A Rockhajó kalózai

Miért éppen Rádió Rock?

Richard Curtis első rendezése, az Igazából szerelem című vígjáték sikere után új ötleteken kezdett el gondolkozni. Emlékezetben gyermekkoráig repült vissza, amikor késő estig szóltak az 1960-as évek illegális rock and roll rádiói, az angol felségterületen épp kívül horgonyzó hajókról sugározva az adást.

Ezek a rádióadások hatalmas érdeklődést váltottak ki a hallgatók körében, akik innen ismerhettek meg olyan legendás együtteseket, mint a Beatles, a Rolling Stones vagy a Kinks, valamint a nagy szólisták közül például Jimi Hendrixet, Dusty Springfieldet, Janis Joplint vagy Aretha Franklint. Ez a „kalózkodás” azonban túl sokba került a kormánynak, amely teljes erejével próbált gátat vetni a vízről érkező adásoknak

Az, hogy Curtis szenvedélyesen szereti e korszak zenéit, már az Igazából szerelem nézői számára nyilvánvalóvá vált, hiszen a filmben olyan előadóktól csendültek fel dalok, mint Joni Mitchell vagy Darlene Love, valamint hallhatók voltak Paul Anka és a Lennon/McCartney páros által írt dallamok is. Természetesnek tűnt tehát, hogy következő filmjét teljes egészében a késő 60-as évek zenéinek szentelje. A történet színhelye egy kalózrádiót működtető hajó lett, és mindent megtett annak érdekében, hogy kedvenc dalai fessék alá a filmet.

Curtis úgy döntött, hogy Rockhajó című filmje egy Carl nevű 18 éves fiú férfivé éréséről fog szólni, akit kirúgnak a suliból, ezért keresztapjához küldik egy Északi-tengeren horgonyzó hajóra. A forgatókönyvvel a kezében Curtis felkereste régről ismert kollégáit, a Working Title stúdió két producerét, Tim Bevant és Eric Fellnert. Hilary Bevan Jones producer már korábban is dolgozott együtt a rendezővel a díjnyertes Kávé és szerelem című tévéfilmben, így természetes választásnak tűnt, hogy csatlakozik a Rockhajó csapatához. Hatvan színészt hallgattak meg, mire megtalálták a megfelelőt Carl szerepére. Tom Surridge volt az egyetlen, akiben megvolt a rendező szerint szükséges lazaság. A 23 éves londoni fiatalember szerint a vígjáték forgatása hasonló volt ahhoz, ahogyan karaktere érezte magát a Rádió Rock fedélzetén.

A Báró néven elhíresült szemtelen DJ hatalmas rockzenei tudásánál csak önelégültsége nagyobb. A filmkészítők ezt a szerepet mindenképpen amerikai színészre szerették volna osztani.  A forgatókönyv olvasása közben Philip Seymour Hoffmannak az tetszett leginkább, hogy Curtis A Báró alakjában igyekezett megtestesíteni a korra jellemző lázadó szellemiséget. Bill Nighy, aki korábban dolgozott már Curtisszel az Igazából szerelem és a Kávé és szerelem című filmekben, a Rockhajóban Quentint alakítja. A színész már a forgatókönyv elolvasása előtt elvállalta a Rádió Rock kalózhajó szabadelvű kapitányának szerepét. Gavin az a DJ, aki a Rádió Rockhoz való visszatérése után Európa legjobb lemezlovasának trónjára tör. Szerepére a Working Title csapata másik kedvencüket, Rhys Ifanst választotta, akivel korábban akkor dolgoztak együtt, amikor Spike karakterét alakította a Sztárom a párom című filmben.

Tehetséges színészeket láthatunk a 24 órás Rádió Rock hajóját benépesítő többi DJ szerepében is. Chris O’Dowd (Kockafejek; The IT Crowd) alakítja Simont, a hihetetlenül kedves (és naiv) reggeli DJ-t, és Ralph Brown (Mi ketten; Withnail & I, A végső megoldás: Halál; Alien3) kapta Korai Bob szerepét. Rhys Darby új-zélandi komikus (Slágermájerek; Flight of the Conchords) látható Angus „Félnóta” Nutsford szerepében, és Tom Wisdom (300) alakítja Éjfél Markot, aki bárkit képes elcsábítani, pedig alig szól egy szót.

A Curtis által írt történet nemcsak a Rock Rádió színes legénységét mutatja be a nézőknek, hanem a kormányban dolgozó buzgómócsingokat is, akiknek minden vágya, hogy ellehetetlenítsék őket. Quentin szárazföldi ellenfele Sir Alexander Dormandy miniszter (Kenneth Branagh), aki életcéljául tűzte ki a szerinte hullámhosszokat beszennyező kalózrádiók beszüntetését.

Forgatás a szárazföldön - és vizen

Hogy felkészítse a színészeket a Rádió Rockon töltendő időre, Curtis elvárta tőlük, hogy a hajón lakjanak és ott is próbáljanak. A szereplőgárda és a stáb apró kabinokban aludt, napközben gyakorolták a szerepeket, este pedig jókat ettek-ittak, dartsoztak és csocsóztak. Curtis ezen kívül megnézette velük Robert Altman M*A*S*H című háborús vígjátékát, hogy el tudják képzelni, milyen típusú filmben fognak játszani.

A filmkészítők a színészeket egy Londonban felállított ál-rádióstúdióban tanították meg a lemezlovasok munkájára. A szereplőgárda megismerkedett a korábban valóban kalózrádiónál dolgozó DJ Johnny Walkerrel és DJ Chris Evansszal, akiktől elleshették szakmájuk fortélyait. A felkészülés végén a színészeknek egy hatvan perces saját műsort kellett felvenniük, amit később a filmben is felhasználtak.

A forgatás 2008. március 3-án kezdődött, és tizennégy héten át tartott. Ebből a produkció öt hetet a dorseti Portland kikötőben töltött, ahol a Timor Challenger nevű hajón forgattak. A stáb hosszas keresgélés után Skóciában talált rá a megfelelő hajóra. Eredetileg mélytengeri halászhajóként szolgált, majd kórházzá alakították át, míg végül mentőhajóként vigyázta az olajtornyokat. A film kedvéért a Timorra két óriási antennaárbocot szereltek. A háborgó víz nem csak Danny Cohen operatőrnek okozott gondot. A színészeket is el kellett látni tengeribetegség elleni gyógyszerrel, mivel időnként elég rosszra fordult az idő. A hajón játszódó egyes belső jeleneteket a Londonhoz közeli Shepperton and Pinewood Studiosban épült díszleteken vették fel. A tenger hullámzását úgy oldották meg, hogy a díszletek egy hidraulikus szerkezetre épültek.

Filmzenei klasszikusok és újoncok

A film betétdalait kiválasztó Nick Angel, aki régóta dolgozik a Working Title Filmsszel és Richard Curtisszel, ezúttal is szorosan együttműködött a rendezővel, hogy a 60-as évek végének legjobb zenéi kerülhessenek be a Rockhajóba. Angel és Curtis összegyűjtötték a szerintük legmegfelelőbb dalokat, azután egy iPodon átadták a szereplőknek, hogy ők is feleleveníthessék tudásukat Chris Farlowe-ról, a Troggsról, a Supremesről és a Turtlesről. Angel szerint ez azért is fontos volt, mert nem várhatták el a szereplőgárda fiatalabb tagjaitól, hogy járatosak legyenek 1966 és 1967 népszerű dalai és meghatározó előadói terén.

Mire eljött a forgatás kezdetének napja, az eredetileg kétszáz dalból álló lista hetvenre szűkült. A forgatás befejezése után, amikor a vágási munkálatok megkezdődtek, Curtis és Steve Price zenei szerkesztő összerakták a zenei kirakós játékot, és kiválasztották a legmegfelelőbb dalokat az egyes jelenetekhez és hangulatokhoz. Végül összesen ötvennégy dal hangzik el az elkészült filmben, többek között a Rolling Stones, a Kinks, a The Who, a Small Faces, Jimi Hendrix, Leonard Cohen, a Supremes, Otis Redding, a The Hollies, a Smokey Robinson and The Miracles, Sandie Shaw és Duffy tolmácsolásában.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!