Magazin / Összefoglaló

Almodovar eddig

2004. szeptember 10. 14:09

Pedro Almodóvar (1949. szeptember 24.) újabb filmmel jelentkezett a hazai mozikban. A [filmid]680[filmcim]Rossz nevelés[/film] idén Cannes-ban botrányt kavart a katolikus egyházban előforduló szexuális visszaélésekkel kapcsolatos nyíltsága miatt. Egyesek szerint ez Almodóvár eddigi legjobb munkája, ugyanakkor a magyar kritika szétesőnek, giccsesnek, érzelmeit felületesnek tartja. Almodóvárnál mind a téma, mind pedig a stílus állandóságot mutat, minden filmjében fölbukkannak bizonyos stílusjegyek. Az erős színek, a szexualitás és a másság nyíltsága, az ironikus humor mind olyan jellemzők, amelyek összes filmjében fölbukkannak. Megkockáztatom, tudatos életműépítésről van szó. Almodóvar sugározza a tudatosságot. Minden egyes filmkockájáról lerí, hogy a véletlenszerűség teljességgel ki van zárva a kompozícióiból. Kevés olyan rendező van, aki pontos használati utasítást ad művéhez. A Rossz nevelés hivatalos honlapján például olyan szövegek olvashatók, amikben Almodóvar pontosan megmondja, hogyan értelmezzük, milyen műfaji kategóriába soroljuk filmjét. Sőt, még egy interjút is készített saját magával a Rossz nevelésről, hogy a legcélravezetőbb kérdésekre a legmegfelelőbb válaszokat adhassa (az interjú magyarul olvasható a Filmvilág 2004. augusztusi számában).

Az elszántság már egész korán jellemző volt Almodóvárra, hiszen 16 évesen azért költözött egyedül Madridba, hogy a filmmel foglalkozhasson. A filmkészítést autodidakta módon tanulta számos rövidfilm forgatása során, miután 1972-ben megvette első Super 8-as kameráját. Első 16 mm-es filmjét a Los Goliardos színtársulatban szerzett barátainak segítségével forgatta le. Itt ismerkedett meg Carmen Maurával is, aki következő filmjeiben a főszerepeket játszotta. A Pepi, Luci, Bom y otras chicas del montón (Pepi, Luci, Bom és más lányok a tömegből) majdnem minden témát felölel, amivel Almodóvar a későbbiekben is foglalkozik. A három nő életének középpontjában a drog, a barátság és a szexben megnyilvánuló agresszivitás áll. Miután Pepit megerőszakolja egy rendőr, a nő megpróbálja rávenni a férfi mazoista feleségét, hogy hagyja el férjét. Almodóvar első filmjeiben a diktatúra utáni liberális Spanyolország eltúlzott képe jelenik meg. 1975-ben, Franco tábornok halála után a spanyol kultúra felszabadult, a cenzúra megszűnt, az ország nyitottá vált. Ráadásul a “Pepi…” rendkívül kevés pénzből készült, ami egyrészt megnehezítette forgatást - akkoriban Almodóvar a spanyol telefontársaságnál dolgozott, így csak hétvégén volt ideje forgatni - másrészt viszont kreatív szabadságot adott a stábnak. A Pepiből rögtön kultuszfilm lett, négy éven keresztül folyamatosan játszották éjszakánként Madridban. A következő film, a Laberinto de pasiones (Szenvedélyek labirintusa) - egy dilis szex komédia - a 70-es, 80-as évek ellen-kulturális Madridjának bemutatása. Az Entre tinieblas (Sötét viselkedés), az első filmje, amiben a rendező a későbbiekben oly sokszor felbukkanó vallási témákat pedzeget. A szereplők között van Carmen Maura, Cecilia Roth, Marisa Paredes és más Almodóvar-lányok is. Ekkor már Almodóvar nemzetközileg elismert, filmjei közönségsikert aratnak. A ¿Que he hecho yo para merecer esto? (Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?) egy fekete komédia, amiben a főszereplőt játszó gyógyszerfüggő Carmen Maura, férje megölésével rémálomba illő események sorozatát indítja el.

Az 1985-ös Matador (Matador) fordulópontot jelen Almodóvar pályafutásában. Ez az első filmje, aminek a forgatókönyvét is ő jegyzi. A Matador már nem a megszokott naturalista komédia, hanem egy mese a halálról, a szexről és a bűntudatról. Ebben az időben azonban a spanyol film nagy válságban van. A mozik látogatottsága, a televízió térnyerésének köszönhetően erősen csökkent. Ezen felül a Spanyolországban készült filmek részesedése visszaesett a külföldi filmek beáramlása miatt. A 80-as évek elején Pilar Miro rendezőnő (El Crimen de Cuenca) került a filmfőigazgatói székbe. Miró olyan törvényt vezetett be, amely megvédte a spanyol filmeket a külföldi filmekkel szemben és nagyobb támogatást nyújtott a hazai filmek gyártásához. A filmtörvény kritikusai azonban azt hangsúlyozták, hogy a megemelt állami támogatás arra ösztökéli a művészeket, hogy ne törődjenek a piac valóságos igényeivel. Ekkor jött Almodóvar újabb filmje, a La ley deseo (A vágy törvénye), ami rendkívül sikeres volt a külföldi fesztiválokon és nagy hasznot is hozott. Ezt kihasználva, a spanyol vezetés a filmmel reklámozta a spanyol kultúrát, a La ley deseo a spanyol film modelljévé vált. Innentől kezdve Almodóvar a legsikeresebb spanyol rendezőnek számított, Spanyolországból az Egyesült Államokba exportált filmek közül a legtöbbet ő rendezte. A Miro által létrehozott törvényt kihasználva Almodóvar és testvére létrehozták az El Deseo nevű produkciós céget, ami Almodóvar filmjein kívül egyéb filmeket is produkál, például a nemrég Magyarországon is bemutatott [filmid]660[filmcim]Az élet nélkülem[/film]et, Sarah Polley főszereplésével.
     
A következő film, a Mujeres al borde de un ataque de nervios (Nők az idegösszeomlás szélén) meghozta Almodóvar számára az első Oscar jelölést. A film álomszerű, tele Billy Wilder-szerű jelenetekkel, amiket különleges díszletek, szereplők, kellékek, szerek díszítenek. Az 1989-ben készült Atamé-t Amerikában igazságtalanul az igen korlátozó X kategóriába sorolták, amit hosszas huza-vona után sikerült érvényteleníteni. A Tacones Lejanos (Tűsarok) egy anyáról (Victoria Abril) és lányáról (Marisa Paredes) szól, aki megölte apját. A film egy tragikomédia, két nő erejének harca. A Tűsarok utáni csalódást a Kika (Kika) csodálatos Almodóvar jelenetei enyhítették. A most szabadult, ex-pornó színész (Peter Coyote) megtalálja az alvó Kikát (Veronica Forqué) egy szobában. Nem tud ellenállni a látványnak és megerőszakolja a lányt. La flor de mi secreto (Titkom virága) egy ponyvákat író nőről szól, akinek saját élete is egy romantikus regénybe fullad. Leo (Marisa Paredes) nem tud férje nélkül élni, akinek viszont el kell mennie Koszovóba harcolni. Ebben a filmben Almodóvar a sötétebb filmektől visszatért a Nők az idegösszeomlás szélénben már látott tragikomédiához viszont nincs terhelve olyan nyílt szexuális jelenetekkel, mint az előző filmek. A 97-es Carne Tremula (Eleven hús) már közelebb van a thrillerhez, a film noir-hoz. Victor (Liberto Rabal) börtönbe kerül miután belekeveredik egy lövöldözésbe. A férfi társa (Javier Bardem) tolószékbe kényszerül, mindketten ugyanabba a nőbe (Francesca Neri) szerelmesek.

Az Eleven hús érkezik Almodóvar számára az igazi világhír. A Todo sobre mia madre (Mindent anyámról) 1999-ben elnyerte az Oscar díjat a Legjobb külföldi film kategóriában. Manuela (Cecilia Roth) elindul megkeresni elvesztett fia édesapját. Manuela Barcelonába érkezik, ahol kiderül, az apa (Toni Cantó) Lolává alakult. A film az Eleven húshoz hasonlóan egyfajta érzelmi mélységet és érettséget sugároz, ami az előző filmekből hiányzott. A Mindent anyámról után a Hable con ella (Beszélj hozzá!) következett, amivel elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyv Oscarját. A Beszélj hozzá Almodóvar talán legszenvedélyesebb filmje, tele elfojtott érzelmekkel. Benigno (Javier Cámara) kórházi ápoló, lelkiismeretesen törődik a kómában fekvő Aliciával (Leonor Watling), talán már túlzottan is kötődik az eszméletlenül fekvő lányhoz.

Almodóvar ekkor döntött úgy, hogy leforgatja a Rossz nevelést…

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink