Magazin / Interjú

"A fejüket kell szétlőni!" -
Kovács Lajos horrorfilmről és egyebekről

2007. május 2. 18:55

A fiatalabbak elsősorban az Argo és a Kontroll c. filmek immáron kultikus szerepei által ismerik, de nagy örömére néha egy-egy borízű hang az utcán még a Woyzecket is felemlegeti. A kétszeres Filmszemle-díjas színész a hamarosan mozikba kerülő Tüskevárban Matulát kelti életre, de több érdekes produkcióban is fontos szerepet kap majd a közeljövőben. A Moziplussz többek között egy mutánshorrorról, egy erdélyi road-movie-ról, egy szatíráról és külföldi forgatásokról is beszélt Kovács Lajossal.


Szerep kedvéért növeszti a szakállát?
Igen, a Kalandorok című filmhez kell. Paczolay Béla rendezi és a Pados Gyula lesz az operatőr. Erdélyben forgatjuk majd, és rám a Jakab nevű cigányember szerepét osztották. Ennek a Jakabnak van egy négy-, de a tetőtérrel együtt összesen ötemeletes háza Bánfihunyadon, csupa márvány minden. Ő vontatja el a főhősök durrdefektes autóját a szekerével, és egyéb módon is megsegíti majd őket. Lényegében kiderül róla, hogy neki mindene van. Nem akarom lelőni a poénokat, így előljáróban csak ennyit. Csupa jóindulattal van kikövezve az ő lelke. Végre lesz lehetőségem arra, hogy megválasszanak cigányvajdának! (nevet)

Ha jól tudom, hamarosan merész szerepek várnak önre két filmben is.
Nagy örömömre Füredi Zoltán producer barátom szólt, hogy a Block-66 című filmjükben dolgozzak. Örömmel vállaltam, mert egy teljesen szokatlan forgatókönyvről és szerepről van szó. Ilyen jellegű filmmel még nem találkoztam. A történetről annyit mondhatok, hogy egy nukleáris katasztrófa után játszódik, és én a Vadászt alakítom, aki magányosan él az erdőben, és irtja a már gonosszá vált lényeket. Találkozik a négy főhőssel, akik menekülnek, és próbál rajtuk segíteni. A Vadásztól tudják majd meg, milyen technikával lehet megölni a szörnyeket: a fejüket kell szétlőni, csak így lehet legyőzni őket… Nem tudtam letenni a forgatókönyvet. És kiderült, hogy talán nem is horror: valami olyasmi, ami megtörténhet az emberekkel. Nem most, hanem mondjuk tíz év múlva - vagy már megtörtént velünk?! Egy realista történetről van szó végülis. Bármikor történhet sugárzás, mint ahogy már történt is! Ez a sok rákos beteg nyilván Csernobil következménye. Ebben a filmben nem erről lesz szó, de akár eszünkbe juthat Csernobil is. Olyan helyen és időben játszódik majd a történet, ahol eltűnik az ember és ember közötti különbség, nem tudjuk ki ki, vagy ki mi…

Jövőre pedig Zoli rendezői debütálásában, egy szatírában is szerepelek majd, sőt, ebben három szerepet kéne eljátszanom, ami nagyon nagy kihívás megintcsak. Hajléktalan, gengszter és producer is lennék egy filmen belül. De még ezelőtt a My Sweet Stranger című spanyol-kanadai koprodukcióban szerepelek, ide is a Zoli hívott, ez valószínűleg már a nyár végén elkészül Spanyolországban. Olyan színészek szerepelnek benne, mint Michael Madsen és Willem Dafoe. Gárdos Péter pedig, akinek A hecc c filmjében dolgoztam nagyon jót, most télen készülő új filmjéhez hívott.

Ha már említette producer-szerepét: milyennek ismeri a magyar producereket?
Én magyar producert lényegében nem is ismerek. Vannak néhányan nyilván, de olyan amerikai típusú producer nagyon kevés van. Nekem ezt a környéket körbe kell még járnom. Ennek a producernek, akit alakítani fogok, szinte biztos hogy nincsen pénze, viszont nagyon tud dumálni és megnyerő is, de nagy hamukás. Kihasznál bizonyos helyzeteket.


Én még élő producerrel talán nem is találkoztam, csak gyártásvezetőkkel. Ők hívtak, hogy Lajoskám, gyere, van ennyi meg ennyi nap, és ingyen csináld meg és nagyon jól (nevet). Eljutottam odáig, hogy mikor elmentem egy gyártásvezetővel tárgyalni, azt mondtam: nem is kell tárgyalnunk, írj be valamit, megyek. Fájdalmasan komolytalan dolog ez. És tragikomikus. Vagy’ nyolcvan filmet csináltam, de soha nem fizettek meg normálisan. Emlékszem, a Woyzecket 400 ezer forintért csináltam ‘93-ban. Egy ilyen főszerepért ma 10 milliót is elkérnének. Nem fizettek túl sokat, de ez engem soha nem érdekelt különösképpen. A munka érdekelt, a meló.

A producernek emberbarátnak kellene lennie. De az ember úgy megriad, amikor kijönnek a forgatásra, hogy úristen, itt a producer, akitől én pénzt kapok a munkámért. Kicsit úgy érzem magam, mint egy gladiátor, de a dolognak a rossz értelmében. Vagy rosszul fogalmazva, mint egy rabszolga. Ha a producer alkotótárs a filmben, akkor könnyen létrejöhet vele az összhang, az emberi kommunikáció. Amikor reklámot forgattunk, kijöttek fekete öltönyben, aktatáskával, és rezzenéstelen arccal nézték, mit csinálunk. Teljesen „begörcsöltem”, vagy dühös lettem, egyszer kértem is a rendezőt, hogy küldje el őket.

Igazi producerrel most találkoztam először a Zoli személyében, és fogok majd Pataki Ágiékkal is a Kalandorok kapcsán. Nem szégyellem bevallani, 63 éves létemre millió dolgot tanultam a Zolitól, és nem csak szakmailag, emberileg is.


Láttam a neten, hogy a Kereszteshadjárat farmerben c. nemzetközi mozifilmben is játszott. Hogyan kapta meg ezt a szerepet?
Nem is tudtam, hogy a film már elérhető! Két éve nyáron forgattam. Ez egy német-angol-holland-magyar koprodukció volt, és Ludwig herceget játszottam, öt napom volt benne. A Woyzecket látta a rendező, és hívott, hogy üljek repülőre és jöjjek Luxemburgba melózni. Előtte lovagolnom kellett egy kicsit a szerep miatt, mert már rég ültem lovon. Vettem három órát, kétszer le is estem, de kinn a forgatáson már tapadtam a lóra! Nagyon jól esett, mikor az utolsó napom végén bemondták angolul, hogy Lajosnak ez volt az utolsó snittje, és ekkor az egész stáb tapsolni kezdett. Magyarországon ilyen nincs. A sok nemzetközi díjat szerző Woyzeck után szerepeket se nagyon kaptam. Aztán az Argo után is lehetett volna “nyomulni”. De nézd, erről az a véleményem, hogy a színészet nem hitbizomány, hogy akkor nekem most jár valami. Nem jár semmi. Egy színész nem tüntethet, nem vonulhat fel. Ő választotta ezt a pályán, és ha kell ottmarad „ingyen”, és megcsinálja a munkát. Lehetőleg nagyon jól.

Nem hiányzik a színház?
Dehogynem…

Vannak felkérések?
Igen. Kéne egy Lear királyt csinálni az Árkosi Árpival, ő hívott nemrég. Vele már nagyon sokat dolgoztam együtt, sok szobaszínházat csináltunk együtt. Akkora területen játszottunk mint ez a terasz ahol most vagyunk. A kis tér miatt rengeteget tudtam tanulni a filmekhez akkor. Körül-belül két év múlva kerülhet majd sor a Lear királyra.

Miért csak akkor?
(hosszan gondolkozik) Sokáig voltam távol az otthonomtól. Nagyjából 38-39 évig. Tizenkét színház tagja voltam, így színészházakban éltem az idő nagy részében, egyedül. Mikor Veszprémről mentem haza, egy nap volt az út, egy napot pihentem, és újabb egy nap alatt értem vissza a színházba. Belefáradtam abba, hogy egyedül élek, mint egy kivert kutya. Ezt nem lehet. El fog most telni két-három év, és akkor majd a Zsuzsival együtt megyünk el egy adott színházhoz a kéthónapos próbára. De egyedül már többet nem.


Hogyan telnek a gyulai hétköznapok?
Egy évvel ezelőtt erre a kérdésre nem tudtam volna válaszolni. Az orvosok 30% esélyt adtak az életben maradásomra. A hasnyálmirigy-gyulladás gyorsan elviszi az embert. A Jóisten megfogta a kezem és életben tartott. Nagyon messzire vitt, majd visszahozott. Nyilván szándéka van velem. És most tudok a kérdésre válaszolni. Gyönyörteljesen. Zoli barátomat szoktam hívni rettentő korán (nevet), most a filmszerepemet tanulom, és Zsuzsikámnak segítek, mert a lába megsérült. Ezen kívül futni járok, a kertet kell rendeznem, de soha nem jön össze, mert hatalmas terület. Megvan minden napnak a maga boldogsága. Most különösen, hogy felépültem. Madarat lehet velem fogatni!


Szöveg: Osváth Gábor [nyil] Fotók: Tiszeker Dániel

[/i]
Jonathan Glazer, az azóta mozifilmeket is készítő brit klip- és reklámrendező a Radiohead “Karma Police” c. számához készült videójában dolgozott együtt Kovács Lajossal, majd néhány évvel később egy Guinness-reklámban is szerepet adott neki.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink