Filmkritika

Lúzer SC

Durucz Dávid kritikája
2006. augusztus 3. 16:02

Mi sülhet ki abból, ha a gyerekcsinálási kényszerben vergődő tájépítő kertész, a kétbalkezes, “anyucipicifia” újságkihordó és a perverz, “40 éves szűz” videotékás a fejébe veszi, hogy baseballcsapatot alapítanak? Semmi jó. És ha még azt is hozzátesszük, hogy ezt a bizonyos csapatot, a Lúzer SC-t a környékbeli pimasz kissrácok legyalázására szervezik, akkor egyértelművé válik, hogy velük valami tényleg nincs rendben, és hozzájuk képest még a Vizesnyolcas is egyetemi docens…

A szereposztás viszont nagyon is rendben van. Épp itt volt az ideje, hogy Rob Schneidert a kevésbé “tökös” oldaláról is megismerjük, mint ahogy annak is, hogy a magyar közönségnek végre bemutatkozzon Jon Heder, aki a Napoleon Dynamite-tal robbantott nagyot két éve (nálunk sajnos csak DVD-n jelent meg a nagybetűs LÚZER furcsa története). David Spade pedig több mint egy évtizede, az 1995-ös Tommy Boy óta gyakorlatilag fellelhetetlen volt a mozis térképen, úgyhogy az ő beválogatását ebbe a remek csapatba szintén nem tudjuk eléggé üdvözölni. Aki még tovább fokozza a menthetetlenül elszabaduló őrületet, az minden dilinyósok ősatyja, Jon Lovitz. És ha már a cameóknál tartunk: a film ilyen téren egyáltalán nem számít lúzernek. Amellett, hogy Rob Schneider legrégebbi cimborájának, Adam Sandlernek a neje, és a jó öreg Schwarzi fia, Patrick is felbukkan a filmben, a rendező és a társforgatókönyvíró sem marad láthatatlan. Dennis Dugan, a direktor az egyik ificsapat edzőjét játssza, a forgatókönyvért részben felelős Nick Swardson pedig Howie, Richie agorafóbiás (és napgyűlölő) tesójának szerepében alakít hatalmasat. Reggie Jackson, az élő baseball-legenda felbukkanása talán inkább a tengerentúli közönség számára jelent kuriózumot, viszont egy igazán kellemes meglepetést még mindig tartogatott a szkripterek ötlettára: bizonyára sokunkban ébreszt majd kedves emlékeket a Knight Rider KITTjének és főcímzenéjének megidézése…

Mivel egy ilyen blődli alapvetően a poénokra van kihegyezve, csavaros, jól átgondolt, precízen szerkesztett történetet fölöslegesen keresnénk a Lúzer SC-ben. Itt van viszont egy profi komikusgárda, improvizációs készségekkel gazdagon felvértezve. Nekik egy laza, humoros epizódok füzéréből álló sztorit kellett egy másfél órás földön fetrengős röhögőgörcs-folyamig felturbózniuk. És, ami azt illeti, a közönség kegyeiért vívott meccset a Lúzer SC simán, nagy pontkülönbséggel nyeri.

A kétmondatos történet alapjául egyébként az egyik legdivatosabb hollywoodi filmes közhely szolgál. Az “Amerikai Álommal” is egybevágó tézisükhöz igazodva a világot (szerintük) két részre lehet osztani: a lúzerek és a menők táborára. Ők alkotják a szereplőgárda két ellentétes pólusát a tinivígjátékokban, és most ebben a felnőtt testben élő tizenévesekről szóló moziban is. (Ráadásul mind a lúzerek, mind a menők két generációval képviseltetik magukat a filmben; antihőseink gyerekkori ellenségei ugyanúgy megpróbálják a triász útját állni, mint a kamaszkorú ördögfiókák.) Ám míg a Piték és testvérmozijaik csupán jópofa mellékszereplőknek használják a veszteseket, a Lúzer SC a Kidobós után ismét egy olyan film, ami piedesztálra emeli a bénázást. “Világ lúzerei, egyesüljetek!” – ez mindkét film vezérszólama. Azt egyébként is könnyedén megállapíthatjuk, hogy Nick Swardson és írótársa nagy valószínűséggel több ízben megtekintették a Vince Vaughn nevével fémjelzett komédiát, ami egyáltalán nem vált a mozijuk kárára, sőt…


A poénok között sok van, amelyik igazán üt, némelyik egyenesen hazafutást ér, de a gusztustalan, már-már gyomorforgató gegekért mindenképp büntetőpontok járnak az alkotóknak. Akkor is nagyon vicces és élvezetes vígjáték lehetetne a Lúzer SC, ha feleennyi altesti (és mindenféle váladékokkal foglalkozó) poén kapott volna benne helyet. Ezt a szépséghibát némileg ellensúlyozza Heltai Olga rendkívül szellemes és ötletgazdag magyarítása, amivel a szinte lefordíthatatlan “L.A.-i suttyó humort” nekünk átadja. (Ennek a speciális humornak az egyik emblematikus figurája a filmben Carlos, a két lábon járó latínó-sztereotípia: iszik, csajozik, káromkodik, papírokat hamisít és részegen óbégat a kedvese, Maria után.)

A poénáradat a film végéig kitart, ahol is a kötelező happy end labdafogó kesztyűjében hal el az utolsó ütési kísérlet, ami pedig magabiztos győzelmet jelentett volna a tökkelütött hármasfogatnak. Mégse dobáljuk meg őket hotdogokkal, nézzük el a szirupos befejezést ezeknek a kedves bohócoknak, abba pedig törődjünk bele, hogy a baseball szabályait mi, magyarok nem ebből a filmből fogjuk végre megérteni.

Értékelés:

Lúzer SC

Játékidő: 80 perc

Rendezte: Dennis Dugan

Szereplők: Rob Schneider, David Spade, Jon Heder, Jon Lovitz, Tim Meadows, Craig Kilborn, Molly Sims, Danny McCarthy

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."