból látszólag „holt idő” nem volt terméketlen. Ám tapasztalatom szerint, minden tizedik könyvből lesz film.  Úgyhogy most babonából sem árulnék el többet.

A Tréfát 2009. október 1. óta vetítik a mozik.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink