Magazin

41. Magyar Filmszemle - 6. nap

2010. február 7. 08:54

A mai napon is nagy rohamra készültünk. 9-kor még egész üres volt a sajtóterem, de mi készen álltunk mindenre.

Csiribiri

No ezt a filmet nagyon szerettük. Előjött belőlünk gyermeki énünk, hisz ki ne emlékezne Halász Juditra. Vagyis mi szinte mind Halász Juditon nőttünk fel. Megkönnyeztük, együtt énekeltünk, szerettük. Nincs mit hozzátenni. Rózsa János rendező is pontosan azt gondolta a Csiribiri-ről, mint mi: ifjúsági film, inkább DVD-n eladható, családi kirándulás a gyerekek világába. Kellenek ezek, egy közös nyelv, ahol a család együtt van. Azt pontosan nem értettük, hogy miért is van játékfilmként definiálva, hiszen valójában koncert(ek) felvétel, inkább már akkor a dokumentumfilm kategóriában lenne a helye.

Czukor-show

Elhibázott lépés volt középre, és hátra ülni. Szívünk szerint rohantunk volna ki az első pár perc után. Gyakorlatilag a film 80 %-a egy talk-show felvétel, a többi 20 % töltelék és valami béna moralizálás a vége felé, egy várható slusszpoénnal. Aki szereti az ilyen típusú show-kat, annak még lehet esélye (mondjuk, akkor is már inkább TV-ben, egy doboz sör mellett és otthon), aki nem, az már elveszett az első percben. No comment.

Kolorado Kid

Megoszlottak a vélemények a kollégák között. Szerencsére nem vesztünk nagyon össze a dolgon, de még várat magára, hogy kitárgyaljuk mélyebben (majd egy bambi mellett, ha túl vagyunk a Szemlén). Szóval az egyik véglet szerint: túl sűrű a cselekményrendszer, szaggatott a történeti világ. Követhető, de sok. A karakterek nem hitelesek, hiányzik belőlük valami.

És a másik véglet szerint:

Ugyanakkor azt nagyon jól fogalmazta (mind a rendező Vágvölgyi B. András, mind a producer, Csáky László), hogy a Kádár-korszakot - és egyáltalán az elmúlt 50 évet- feldolgozó filmekre szükség van.

És valóban, a művészetnek így lehet szemléletformáló ereje. Régi nagy anekdota ez, és így, ebben a formájában, mint hiánypótló eszköz, valóban szükség van az ilyen témájú filmekre.

Team Building

Bonyolult világ, ahol senki sem jó és senki nem rossz, sőt, mindenkinek igaza van egy kicsit. Stábunk itt sem tudott egységesen ítélkezni (de lehet, hogy itt már nem elég a bambi a megbeszéléshez). Egyik vélemény szerint szuper karakterek, színes jellemrajzok, bonyolult és épp csak finoman hatásos (nem nyomja a képedbe, de megpendíti) gondolatok jelennek meg benne. Bonyolult, feloldhatatlan kérdések (maradni vs külföld; idős vs fiatal, életstratégiák, idegen nyelv vs magyarul tudni) cikáznak összességében a vállalatépítő tréning keretein belül, de nem akart a rendező moralizálni. Dögös és csattanós vég, és mindezt humorosan!

Általában véve (eljött az a pont, hogy erről is szóljunk) viszont érthetetlen, hogy a filmek miért (csak) szezonálisan kapnak fel színészeket. Szinte az összesben ugyanaz játssza az angol szerepeket (Alexis Latham), vagy a különutas ellenállót (Nagy Zsolt). A múlt időszakban csak ők értek rá, vagy most fedeztük fel őket, vagy valamiféle stratégia (velük eladható) ez, vagy ugyanaz volt a casting cég, vagy mi?

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb cikkeink