Alive in Joburg - A District 9 előtt

Ebből lett a cserebogár: Neill Blomkamp hamarosan bemutatásra kerülő District 9 című sci-fije a 2005-ös Alive in Joburg című rövidfilm egészestés változata, és bár utódjával ellentétben tényleges történettel még nem rendelkezik, annak témai közöl a legfontosabb már ebben is tetten érhető.

A hatperces kisfilm nyitányában egy hatalmas űrhajót látunk, ahogy Johannesburg felett lebeg, majd pedig riportokból tudjuk meg, hogy az idegenek miért érkeztek ide (menekültek hazájukból, ahol rabszolgaként tartották őket), és hogy hogyan romlott a viszonyuk a helyiekkel és a hatóságokkal. A különös bioruhákat viselő földönkívüliek iránti kezdeti ámulat fokozatosan bizonytalanságba, gyűlöletbe és félelembe csapott át, ahogy lassan beszivárogtak Johannesburg egyre több részébe, bűnök elkövetésére kényszerültek az életben maradásuk érdekében, és űrhajóikkal elektromosságot loptak a városból.

Az Alive in Joburg a Földre kényszerült idegenek életkörülményeit, az emberek róluk alkotott véleményét, és a két civilizáció gyakran tettlegességig fajuló konfliktusait mutatja be, teljesen dokumentarista stílusban, bármiféle történetváz nélkül – azaz „csak” egy állapotot ábrázol, a lehető legnagyobb hitelességgel, és ennek megfelelően megoldást sem kínál a felvázolt problémákra. A problémákat pedig Blomkamp természetesen a valós életből merítette: nem véletlen, hogy a kisfilm 1990-ben játszódik, amikor Dél-Afrikában még érvényben volt az apartheid, és az sem, hogy azok a riportrészletek, amik nem említenek földönkívülieket, nem színészektől vannak, hanem olyan lakosoktól, akiket a közelükbe telepített zimbabwei menekültekről kérdeztek. A District 9 ugyan explicitebb módon érzékelteti az emberi társadalom visszásságait (nagyobb hangsúlyt fektetnek benne arra, hogy a bűnöző idegenek a körülmények áldozatai, így a kisfilmtől eltérően az egyén romlottságát és kapzsiságát is csatasorba állító egészestés változatban az emberi civilizáció még aljasabbnak tűnik), de ezzel az ügyes párhuzammal Blomkamp itt is eléri a célját – tökéletesen, ha a játékidő adta kereteket nézzük.

Az apartheid nyilvánvaló metaforája mellett a kisfilm rendkívül hiteles speciális effektusainak is köszönheti hírnevét. Nem csak a város felett lebegő űrhajók tűnnek valódinak, de meglepően hatásos az a jelenet is, amiben egy idegen járműveket dobál az őt támadó katonákra – és minthogy ez a jelenet a film elején van, ügyes dramaturgiai fogás is egyben, hisz látványosan ellensúlyozza a száraznak tűnő áldokumentumfilmes stílust. Nem csoda, hogy Peter Jackson felfigyelt a rendezőre…

Az Alive in Joburg itt megtekinthető:

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!