Magazin

41. Magyar Filmszemle - Információs filmek

2010. február 6. 09:59

A filmszemlén a versenyszekcióba be nem került filmek információs vetítésekként kerülnek a közönség elé. Ezek némelyike alulmaradt minőségben a versenyfilmekkel történő rivalizálásban, de legtöbbjüket ennél prózaibb ok száműzte a versenyen kívülre: méghozzá az, hogy koprodukciók, vagyis elsősorban nem magyar filmek, pusztán hazai pénz is van bennük. Így a felhozatal változatos: belga filmtől kezdve törökön át izraeliig van itt minden, de persze a tisztán magyar sem kivétel. Az alábbiakban ezeket az információs játékfilmeket fogjuk megvizsgálni; mit érdemes megnéznie annak, aki nem csak a díjazott filmekre kíváncsi.

Elveszett személyek körzete – 3/10

Egy igazi összeurópai koprodukciós film következik, a leghangsúlyosabb bennük azonban a belga és a magyar szál. Belga: ahol a filmet forgatták, ahol játszódik, jónéhány szereplő, és a rendezőnő maga. Magyar, ugyanis a főszereplő Hajdú Miklós Zoltán alakjába a rendező a Fehér tenyért látva szeretett bele. Hajdu Szabolcs fivére egy magyar munkacsoport vezetőjét, bizonyos Szabolcsot játssza (vagy a végefőcím tanúsága szerint „Szabocls”-ot; könyörgöm) egy, a világtól elzárt munkatelepen. A rendező a szélerőművek környezetéből nem csak a külvilágot, a belga települést zárja ki (hőseink ideiglenesre barkácsolt házakban éldegélnek a munkák idején, minekutána dolgukvégeztével továbbállnak), hanem bárminemű izgalmat sem enged be a melós mikroközösségbe. A film így végeérhetetlenül hömpölyög az érdekteleség és a dögunalom metszetén, amin a nem-színész figurák sem segítenek; fájó kimondani, hogy különösen Hajdu Miklós Zoltán nem, aki kiváló minimál-figura volt a saját személyes élményein alapuló, önéletrajzi ihletettségű Fehér tenyérben, most azonban a szüzsével kapcsolatos érintettségével együtt színészi alkalmasságát is elvesztette. (A rendező egyébként folytatást tervez, szintén Hajduval.)

Besa – Az adott szó –  7/10

Ezúttal szerb filmről van szó, amelyben csak az egyik producer, Szekeres Dénes volt magyar. A besa egy albán kultúrkörben létező ígéret, olyan becsületszó, amit tisztességes albán az élete árán is köteles megtartani. Az első világháború kitörésekor a helyi falusi iskolaigazgatót messzi tájakra szólítja a kötelesség, de felesége mellé egy besával megesketett albánt állít őrül. A Besa igényes, de módfelett lassú folyású film, tagadhatatlan érdeme viszont, hogy sikerül visszaadnia a térség világháborús közhangulatát, melyet leginkább a nacionalizmus befolyásolt. A szerbek utálják a szlovénből szerbbé lett nőt származása miatt, Szlovénia ugyanis ekkorra már a Monarchia uralma alá kerül, éshát a háború épp Bécs és Budapest ellen folyik. Ja, és mindenki utálja az albánokat. A falusi kisdobosok mindig a frontról szóló lehető legpozitívabb híreket tétetik közhírré, hogy aztán a csúfos bukás után mindenkinek menekülnie kelljen; addig azonban egy szerelmes, ámde felfuvalkodott tábornok próbálja meg ellehetetleníteni, hogy szegény albánunk betartsa az adott szót, vagyis a besát. Minthogy azonban a szerbek első számú színésze, Miki Manojlovic alakítja a figurát, kétségkívül tehetséges alakításoknak lehetünk részesei mindvégig.

Rózsaszín sajt – 8/10

„A versenyprogramba be nem került elsőfilmes alkotásokból említésre méltó a talán legtehetségesebb mai rövidfilmes Tóth Barnabás debütje, a Rózsaszín sajt, ami a fingós-böfögős-’tegyük bele Gesztesi Károlyt’ vonulattal szemben egy korántsem hibátlan, de jószándékú, és ezért is igazán szerethető ’így jöttem’-történet.” – írtam anno még a CinePécsre. Tóth debütje nem kiemelkedő művészi teljesítmény, ellenben működő apa-fiú generációs film, Bezerédi Zoltán fantasztikus alakításával a szenyó apuci szerepében. Nem csoda, hogy mellette a rendező Tóth Barnabás eltörpül a fiú szerepében. A Rózsaszín sajt humorosan prezentál egy élhetetlen emberrel való együttélést, de talán a francia idillből csöppet sok volt. Ha nem is igazi camembertnek, de egy jóféle magyar füstölt sajtnak mindenképpen betudható.

7 perc a mennyországban – 7/10

Gaia és barátja buszra szállnak; ez a máskor olyannyira mindennapos cselekedet azonban meghatározza egész hátralévő életüket. Már amelyikőjüknek jutott olyan: az öngyilkos merénylő detonációja csak a lányt hagyja életben, őt is csak összeégett háttal és egy év múlván sem múló amnéziával megbéklyózva. Az Izrael állam képében realizálódó politikai lőporoshódót Omri Givon rendező egy halkszavú lélektani drámában elemzi: az öngyilkos terrorakció ezúttal személyes családi traumák gyújtósául szolgál. Gaia egyszerre tárná fel a múltját és próbálna óvatosan „utódot” találni elhunyt barátjá helyére, de a kettő nem igazán megy együtt, és csak problémái hatványozódnak. Segítségére talán a hitközösség egy tagja által elmondott zsidó hiedelem lehet, amely szerint a tévútra került lélek egyetlen pillanatban megváltoztathat mindent a jövőben, amennyiben a lélek hét percre a mennyországba került, de még nem talált érdemesnek a bebocsáttatásra, mert dolga van még odalent. A vallásos szimbolizmus és felhangok azonban a címadás ellenére többnyire háttérbe szorulnak, és a film nem adhat mást, csak mi lényege: kőkemény és rögrealista lélektani drámát, egy alapvetően izraeli származású, csak a producer által magyar szállal felruházott filmben.

Álom.net – értékelhetetlen

Van abban valami végtelenül perverz, ha az ember egy Álom.net-szintű műalkotás vetítésén a filmszakos csoptársain túl még ilyen tárgyban doktorált egy tanárával is összefut. Az elmaradt egymásra nézések, a viccesnek szánt megjegyzések sem voltak képesek elfedni az igazság hangját: ez a film annyira nyilvánvalóan szar, hogy azt már mindannyiunknak látnunk kellett! Nos, az Álom.net legfeljebb abban okoz csalódást, hogy még sokkal-sokkal rosszabb, mint azt előzetes elvárásaink alapján gondolnánk, és ez azért nem kis dolog.

Az, hogy a főszereplők jelentős része beszélni, artikulálni sem tud, azért már megalapozza az alaphangulatot, egyben útjelzőként szolgál a nézői elvárásoknak is a későbbiekre nézve. Visconti és De Sica, még közelebbről a Budapesti Iskola rendezői forognak a sírjukban a balatonparti magániskola pompomcsapatának szigorúan modell-nebulói és Audi gépjárművei láttán. Az sem sokat lendít a dolgon, hogy a történet esetleges szándékoltan parodisztikus felhangjai ellenére is annyira életszagú és szórakoztató, mint egy hatnapos vízihulla hónaljkutyája. Nem lepődnék meg továbbá azon sem, ha kiderülne, hogy N. Forgács Gábor rendező ott sem volt a forgatásokon: a jelenetek inkoherensek, feszültség legközelebb a vetítőgépben van áramerősség formájában, a nézőtéren még csak véletlenül sem, dramaturgia terén pedig a forgatókönyvíró N. Forgács-Steiner duónak egy tízéves kisiskoláscsoport anyák napi műsorától is jócskán lenne mit tanulnia. Arról már nem is szólva, hogy aljas módon a legmélyebb ízlésficamot teszik meg világrenddé. Az Álom.net olyan kulturális Csernobil, szellemi 2012, aminek százévente legfeljebb egynek lenne szabad előfordulnia, bezzeg mi magyarok az elmúlt években a Kis Vukkal és a Szuperbojzzal együtt már a harmadik csapást szenvedjük.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink