Románc és cigaretta

Ének az esőben, West Side Story, Szombat esti láz, Hair, Moulin Rouge, Chicago… Románc és cigaretta. John Turturro harmadik rendezése kapcsán az egyik “leghollywoodibb” filmes zsánerrel, a musicallel kacérkodik. Ennek a műfaji szabályai az ötvenes évekre rögzültek, ekkor alakult ki a ma is ismert forma: a musical narratív sztorit mesél el, melyben a zenés-táncos betétek is a történetet építik, a megoldáshoz visznek közelebb. A formai követelményeket teljesíti is a Románc és cigaretta. Ami viszont a tartalmat illeti, az minden, csak nem hagyományos…

A hatvanas évek New Yorkjában járunk. A mackós termetű építőmunkás, Nick Murder (James Gandolfini alakítja a beszédes nevű főhőst) rendszeresen csalja temperamentumos feleségét, Kittyt (Susan Sarandon) Tulával (Kate Winslet), a vörös démonnal. Nick hatalmas balszerencséjére erre a viszonyra fény derül, Kitty pedig Tímár Csapd le csacsi!-ját idéző bosszúhadjáratba kezd. Eközben három energikus lányuk közül a legártatlanabb az esküvőjét tervezgeti a forrónadrág-királlyal, ráadásul feltűnik a színen - mintegy a szembenálló felek párbajsegédeiként - két elképesztő figura, Angelo (Turturro ősrégi cimborája, Steve Buscemi) és Bo kuzin (egy másik kedves barát, Christopher Walken) is. Mindezt a hatvanasok örökzöld muzsikái festik alá, furcsábbnál furcsább interpretációkban. És hogy miért pont Románc és cigaretta? Nos, Nick szerint a férfiélet két aranyszabálya: „Légy romantikus és bagózd szét az agyad!” A kettő külön-külön is ártalmas az egészségre, a filmből pedig kiderül, hogy mennyi kárt tudnak okozni együtt.

John Turturro, ez a remek karakterszínész minden bizonnyal kedves emlékeket őriz Barton Finkről (a Coen-testvérekkel készített filmjének címadó figurája), hiszen már harmadjára játssza el a való életben is a forgatókönyvíró - és persze a rendező - szerepét. És hogy a posztmodern királyai is jó szívvel gondolnak őra, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy zenés-táncos kalandjához ők szolgáltatták az anyagi hátteret. Bár előző két filmjével ellentétben Turturro ezúttal egy egészen apró cameoszerepet szánt csak saját magának, és csendesen meghúzódott a kamera mögött, azért a rokonaival („jó” szokásához híven) szépen telezsúfolta legújabb moziját is. Közülük unokatestvére, Aida Turturro kapta a legnagyobb teret, amire szüksége is volt, mivel a hölgy szó szerint fajsúlyos egyéniség. Sajnos ez a fajsúlyosság a játékát egyáltalán nem jellemzi; márpedig ha egy mázsa fölötti komika a szerepében nem tud vicces lenni, menthetetlenül idegesítővé válik a jelenléte a vásznon.

A film elsőszámú attrakciója Nick, aki a házastársi hűség és hűtlenség közti szakadék fölött kifeszített kötélen lépdel előre-hátra, meg-meginogva; és közben dobozszám szívja a cigarettát. Egyik oldalon Kitty, a még az ötvenen túl is szép és vonzó asszonya várja, a túlpartról pedig Tula, a „szép kis útszéli ribi” (Nicktől származik eme kedveskedő elnevezés) integet csábosan; ráadásul mindkét nő igazi klasszikus „Red–headed woman” (a film egyik gyönyörű dalának címe). Márpedig Angelo kolléga szerint ők, a vörösek sokkal érzékenyebbek… És ebben van is valami. Mint ahogy abban is, hogy minden nagy férfi mögött áll egy erős asszony. A Románc és cigaretta bemutatja azt is, hogy milyen, amikor ez az asszony egy hirtelen mozdulattal kilép a férj háta mögül.

A Kitty szemszögéből nézve tragikus, Tula részéről perverz, Nick számára pedig egyre őrjítőbb szerelmi háromszög megismerésében a diegetikus zenehasználat (a dalok a film világában szólalnak meg, szerves részei annak) legalább annyira meghatározó, mint a párbeszédek. Ráadásul a musical-jelleg a dialógusokra is rátelepszik: a szövegkönyv fele slágerek sorainak idézéséből épül fel. A Románc és cigaretta egytől-egyig kitűnő ízléssel válogatott dalai közül is kiemelkedik Janis Joplin Piece of My Heartja (ez Kitty panaszos éneke), amit a film során háromszor is van szerencsénk meghallgatni, egy ízben egy gospelkórus (!) tolmácsolásában. Emellett szinte eltörpül afölött érzett örömünk is, hogy végre megtudhatjuk, milyen egy Soprano baritonja…

És ha mindez nem lenne elég, a Románc és cigaretta egy valódi színészfilm, a jutalomjátékok Mekkája. A három főszereplő érzékeny és hiteles alakításához a két fantasztikusan cool mellékszereplő szórakoztató teljesítménye ad kellemes kontrasztot, “clown-jelenetekkel” fejelve meg az amúgy sem humortalan mozit. Steve Buscemi, mint mindig, most is zseniális közveszélyes idiótaként; egyébként kifejezetten érdekes dolgokat tudhatunk meg tőle, többek között Cary Grant szexuális beállítottságáról. Christopher Walken rajongói pedig (sokan vagyunk…) a Weapon of Choice című Fatboy Slim videoklip után ismét megcsodálhatják a rongylábú fapofa kivételes mozgáskultúráját, és bizarr történetek mesélésében sem marad el bohóckollégája mellett.

Attól függetlenül, hogy kétségkívül egy kellemes, hangulatos, és bizonyos tekintetben formabontó mozi, remek zenékkel, sok-sok poénnal és igazán megható pillanatokkal, a Románc és cigarettát mégsem mondhatjuk hibátlannak; mégpedig a nem túl tapasztalt direktor (és egyben forgatókönyvíró) ingadozó teljesítménye miatt. Bármilyen film megírásához, de főleg egy zenés darabhoz, egy musicalhez kifinomult ritmusérzék kell, hogy a film szerkezete ne dőljön össze jenga-torony módjára a kezeink között. Ez az, ami Turturro szkriptjéből hiányzik, így lehetséges, hogy az átmenetet a vicces kezdettől a szomorkás fináléig nem tudta megfelelően muzsikával lekísérni; a film szekere meg-megdöccen egy-egy dramaturgiai kátyúhoz érve. Az aránytalanságok mellett a legzavaróbb az, ahogy a láthatóan számára is teljesen érdektelen mellékszálakat kezeli: a házaspár három lánya, Fryburg (a legkisebb lány udvarlója), és a fiú anyja egész egyszerűen csak lógnak a levegőben. Mikor épp szükség van rájuk egy képhez, vagy ki kell tölteni valami humoros jelenettel a játékidőt, előrángatja őket Turturro, de aztán ugyanazzal a lendülettel és minden magyarázat nélkül el is tünteti őket.

Ezzel együtt nem rossz film a Románc és cigaretta, és nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy az idei, eddig botrányosan karcsú mozis kínálat egyik üde színfoltja ez a kedves kis indie. Ráadásul eddig felsorolt erényei mellett egy kifejezetten merész újítással teljesen átértelmezte a búcsúcsók fogalmát…

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!