10 érv, amiért idén is megéri felszállni a Titanic-ra

Hogy az idén se bolyongjatok tétlenül a mintegy ötven bemutatásra váró film között, a Moziplussz szokásához híven igyekszik jótanácsokkal, vagyis tíz általunk javasolt filmmel felkészíteni benneteket a fesztiválra. Egyrészt nyilván egy kicsit zsákbamacskát árulunk, hiszen a vetített filmek javarészét még mi sem láttuk, de a Titanic azért általában biztosíték a minőségre, úgyhogy bízunk benne, hogy olyan nagyon nem nyúlhatunk mellé velük.

Az összeállításból kimaradtak azok a filmek, amelyek szintén az ajánlásunkat bírják, de később idehaza is a mozikba kerülnek (tudtunkkal a következőkről van szó: A gyerekek jól vannak, Eljő a napunk, Hajszál híján úriember, Juan, Morgen, Oliver Sherman, Paul). A sorrend véletlenül sem minőségi, hanem pusztán betűrendi. A teljes program, az egyes filmek vetítési ideje megtalálható a 18. Titanic Filmfesztivál hivatalos honlapján. Jó csemegézést!

A romlás virágai

Ország: Franciaország
Rendező: David Dusa
Történet: Anahitá-t (Alice Belaidi), a felsőosztálybeli 24 éves teheráni lányt szülei Párizsba küldik, hogy megvédjék az iráni politikai zavargásoktól. Egyik valóságból a másikba kerülve a fiatal nő megismerkedik a lakhelyéül szolgáló luxusszálloda londinerével, Geckó-val (Rachid Youcef), akibe rögtön bele is szeret.

Egyszerre szenvedélyes és spontán viszonyba kezdenek. A lány az interneten keresztül követi a hazájában zajló véres eseményeket: a Twitter-en és a YouTube-on naponta megnézi az irániak által feltöltött amatőr videókat a tüntetésekről. Geckó-t ezzel szemben nem érdekli a politika, és semmit sem tud Iránról. A kötelék kettejük között ettől függetlenül egyre szorosabb lesz…

Miért ajánljuk: Mert az arab világnál aktuálisabb témát ma keresve sem lehetne találni, s míg a Twitter-forradalmat mára valós lázongások váltották fel a régióban, mindez egy europizált környezettel és egy kontinenseken átívelő szerelmi drámával nyakon öntve azért elég robbanékony elemet alkothat. Kadhafin kívül a többieknek erősen javallott darab.

Armadillo

Ország: Dánia
Rendező: Janus Metz Pedersen
Történet: Armadillo egy angol-dán katonai támaszpont neve Afganisztánban. Janus Metz dokumentumfilmes csoportja egy fiatal dán katonákból álló egység mindennapjairól tudósít, amint szembenéznek a háborús konfliktus okozta veszélyekkel. Metz rokonszenvvel ábrázolja a közlegényeket, a családjuktól vett könnyes búcsútól kezdve a táborban rájuk váró rutincselekvések unalmáig.

A rendező az erődítményen kívüli élet összetettségét is érezteti azzal, ahogy hangot ad a koalíciós erők és a talibánok kereszttüzébe szorult afgán civilek sérelmeinek. A film középpontjában egy, a dánok és néhány tálib fegyveres között kitört tűzharc áll.

Miért ajánljuk: Mert dán mozival talán akkor se lehetne melléfogni, ha a Kis Vuk-ot remakelnék operaformában. Pedersen Cannes-t is megjárt műve összeállításunk egyetlen dokumentumfilmje, amely érzékeny témájánál fogva vitákat is gerjesztett hazájában, a csekélyke mérete ellenére komolyabb katonai akciókban is aktívan részt vevő Dániában.

Carlos

Ország: Franciaország, Németország
Rendező: Olivier Assayas
Történet: Ilich Ramirez Sanchez, más néven a Sakál a hetvenes-nyolcvanas évek nemzetközi terrorizmusának egyik központi alakja volt, aki a palesztinpárti megmozdulásoktól eljutott egészen a japán Vörös Hadseregig. Carlos (Edgar Ramirez) egyszerre volt baloldali szélsőséges és közel-keleti titkosszolgálatok által megfizetett opportunista zsoldos, akinek a vasfüggöny mögött létrehozott terrorszervezete a hidegháború utolsó éveiben is aktív volt.

Miért ajánljuk: Mert a hírhedt nemzetközi terrorista életét feldolgozó film számos fesztiválon sikerrel szerepelt, és a VV Éva lottyadt seggére koncentráló magyar televíziós gyakorlatban valószerűtlen egy ehhez hasonló gyöngyszem vetítése. A Carlos ugyanis eredetileg mini-tévésorozatnak készült, a fesztiválon ezzel szemben a 165 perces moziváltozatát vetítik, amely egyébként a legrövidebb verziója a műnek. Carlos egyébként anno a Kádár-éra jóvoltából idehaza is bujkálgatott, a film bizonyos részeit ennek megfelelően Budapesten forgatták. Kell ennél több?

Ölésre ítélve

Ország: Lengyelország, Norvégia, Írország, Magyarország
Rendező: Jerzy Skolimowski
Történet: Miután Mohammed (Vincent Gallo) az amerikai hadsereg fogságába esik, Afganisztánból egy titkos európai fogolytáborba szállítják. Egy közlekedési baleset folytán váratlanul szabaddá válik, és menekülni kezd egy behavazott rengetegben, amely számára idegen környezet a megszokott sivatagi táj után. Nyomában egy hadsereg, amely hivatalosan nem is létezik. Mohammed-nek szembe kell néznie azzal, hogy az életben maradásért ölni is kénytelen…

Miért ajánljuk: Itt azért meg kell jegyeznünk, a magyar részvétel miatt a hazai mozibemutató sejthető, habár ezt mindezidáig még nem erősítették meg biztosan. Akárhogy is, az Ölésre ítélvé-nek itt a helye, mert izgalmas és rendhagyó túlélőfilmnek látszik, amelyet a Velencei Filmfesztiválon két ízben is díjaztak (zsűri nagydíja és színészi elismerés Vincent Gallo-nak), továbbá gyönyörű tájakra is számíthatunk. Ja, meg nem kell otthagyni a diákot a tolmács-fülesért cserébe, mert Gallo amúgy egy szót sem szól a film alatt.

Perrier vérdíja

Ország: Írország, Nagy-Britannia
Rendező: Ian Fitzgibbon
Történet: Michael McCrae (Cillian Murphy) ezer euróval tartozik Dublin legnagyobb és legkegyetlenebb gengszterének, Perrier-nek (Brendan Gleeson). Michael le van égve, de 24 órán belül fizetnie kell. Ha nem fizet a kitűzött határidőre, a banda eltöri egy végtagját, és minél tovább késlekedik, annál tovább folytatják kínzását. Michael kétségbeesésében Tökfejhez (Liam Cunningham), az alvilági uzsoráshoz fordul. A helyzet tovább bonyolódik, amikor Michael apja, Jim (Jim Broadbent) és titkos imádottja, Bren (Jodie Whittaker) is színre lép. Miután Bren lelövi a gengsztert, akit az első büntetés végrehajtására küldtek, Perrier tízezer eurós vérdíjat tűz ki Michael és Bren fejére…

Miért ajánljuk: Elsősorban a sztárparédája miatt. Cillian Murphy-t mindig is szerettük, Brendan Gleeson-t az Erőszakik óta komáljuk, és akkor a brit karakterszínész Jim Broadbent-et, vagy a szinkronszínészként a csapatot erősítő Gabriel Byrne-t még nem is említettük. Különben is, látott már valaki valaha szar ír gengszterfilmet?

Simon Werner eltűnése

Ország: Franciaország
Rendező: Fabrice Gobert
Történet: 1992 márciusát írjuk. Simon Werner, egy Párizs környéki gimnázium tanulója egy nap eltűnik. Amikor osztálytársai vérnyomokat találnak a tanteremben, megindulnak a találgatások. Meggyilkolták? Megszökött? Elrabolták? Mindenki gyanússá válik. Aztán egy másik diáknak is nyoma vész. Négy szereplő szemszögéből követhetjük nyomon a rejtély kibontakozását, miközben zajlik tovább a tizenévesek zűrzavaros élete - verekedésekkel, alternatív rockzenével, szerelemmel, árulással.

Miért ajánljuk: Mert a tiniközeg tökéletesen alkalmas az ármányra és a kegyetlenségre, és ha a franciák csinálják, akkor a drámai akkordok és a feszültségfokozó elemek érdekes keverékére számíthatunk. No meg nem ilyen amcsi Dawson-féle giccsre, ahol a jól láthatóan serkenő szakállú, harmincöt éves főszereplők azon rinyálnak, hogy mivel holnap úgyis betöltik a tizenhetet, ideje lenne már elveszteniük a szüzességüket valakivel.

Submarino

Ország: Dánia
Rendező: Thomas Vinterberg
Történet: Nick (Jakob Cedergren) és öccse (Gustav Fischer Kjaerulff) gyermekkorát nyomor, erőszak és alkohol árnyékolta be. Harmincas éveinek közepe táján Nick-nek, aki egyedül él egy tanácsi lakásban, esze ágában sincs uralkodni az indulatain, változtatni a temperamentumán: amikor már nem képes feldolgozni magányát és gyermekkori emlékeit, az italhoz nyúl. Még gyönyörű szomszédnője, Sophie (Patricia Schumann) sem képes vigaszt nyújtani számára, Nick kapcsolatukat a nyers szex szintjére süllyeszti.

Nick öccsét ugyanakkor mélységesen lesújtja, hogy apjától örökölt indulatait csak heroinnal képes elfojtani. A két testvér egész életében nem vágyott másra, mint feledésre, megértésre és szeretetre. Aztán egyszer csak esélyt kapnak rá, hogy rájöjjenek, nem ők egyedül felelősek azért, hogy elrontották az életüket.

Miért ajánljuk: Mert a Dogma-alapító Vinterberg új filmjét szívem szerint akkor is kötelezném megnézésre, ha a tüllszoknyás Hagyó Miklóssal énekeltetné benne a Hajmási Pétert. Szerencsére erről szó sincs: a Submarino a hírek szerint egy erős dráma, amely a Berlini Filmfesztivál Arany Medvéjéért is versenyben volt. Reméljük, a Titanic után lesz olyan visszhangja, hogy valaki végre behozza rendes moziforgalmazásra.

Száz reggel

Ország: Írország
Rendező: Conor Horgan
Történet: A teljes társadalmi összeomlást követően két emberpár egy tóparti faházban próbálja átvészelni a válságos időket. Ahogy készleteik apadnak, a külső fenyegetettség pedig egyre nő, kényszerűségből kapcsolatba lépnek önfenntartó módon élő hippi szomszédjukkal. Mivel semmilyen hír nem jut el hozzájuk a külvilágból, nem tudják, meddig kell kibírniuk ezen a szűk helyen ilyen véges készletekkel. Nincsenek felkészülve rá, hogy megbirkózzanak a technológia nélküli világgal, eltérő világnézetük miatt pedig folyamatosan konfliktusba kerülnek egymással, így lassan minden kezd széthullani körülöttük. Végül mind a négyüknek egy olyan súlyos döntéssel kell szembenézniük, amilyenre sosem számítottak volna.

Miért ajánljuk: Ír low-budget poszt-apokaliptikus szociomozi? Ne vicceljetek, ide vele! Conor Horgan-től azt várjuk, hogy bebizonyítsa, nem kell ide a zsigerből zsidózó Mel Gibson, vagy a saját napszemüvege mellékszereplőjeként aposztrofálható Denzel Washington, mert a whiskeypusztító vöröskék is vannak olyan jók a világvége átvészelésében, mint túlfizetett hollywoodi hőseink.

Tehetetlen düh

Ország: Dél-Korea
Rendező: Won-hee Jo és Sang-hwa Kim
Történet: A középkorú Kim Min-ho (Chun Ho-jin) szélütéssel kerül egy kis tengerparti kórházba. Rendszeresen gyötrik rémképek szerelmének évekkel ezelőtti haláláról, és már többször kísérelt meg öngyilkosságot. A depresszióba esett beteget egy örök optimista fiatal nővér, Ha Eun-yeong ápolja. Egy nap a szomszéd ágyra új beteg érkezik, Park Sang-eob, aki szintén nem tud lábra állni, de ráadásul még amnéziában is szenved. Park neve hallatán Kim ráébred, hogy legádázabb ellensége fekszik mellette. Noha csak a karját tudja mozgatni, Kim többször is megkísérli meggyilkolni szobatársát. Parknak végül visszatér az emlékezete, és ő is megpróbálja megölni Kimet

Miért ajánljuk: Aki látott már dél-koreai filmet, az tudja, hogy a méretével fordítottan arányos GDP-vel rendelkező ország rendezői nem szarakodnak az erőszakábrázolással. A Tehetetlen düh ráadásul fekete humorral oldja a kétségkívül groteszk szituációt, úgyhogy ennek kapcsán azoknak is tudjuk ajánlani, akiknek az Oldboy kalapács + fogsor kombója már kicsit sok volt.

Vámpírok

Ország: Belgium
Rendező: Vincent Lannoo
Történet: Egy Belgiumban élő, a halhatatlanságba beleőszült vámpírcsalád illegális bevándorlókon, gyerekeken, sérülteken tengődik. A hetvenes évekből visszamaradt Samson (Pierre Lognay) 55 évesen is úgy él, mintha még húszéves lenne. Grace (Fleur Lise Heuet), az örök tinédzser szeretne újra emberré válni, ezért folyton öngyilkosságokat követ el. George (Carlo Ferrante), a családfő legjobb tudása szerint vezeti a nem mindennapi famíliát, amely állandó konfliktusban áll a szomszéd vámpírokkal.

Kiderül, hogy a vámpírok is szigorú szabályok szerint élnek. Például tilos lefeküdni a főnök feleségével. Itt hibázott Samson… ezért aztán egész családjával együtt száműzik Quebec-be, ahol még a vámpíroknak is meg kell dolgozniuk a mindennapi betevőért!

Miért ajánljuk: Egy belga vámpírfilmet? Mondjuk, hogy lássuk, hogy a goffrin, a szószos sültkrumplin meg a Delirium sörön kívül más is készül a belgáknál, akik a rossz nyelvek szerint nem is alkotnak igazi országot. A Vámpírok egyébként a francia régió terméke, amely mellé mintegy ajándékként kapjuk a szervezőktől a kicsit sután A nemélők-re keresztelt svéd zombi-rövidfilmet is. Mi kell még?

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!