Magazin

Forradalmak - Háttér

2003. november 2. 13:21

A főszereplők, miután egyszer már végigcsinálták az emberpróbáló tréninget a Mátrix első részéhez, és elsajátították a kung-fu harcmodort, most újrakezdték a felkészülést korábbi mesterük, Yuen Wo Ping segítségével: öt hónapot töltöttek edzéssel és próbákkal egy Santa Monica-i repülőgéphangárban.
“Az Újratöltve és a Forradalmak két részére sokkal nehezebb volt felkészülni, mint az elsőre, pedig az is elég kemény volt - állította Keanu Reeves, aki napi hétórás kung-fu edzéseken vett részt. - Minél többre voltam képes, annál többet követeltek. Nagyon élveztem, de kemény munka volt. És fájdalmas. A jég volt a legjobb barátom.”
A trilógia zárórészében látható verekedések technikailag a lehető legmagasabb szinten kivitelezettek. “Wo Ping harcmodora nagyon jól illeszkedik a rendezőpáros elképzeléseihez a történetmesélés szempontjából - mondta Joel Silver producer. - Az alapvető védekező és támadó stílus mellett a figurák jellemfejlődését is bele tudja vinni a különböző verekedésekbe. Az új részben Neo és Smith addig a pontig növelik a képességeiket, amíg egyenlő erősek nem lesznek.”

A Forradalmak egyik legnagyobb harcjelenete, amit a stáb Super Burly Brawlként emleget, a Neo és Smith közti végső összecsapás, amely a koreográfus, az alkotók és a színészek együttműködésének köszönhetően fantasztikusan sikerült. “Olyan, mintha egy képregény elevenedne meg, amiben két szuperhős feldúlja a földet. Ilyen élményben még soha nem lehetett részünk játékfilm esetében” - lelkendezett Silver.
Ezt a jelenetet 8 héten keresztül forgatták, de előzőleg hónapokig dolgoztak a technikai háttér kiépítésén, hogy a Wachowski-testvérek fantasztikus vízióit maradéktalanul meg lehessen valósítani. A forgatókönyv alapján a jelenetnek szakadó esőben, egy elárasztott útszakaszon kellett kezdődnie, amit több sorban szegélyeznek a felsorakozott Smith-hasonmások, majd a szereplők felszökkennek a villámokkal tarkított égbe, egy üres felhőkarcoló körül cikáznak és neki-nekicsapódnak, majd hatalmas krátert szakítva a talajban ismét földet érnek. A jelenethez külön esőgépet csináltattak, megvilágítható vízfüggönnyel és hatalmas esőcseppekkel, ami sokkal hitelesebb és erősebb, mint a hagyományos filmes esőgép.
“Nagyon felemelő érzés volt ott állni az ömlő esőben! Valahogy erősebbnek és energikusabbnak éreztem magam ebben a lehetetlen helyzetben - emlékezett vissza Hugo Weaving, alias Smith ügynök. - Az eső olyan sűrűn zuhogott, hogy megszólalni is alig tudtunk, mert a szánkból és az orrunkból is ömlött a víz. Elég nehéz volt megtalálni a megfelelő hangsúlyokat, hiszen még a saját hangomat sem hallottam.”
Hogy a légi jelenetekhez megteremtsék a súlytalanság hitelességét, a részlegek közösen kifejlesztettek egy Tuning Forks (hangvillák) névre keresztelt szerkezetet, ami egy speciális kötélzet, amivel repülés közben súlytalanságot lehet szimulálni. (A korábbi tesztek alapján elvetették az eredeti elképzelést, miszerint ezeket a részeket egy speciális NASA-gépen forgassák, ahol az űrhajósok a súlytalansághoz tréningeznek.) A jelenet felvétele “a tojás” névre hallgató, blue boxba csomagolt hatalmas, kockaszerű szerkezetben zajlott, és később digitálisan került mögé a romos, esőáztatta város képe.

A másik lélegzetelállító jelenet a Club Hellben játszódik, amikor Trinity, Morpheus és a Szeráf beszivárognak a Mátrix egyik baljós night klubjába, hogy találkozzanak a Merovingivel, aki mindegyikük fejére vérdíjat tűzött ki. “Hatalmas nyomás volt az emberen, minden mozdulatnak másodpercre pontosnak kellett lennie, szinkronban a robbanásokkal és becsapódásokkal - magyarázta Carrie-Anne Moss (Trinity), aki a felkészülés alatt eltörte a lábát. - Ideges voltam a lábtörés miatt, féltem ettől a felvételtől, de a kaszkadőrcsapat nagyon türelmes volt velem és sokat segített. Végül egy-két mozdulatot sikerült olyan jól kivitelezni a felvétel alatt, hogy Wachowskiék hangosan hurráztak, ami náluk nagyon ritka. A Club Hell-jelenet volt az egyik legnagyobb kihívás számomra.”
“Carrie-Anne nagyon-nagyon jó, mindig próbáltam bátorítani, hogy bízzon jobban a képességeiben - mesélte Wo Ping. - Kitaláltam egy különlegesen gyors, erőteljes rúgást neki, amit mi skorpiórúgásnak neveztünk el. A második rész nyitójelenetében használta ezt, és most a Club Hell-jelenetben. Csak ezt az egy rúgást több mint hat hónapig gyakoroltam vele. A végeredmény egy gyönyörű, tökéletesen kivitelezett mozdulat lett.”
A filmben dolgozó kaszkadőrök és speciális részlegek tudásuk legjavát adták a produkcióhoz, talán egy kicsit még annál is többet. “A végére már darabokban voltunk - mondta R. A. Rondell kaszkadőrszakértő. - Ezekkel a filmekkel olyan szintű teljesítményt vittünk véghez, hogy ezután már minden munka gyerekjáték lesz a csapatom számára. Rájöttünk, hogy a képességek és a szakértelem határai akármeddig feszíthetőek. Naponta akár 70 felvételt is csináltunk, hogy a végeredmény tökéletes legyen, hogy megragadhassuk a mágikus pillanatot.”

A Mátrix-világ megjelenítéséhez szükséges vizuális effektek előkészítése 2000. márciusában kezdődött, azóta John Gaeta, a trilógia vizuális effektekért felelős szakértője a folytatásokhoz összesen majdnem 4000 snitt létrehozását felügyelte. Ha tekintetbe vesszük, hogy az eredeti filmhez csupán 412 VFX-snittet készítettek, ez a hatalmas szám önmagáért beszél. Gaeta első újítása a Mátrixhoz bullet time (lelassított idő) néven lett ismert, ez a forradalmi technika a későbbiekben azonban már nem bizonyult elegendőnek. A folytatásokban leírt akciójelenetek olyan technikát igényeltek, ami nem létezett még. Gaetáék ambiciózus terve az volt, hogy a virtuális fényképezés területén olyan messzire merészkedjenek, amit eddig el sem tudtunk képzelni. “Eldöntötték, hogy olyan képeket készítenek, amit senki nem tud utánozni - mesélte Joel Silver. - Ehhez nagyon sok pénzre, időre és tehetségre volt szükség, de az eredmény lélegzetelállító lett. Nemcsak kitágították az akciófilm, a vizuális történetmesélés határait, de mindent elértek, ami vizuálisan lehetséges.”
Gaetáék létrehozták a figurák virtuális, háromdimenziós mását, amelynek segítségével olyan pontosan és aprólékosan lehet megmutatni egy-egy mozdulatot, ahogyan valódi felvételekkel soha. Ehhez a motion capture nevű technikát dolgozták ki, aminek első lépése, hogy a színész vagy a kaszkadőr fényvisszaverő ruhában eljátszik egy mozdulatot, és a mozgás adatait különleges kamerákkal rögzítik, majd ezekből az adatokból számítógépen háromdimenziós testeket hoznak létre, izomzattal és ruhával látják el. Ezután öt nagyteljesítményű, ultrafelbontású kamerát helyeznek félkörben a színész arca elé, és a színész érzelmeit és reakcióit a Sony HDW 900-as kamerák a legapróbb részletekig rögzítik - egészen az utolsó pórusig és hajszálrezdülésig. Ebből az öt különálló felvételből maximálisan élethű digitális arcot készítenek, amit hozzáillesztenek a már meglévő testhez. Ezzel a módszerrel elképzelhetetlen életszerűséggel képesek a digitális figurát mozgatni. Ha a kívánt képnek már minden vizuális elemét hasonló módon rögzítették és digitalizálták, az anyagból végtelen számú kameramozgás és vágáslehetőség variálható, megteremtve azt, amit a VFX-csapat virtuális mozinak nevez. “A befejező részhez arra fókuszáltuk az erőnket, hogy óriási összeütközéseket produkáljunk ember és gép között, valamint hiteles környezeteket teremtsünk a való világon belül, mint pl. a gépek városa és Zion.”

A Forradalom fő arculata Geof Darrow nevéhez fűződik, akinek képregényeiből (pl. a Hard Boiled) merítettek inspirációt az alkotók, amikor megalkották a saját posztapokaliptikus univerzumukat. Darrow precíz, aprólékosan kidolgozott rajzokat készített a film mechanikus lényeiről és helyszíneiről, és most a folytatáshoz is az ő tervei alapján valósult meg a burjánzó gépek városa és Zion föld alatti városa is.
Hogy életre keltse ezeket a rajzokat, a művészeti részleg több mint 400 embert foglalkoztatott Owen Paterson látványtervező vezetése alatt. Az első rész 30 díszletéhez képest most a két részhez összesen majdnem 150 díszletet kellett megterveznie és felépítenie csapatával. “Ez tényleg hatalmas szám, és emberfeletti munkát igényelt, különösen, ha figyelembe vesszük a stúdiók limitált számát - fejtegette Paterson. - A díszletek némelyikét mindössze néhány napig használtuk. Elképesztő szervezést igényelt, hogy időveszteség nélkül építsünk, forgassunk és bontsunk azért, hogy helyet tudjunk csinálni a következőnek.”
A legnehezebb feladatnak Zion város földalatti, vertikális szerkezetének létrehozása bizonyult. “Zion pontosan a Mátrix ellentéte, nem egy high-tech hely - magyarázta Paterson. - A végleges látványterv Larry és Andy képzeletében született meg. Végigvinni ezeket a víziókat a leírt szótól a papírra vetett rajzon keresztül a fizikai megvalósulásig vagy a virtuális létrehozásig csodálatos dolog. Büszke vagyok arra, hogy ilyen tehetséges csapatom volt, és részese lehettem ennek a produkciónak.”

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink