Magazin / Összefoglaló

Anyát az IMAX-be

Czehelszki Levente írása
2011. március 25. 11:39

IMAX frissítés Budapesten

Az elmúlt években drasztikusan megváltoztak a mozizás feltételei, ezzel gondolom nem mondtam túl sok újdonságot. Ennek legfőbb oka elsősorban a 3D-technika magyarországi megjelenése, ekkor kellett ugyanis lecserélni a vetítő berendezéseket digitálisra. Na persze a modernebb technikának más előnyei is vannak: ebben az esetben nincs kópia, vagyis a filmet nem szalagról, hanem digitális fájlformából vetítik, ennél fogva pedig a költségek jelentősen csökkennek. A filmforgalmazás egyik legdrágább része ugyanis a filmet hordozó nyersanyagnak a legyártása, amely egy digitális változattal értelemszerűen minimalizálódik.

Azt tehát kijelenthetjük, hogy a mozik szeretik a digitális kópiákat. Nem csak azért, mert egyszerűbbek és olcsóbbak a 35mm-es technikánál, de nehezebben kilophatóak, tehát biztonságosabbak is. Mindezt figyelembe véve legalábbis furcsa, hogy a legjobb térhatást és minőséget jelentő IMAX formátumot idehaza mindezidáig ténylegesen filmről vetítették. A Cinema City Arénába annak okán látogattunk, hogy a héten csillagászati összegekből digitalizálták az IMAX-üket.

Egy kanadai fazon vezetett minket körbe az IMAX anyavállalatától; magyarán nem bízták valami sufni szerelőre a dolgot. Különben a pasasnak elég érdekes képe lehetett rólunk magyarokról, valamiféle barbár népnek tarthat minket, legalábbis a „Nem tudom, hallottak-e az Avatar című filmről?”-jellegű beszólásokból erre lehetett következtetni. Elmagyarázta viszont, hogy egy IMAX-vásznat nem lehet gyürkészni, meg kockába hajtogatni. Éppen ezért volt némileg körülményes ennek a nagyjából ötemeletnyi vászonnak a szállítása Kanadából Budapestig. Nem is szólva a felszereléséről, amiben a mozi legtöbb dolgozója is kénytelen volt segíteni, és amit egyébként alpinisták végeztek.

A technikát egyébként az Anyát a Marsra című filmmel promózták; a dolog térhatása valóban igen impresszív, bár avatatlan szemnek túl sok különbség nem vehető észre a hagyományoshoz képest. Az IMAX eddig is a legjobb térarányt produkálta a hagyományos 3D-s technikákkal szemben, és ez ezután is így lesz, hiszen míg a „csak” 3D-s filmek a nézőtől hátrafelé fejtik ki térhatásukat, addig az IMAX 3D kiválóan alkalmas arra, hogy különféle dolgokat hajítson a néző képébe; kár, hogy ez a formátum inkább családbarát, mert tökéletes lenne horrorfilmekhez. Az Aréna már a múlt hét óta az új formában, digitális kópiáról vetíti az IMAX-filmjeit; azt hiszem, egy Avatar-t ebben a modernizált technikában megnézni igazi vizuális orgazmus lehet. Na persze csak ha már hallottunk róla.

Anyát a Marsra

Az első ilyen formában forgalmazott IMAX-film idehaza az Anyát a Marsra, amely a tengerentúlon egyébként az év második gigabuktája, olyannyira, hogy valószínűleg csődbe viszi a motion capture eljárásra szakosodott gyártó cégét. Kár, mert az Anyát a Marsra egyébként egyáltalán nem egy rossz film, köröket ver a korábbi motion capture-szörnyszülöttekre (Beowulf, Polár expressz, Karácsonyi ének). Az érdekes élőszereplős és animációs kevert technika lényege, hogy valódi színészek elektródákkal teletűzdelve játsszák el a szerepeiket, miközben egy számítógép animációs karakterekké konvertálja a mimikájukat, testtartásukat, vagyis a játékukat.

Annak ellenére, hogy az Anyát a Marsra Disney-film, tíz éves kor alatt nem nagyon ajánlanám, hiszen tele van a kisebbek számára ijesztőbben ható jelenetekkel (eleve a biztonságot nyújtó anyafigurát az elején elrabolják a francba az ufók). Különben is inkább felnőttfilmről (nem olyanról) van szó: egy feszesre vágott, gyors folyású, izgalmas hajszamozi ez, mintsem gyerekfilm. Épp csak animálva van, és egy szeplős kölyök a főszereplője (Seth Green megformálásában). A Disney talán legmegtévesztőbb mozijáról van tehát szó: inkább való az üldözős mozik szerelmeseinek, mint kisgyerekes családoknak.

Simon Wells író-rendező munkája egyébként embereset nyúl minden idők egyik legnagyobb hatású videójátékából, a Half-Life 2-ből (a marsi főhadiszállásul használt citadella egy az egyben a HL2 űrlényeinek méretes építményét kopipészteli), de máshonnan is szerez inspirációkat, például a hatvannyolcas hippimozgalmakból. Kár, hogy a végén szezon keveredik benne a fazonnal, mert a valóságban a szabad szerelmet hirdető libertariánus eszméket a filmben végül a családalapítás fontosságára vezetik ki. De a nőnap alkalmából agyonhangsúlyozott esélyegyenlőtlenség is a fejére áll a filmben, hiszen a marslakók matriarchális társadalmában a férfiak a megvetett / kitaszított lények. Persze a végén a záros határidőn belül végrehajtandó anyaszöktetést követően minden jóra fordul; kivéve a gyártó stúdió sorsát, aki végül nem tudta gyerekfilmként eladni ezt a pörgős akciómozit.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink