Filmkritika

Farkasok szövetsége

siz kritikája
2004. január 3. 13:28

francia film a reneszánszát éli. Ez így is van, csak a “megújítást” én kicsit gyenge fogalomnak tartom - a francia film manapság új forradalmat teremt! Erre példákat akár estig sorolhatnék: Bíbor folyók, Amélie csodálatos élete, Visszafordíthatatlan, Szeret-ni bolondulásig, Vidocq, és így tovább. A franciák odáig jutottak, hogy mára gond nélkül felveszik a versenyt az amerikai dömpinggel. Az a gyöngyszem pedig, amelyről most kívánok szólni, a Farkasok szövetsége.

Christophe Gans olyan műfaji egyvelegű, ámde stílusos filmet készített, amely feléleszti a régi (és méltatlan módon elfelejtett) kalandfilmek hangulatát. Persze mindezt a XXI. század technikájának köntösébe öltöztette, s ezzel megteremtett egy olyan látványt, amely engem már a Vidocq-ban is lenyűgözött. Olvasva a filmről írott kritikákat, két dolgot tudtam leszűrni belőlük: mindenki megpróbál poénosan (értsd: becsmérlően) fogalmazni, ám a képi világ előtt kivétel nélkül fejet hajtanak. Ezt azért gondoltam megemlíteni, mert az vitathatatlan, hogy a látvány a film fő húzóereje, erre támaszkodik még a történet is. Ugyanakkor én tartózkodnék a sajnálkozó viccelődéstől, mert a történet hiányosságai (néhol túl bonyolult, s talán nem is korrektül következetes) ellenére a stílus segít zökkenő-mentesen összekapcsolni a különböző műfajokat (kaland-horror-románc-akció) úgy, hogy nem látszik a tű és cérna nyoma.

A látvány mindent visz. A film ritmusa szerint váltják egymást a közeli (totál plán) és a nagy látószögű felvételek, illeszkedve a történet sebességéhez. Az akciók kitűnően koreografáltak, a nyers balettra emlékeztető mozdulat-sorok olyan hangulatot adnak, amely a mese és valóság határára taszítja a nézőt. Az egyes jele-netekben a színek élessége kisebb-nagyobb időugrásokat jelöl. Ehhez jön még az eredeti hangok zenével kevert kompozíciója, amely máris ellenállhatatlan stílussal tölti meg a filmet.

A képek mellett az igazi adu ász a Farkasok szövetségében Mani (Mark Dacascos). Az inkább B-filmekből ismert Dacascos valódi meglepetés a hallgatag, kifejező tekintetű irokéz indián szerepében. A történettől és kortól idegen karakter nagyszerű ellenpontja az elérhetetlen szörnyeteg mítoszának. Míg a vérengző vadállat a mesék felé terel, a harcművész indián a valódi kézzel-foghatóságot jelenti. Halálával elvész egy darab a filmből is.

pro oldal nyom többet. A varázslatos francia tájakon játszó-dó, izgalmas és látványos történet ugyan egy kicsit talán hosszú (két és negyed óra), de a különböző műfajok egymást “licitálják felül”, s ez mindenképpen ébren tartja a figyelmet. A szörnyeteg utáni hajtóvadászat az emberi hit torz mélységeibe vezeti a nézőt, de a végkifejlet egyben azt az elcsépelt tanulságot is sugározza, hogy a tiszta lélek mindig győzedelmeskedik.

A Farkasok szövetsége igazi (rém)mese, melyet nem kell komolyan venni. De nem árt rá odafigyelni.

Értékelés:

Farkasok szövetsége

Játékidő: 142 perc

Rendezte: Christophe Gans

Szereplők: Samuel Le Bihan, Vincent Cassel, Émilie Dequenne, Monica Bellucci, Jérémie Rénier, Mark Dacascos, Jean Yanne, Jacques Perrin

Forgalmazó: Best Hollywood

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."