Magazin / Werkriport

Az igazi Világszám!

2004. augusztus 6. 00:33

Sose halunk meg, Szamba, Csocsó, Patika, Illetékes elvtárs, A miniszter félrelép. És ezek mind egy ember nevéhez, a hazai filmgyártás egyik legsikeresebb színész-rendezőjéhez fűződnek, aki idén decemberben fogja betölteni hatvanegyedik életévét. Lassan negyven éve, hogy a pályán van, a Világszám rendezőként mégis csak hatodik játékfilmje Koltai Róbertnek, ám eddig akármihez nyúlt, az mindig sikereket és elismeréseket hozott számára. Filmjei alapján könnyen levonhatjuk a tanulságot: közel állnak hozzá a rendszerváltás előtti idők, de azokat képes úgy elmesélni, hogy a jelen kor gyermekeit könnyűszerrel magába szippantsa.

Legújabb filmjének története az 1956-os forradalom idejére nyúlik vissza; két bohóc viharos életútját követi nyomon. A Moziplussz 2004. június 16-án, az utolsó forgatási napon látogatott a készülő mozifilm kulisszái mögé. Ám az, hogy utolsó nap, nem annyira helytálló adat, tudniillik ősszel lesz még egy felvétel, amelyet a váltakozó időjárás miatt tavaszról kellett átcsúsztatni. Ebben egy tank vonul majd át a budapesti utcákon Naftalin, azaz Koltai társaságában, aki akaratlanul is központi figurájává válik a forradalmi hangulatnak.

A film kezdetén Slomó bohócnak (Bodrogi Gyula) az ezerkilencszázas évek elején ikrei születnek, Dodó (Gáspár Sándor) és Naftalin, akik apjuk mesterségét követve cseperednek fel a való életbe. Az ötvenes évek elején aztán egy színpadi tréfájuk balul üt ki és Dodót börtönbe csukják - pedig az ötlet Naftalintól származik. Aztán jönnek a forrongó idők és Naftalin útra kerekedik, hogy kiszabadítsa fogságban sínylődő testvérét. Találkozik Pipitérrel (Tóth Orsolya), s a lányhoz idővel gyengéd szálak fűzik majd. Megannyi kalandot követően végül eljut testvéréhez, ám a hazai állapotok miatt nem tudják, maradjanak, vagy menjenek a szintén bizonytalan idegenbe. Bárhogy is cselekednek, a veszélyes ismeretlent kerülgetik…


Valahol itt kapcsolódtunk be a forgatási eseményekbe.

A hetvenes években járunk. Egy kisvendéglő elé befut egy piros-fehér színű, öreg kisbusz, teraszán pedig egy idősebb hölgy kér útmutatást a pincértől. Miután kellőképpen tájékozódott, visszaindul egy csillogó, fekete, holland rendszámtáblájú Mercedes-hez, amelyben valószínűleg a férje várakozik. A kisbuszban ott ül a hatvanas éveiben járó Dodó, aki miután megpillantja a hölgyet egyszerűen nem jut szóhoz - talán ismeri? A hölgy kinyitja a kocsi ajtaját, észreveszi őt; mintha tisztán tudná kicsoda, majd csábosan rámosolyog, beül az autóba és elhajt a messzeségbe.

Nagyvonalakban így zárul majd Koltai Róbert új filmje, de mivel a forgatási nap elején és végén nem voltunk ott, biztosra senki ne vegye. Viszont amit láttunk és hallottunk arról mindenképp mesélhetünk!

A jelenetben részt vevő színészeknek már kora reggel kezdődött a napjuk, nyolc óra magasságában. Akkor kellett kiérkezniük a hetvenes út mellett lévő szerény, szocreál hangulatott árasztó Mókus étterembe, ahol egyébként idősebb, de kiszolgálásban és kedvességben ötcsillagos pultos személyzet biztosította - többek közt - a Moziplussz tudósítójának étel- és italellátását. Kellett is az, hiszen hamarosan a titokzatos hölgyet alakító Györgyi Anna ült velem szemben, akit szerepéről faggattam. “Nagyon jó hangulatú a forgatás, abszolút nem kollegiális” - összegezte Koltaival való élményeit, hiszen először forgattak együtt. Mint mesélte, maximális az önállóság, a színészi szabadság, a rendező a színészekre bízza a megformálás élményét, mégis vannak azok a bizonyos instrukciók, amelyek fontosabb jeleneteknél elhagyhatatlanok. “Ilyen volt például az a csábos mosoly” - mondta, és remélem ilyenkor már mindenkinek a szeme előtt van a fentebb, vázlatokban leírt, rövidke jelenet. Koltai - és most már áruljuk el végre a hölgykarakter nevét is - a Lovászhölgy és a Dodó közti kapcsolat visszacsengésének hangját akarta erősíteni, téve ezt úgy, hogy a lehetőség már elfutott, de azért mindkettejükben megmaradtak a szép emlékek. Persze az is egy lehetőség, hogy a kapcsolat plátói volt, és a mosoly a Lovászhölgy elérhetetlenségét szimbolizálja, de a helytálló megoldásra január közepéig, a film hivatalos premierjéig bizony várnunk kell…

“Szerintem olyan lesz, mint amilyeneket a Robi eddig csinált, olyan édes-bús történet, tele emberséggel, humorral, tragikomikus vonásokkal.” - válaszolta a színésznő arra a kérdésemre, hogy vajon eltérő történetmesélést alkalmaz-e a film a többi Koltai-filmhez képest. - “A Műlovarnőt alakítom: ő Gáspár Sanyi szerelme, de közben együtt él egy külföldi diplomatával. Amolyan szerelmes, szenvedélyes asszony, akinek aztán az lesz a sorsa - ezt utólag írták bele a forgatókönyvbe -, hogy Bécsben marad, majd gondolom onnan továbbmegy, hisz a diplomata, akivel együtt él holland származású.”

Beszélgetésünk közben már javában zajlottak a jelenet “második felvonásának” előkészületei, hiszen a sajtó érkezése és az interjú között eltelt időszakban csupán azt vették celluloidra, amikor a Műlovarnő elmegy a fekete Mercedes mellett, mosolyt varázsol arcára és beszáll. A közel öt vagy hat másodperces jelenet rögzítése másfél órán át tartott, ugyanis először a kamera adta be az unalmast, majd többször kellett újravenni a beszállást és végül jött Koltai, aki a “mosolygós” instrukciójával egy huszárvágással megoldott minden további gyötrődést a jeleneten. Györgyi Anna szerepe kis szerep, de Dodó életében még inkább fontosabb, hiszen ez az érzelmi szál keser-édes árnyalatot ad a történethez és annak romantikus oldalához.

A színésznőt azt követően kérte fel Koltai a szerepre, hogy néhány évvel ezelőtt együtt játszottak Szolnokon a Jéghegyek lovagjaiban, majd az idei évadban Nyíregyházán szerepelt a Bolha a fülbe c. darabban, melyet a színész-rendező is látott. Odalépett hozzá, megkérdezte áprilisban ráér-e, majd pár hónap múlva csörgött a telefon, jött a forgatókönyv, a ruhapróba és végül tizenegy napot volt jelen az összesen negyvenre tervezett forgatási napból. A filmvégi jelenet úgy kívánta, hogy Györgyi Annának (37) jelenlegi életkorához képest közel húsz évet kelljen öregednie, a sminkesek egy órát töltöttek el a ráncok felvitelével; egyes információk pedig órákról suttogtak - bár ezt Anna utólag cáfolta.

Végezetül - televíziós rovatunk ázsiójának növelésére - megtudakoltam, nem zavarta-e, hogy annak idején csak egy szériát szinkronizálhatott az X-aktákból. (Mint ismeretes, az eredeti szinkronhang, Náray Erika kapta vissza a szerepet.) “Beletörődtem a csatorna döntésébe. Egyébként se tudtam volna tovább vállalni; sok elfoglatságom volt, köztük a kislányom, de egyet is értettem a rajongók kérésével, hiszen Erikát szokták meg. Amikor felkértek a szerepre felhívtam őt és letisztáztam vele a dolgokat, nehogy félreértés legyen belőle.” - mondta a színésznő, aki többek között Audrey Tautou állandó magyar hangja.


Koltai Róbertet egy csoportos fényképezkedés során sikerült pár perc erejéig lencse- és mikrofonvégre kapnom. “Hasznos anyagot vagy fél percet rögzítettünk ma, pedig már sok-sok órája csináljuk, de hát a film az ilyen” - összegezte a (szemmel láthatóan kissé fáradt) író-rendező. “A filmben egyforma nehéz minden, pláne egy olyan filmben ahol cirkusz van, sátorcirkusz, a Fővárosi Nagycirkusz, színházjelenetek; egyik érdekesebb mint a másik.”

“Ahhoz hogy januárban bemutathassuk a filmet még a Filmszemle előtt, nem elég októberben elkezdeni a vágást.”, ezért Miklós Mari, a vágó már serényen dolgozik, hogy a decemberi próbavetítésekre összeálljon a kép, és az őszi utóforgatáson elkészülő jeleneteket is könnyen be lehessen illeszteni a majdnem kész filmbe.

Minek érzi inkább magát, színésznek vagy rendezőnek? - tettem fel a kérdést “A filmművészetben nem egyedülálló, hogy valaki játszik és rendez. Ha egy jó jelenetet sikerül összehozni akkor nagyon jó érzés játszani, de amúgy nagyon szeretek rendezni, élvezem, hogy amikor nem vagyok benne a jelenetbe észrevehetek valamit.”

Bár azt hinnénk, Koltai nevére megnyílnak az ajtók, és könnyen talál szponzorokat, ez nem így van. Árpa Attila ugyan állítja, hogy csak marketingterv és egy vázlat kell ahhoz, hogy milliókat varázsoljunk elő, Koltai szerint ez messze nem így működik. ”Ő neki sikerült, de a filmkészítés nem ilyen. Se a pénzszerzés, se a lebonyolítás, se a forgalmazás - semmiben sincs könnyű dolgunk.”

Koltai, akinek saját filmjei közül a Sose halunk meg, a Szamba és a Csocsó a szívéhez legközelebbi, nem túl bizakodó a magyar filmek helyzetét illetve külföldi szereplésüket illetően. “Az amerikai filmeken kívül semmi sem életképes, még a nyugat-európai filmek se nagyon, hisz Amerikán alapul a filmbiznisz. Nekünk lassan lesz előrelépés, itthon kell megcélozni a tömegeket jó történetekkel, szép filmekkel és én ezen igyekszem.” - mondta, és való igaz: eddigi filmjei kétségkívül hatásos tömegmozgatók voltak. Kicsit szürrealista, groteszk látásmódja megteremtette rajongói táborát, így ha minden bukik, akkor is lesz még, aki emlékezni fog Szamba Ottóra vagy Gyuszi bácsira.

És hogy aztán Dodó és Naftalin története mennyire marad kultikus, jövőre ilyenkor már tudni fogjuk; de egy biztos, Koltai Róbertnek tervei vannak. “Addig forgatok, ameddig csak lehet…” - és mi szívből bízunk benne, hogy az “ameddig” csak sokára jön el…

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink