Magazin / Összefoglaló

A Rockhajó kalózai

2009. június 9. 19:19

Miért éppen Rádió Rock?

Richard Curtis első rendezése, az Igazából szerelem című vígjáték sikere után új ötleteken kezdett el gondolkozni. Emlékezetben gyermekkoráig repült vissza, amikor késő estig szóltak az 1960-as évek illegális rock and roll rádiói, az angol felségterületen épp kívül horgonyzó hajókról sugározva az adást.

Ezek a rádióadások hatalmas érdeklődést váltottak ki a hallgatók körében, akik innen ismerhettek meg olyan legendás együtteseket, mint a Beatles, a Rolling Stones vagy a Kinks, valamint a nagy szólisták közül például Jimi Hendrixet, Dusty Springfieldet, Janis Joplint vagy Aretha Franklint. Ez a „kalózkodás” azonban túl sokba került a kormánynak, amely teljes erejével próbált gátat vetni a vízről érkező adásoknak

Az, hogy Curtis szenvedélyesen szereti e korszak zenéit, már az Igazából szerelem nézői számára nyilvánvalóvá vált, hiszen a filmben olyan előadóktól csendültek fel dalok, mint Joni Mitchell vagy Darlene Love, valamint hallhatók voltak Paul Anka és a Lennon/McCartney páros által írt dallamok is. Természetesnek tűnt tehát, hogy következő filmjét teljes egészében a késő 60-as évek zenéinek szentelje. A történet színhelye egy kalózrádiót működtető hajó lett, és mindent megtett annak érdekében, hogy kedvenc dalai fessék alá a filmet.

Curtis úgy döntött, hogy Rockhajó című filmje egy Carl nevű 18 éves fiú férfivé éréséről fog szólni, akit kirúgnak a suliból, ezért keresztapjához küldik egy Északi-tengeren horgonyzó hajóra. A forgatókönyvvel a kezében Curtis felkereste régről ismert kollégáit, a Working Title stúdió két producerét, Tim Bevant és Eric Fellnert. Hilary Bevan Jones producer már korábban is dolgozott együtt a rendezővel a díjnyertes Kávé és szerelem című tévéfilmben, így természetes választásnak tűnt, hogy csatlakozik a Rockhajó csapatához. Hatvan színészt hallgattak meg, mire megtalálták a megfelelőt Carl szerepére. Tom Surridge volt az egyetlen, akiben megvolt a rendező szerint szükséges lazaság. A 23 éves londoni fiatalember szerint a vígjáték forgatása hasonló volt ahhoz, ahogyan karaktere érezte magát a Rádió Rock fedélzetén.

A Báró néven elhíresült szemtelen DJ hatalmas rockzenei tudásánál csak önelégültsége nagyobb. A filmkészítők ezt a szerepet mindenképpen amerikai színészre szerették volna osztani.  A forgatókönyv olvasása közben Philip Seymour Hoffmannak az tetszett leginkább, hogy Curtis A Báró alakjában igyekezett megtestesíteni a korra jellemző lázadó szellemiséget. Bill Nighy, aki korábban dolgozott már Curtisszel az Igazából szerelem és a Kávé és szerelem című filmekben, a Rockhajóban Quentint alakítja. A színész már a forgatókönyv elolvasása előtt elvállalta a Rádió Rock kalózhajó szabadelvű kapitányának szerepét. Gavin az a DJ, aki a Rádió Rockhoz való visszatérése után Európa legjobb lemezlovasának trónjára tör. Szerepére a Working Title csapata másik kedvencüket, Rhys Ifanst választotta, akivel korábban akkor dolgoztak együtt, amikor Spike karakterét alakította a Sztárom a párom című filmben.

Tehetséges színészeket láthatunk a 24 órás Rádió Rock hajóját benépesítő többi DJ szerepében is. Chris O’Dowd (Kockafejek; The IT Crowd) alakítja Simont, a hihetetlenül kedves (és naiv) reggeli DJ-t, és Ralph Brown (Mi ketten; Withnail & I, A végső megoldás: Halál; Alien3) kapta Korai Bob szerepét. Rhys Darby új-zélandi komikus (Slágermájerek; Flight of the Conchords) látható Angus „Félnóta” Nutsford szerepében, és Tom Wisdom (300) alakítja Éjfél Markot, aki bárkit képes elcsábítani, pedig alig szól egy szót.

A Curtis által írt történet nemcsak a Rock Rádió színes legénységét mutatja be a nézőknek, hanem a kormányban dolgozó buzgómócsingokat is, akiknek minden vágya, hogy ellehetetlenítsék őket. Quentin szárazföldi ellenfele Sir Alexander Dormandy miniszter (Kenneth Branagh), aki életcéljául tűzte ki a szerinte hullámhosszokat beszennyező kalózrádiók beszüntetését.

Forgatás a szárazföldön - és vizen

Hogy felkészítse a színészeket a Rádió Rockon töltendő időre, Curtis elvárta tőlük, hogy a hajón lakjanak és ott is próbáljanak. A szereplőgárda és a stáb apró kabinokban aludt, napközben gyakorolták a szerepeket, este pedig jókat ettek-ittak, dartsoztak és csocsóztak. Curtis ezen kívül megnézette velük Robert Altman M*A*S*H című háborús vígjátékát, hogy el tudják képzelni, milyen típusú filmben fognak játszani.

A filmkészítők a színészeket egy Londonban felállított ál-rádióstúdióban tanították meg a lemezlovasok munkájára. A szereplőgárda megismerkedett a korábban valóban kalózrádiónál dolgozó DJ Johnny Walkerrel és DJ Chris Evansszal, akiktől elleshették szakmájuk fortélyait. A felkészülés végén a színészeknek egy hatvan perces saját műsort kellett felvenniük, amit később a filmben is felhasználtak.

A forgatás 2008. március 3-án kezdődött, és tizennégy héten át tartott. Ebből a produkció öt hetet a dorseti Portland kikötőben töltött, ahol a Timor Challenger nevű hajón forgattak. A stáb hosszas keresgélés után Skóciában talált rá a megfelelő hajóra. Eredetileg mélytengeri halászhajóként szolgált, majd kórházzá alakították át, míg végül mentőhajóként vigyázta az olajtornyokat. A film kedvéért a Timorra két óriási antennaárbocot szereltek. A háborgó víz nem csak Danny Cohen operatőrnek okozott gondot. A színészeket is el kellett látni tengeribetegség elleni gyógyszerrel, mivel időnként elég rosszra fordult az idő. A hajón játszódó egyes belső jeleneteket a Londonhoz közeli Shepperton and Pinewood Studiosban épült díszleteken vették fel. A tenger hullámzását úgy oldották meg, hogy a díszletek egy hidraulikus szerkezetre épültek.

Filmzenei klasszikusok és újoncok

A film betétdalait kiválasztó Nick Angel, aki régóta dolgozik a Working Title Filmsszel és Richard Curtisszel, ezúttal is szorosan együttműködött a rendezővel, hogy a 60-as évek végének legjobb zenéi kerülhessenek be a Rockhajóba. Angel és Curtis összegyűjtötték a szerintük legmegfelelőbb dalokat, azután egy iPodon átadták a szereplőknek, hogy ők is feleleveníthessék tudásukat Chris Farlowe-ról, a Troggsról, a Supremesről és a Turtlesről. Angel szerint ez azért is fontos volt, mert nem várhatták el a szereplőgárda fiatalabb tagjaitól, hogy járatosak legyenek 1966 és 1967 népszerű dalai és meghatározó előadói terén.

Mire eljött a forgatás kezdetének napja, az eredetileg kétszáz dalból álló lista hetvenre szűkült. A forgatás befejezése után, amikor a vágási munkálatok megkezdődtek, Curtis és Steve Price zenei szerkesztő összerakták a zenei kirakós játékot, és kiválasztották a legmegfelelőbb dalokat az egyes jelenetekhez és hangulatokhoz. Végül összesen ötvennégy dal hangzik el az elkészült filmben, többek között a Rolling Stones, a Kinks, a The Who, a Small Faces, Jimi Hendrix, Leonard Cohen, a Supremes, Otis Redding, a The Hollies, a Smokey Robinson and The Miracles, Sandie Shaw és Duffy tolmácsolásában.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink