Filmkritika

Guantanamo

Czehelszki Levente kritikája
2006. június 5. 18:36

Négy férfi indul el egy kalandos útra, hogy részt vegyenek barátjuk esküvőjén. Lehet találgatni a műfajt, romantikus vígjáték? Road movie? Ha azt mondom, hogy a főszereplők muszlimok, akkor már büdös, hogy nem ez lesz az aktuális hollywoodi idétlen blockbuster, igaz? Főleg, ha folytatjuk a történetet, hármójukat ugyanis foglyul ejtik, a negyedik pedig elvész, amikor letartóztatják őket Afganisztánban. Rossz időben, rossz helyen, rossz emberek közé keveredtek. Majd elszállítják őket a napfényes Kubába, Guantanámoba, az amerikai hadsereg legszigorúbban őrzött börtönébe, a lefegyverzett és fogolyként őrzött Al-Kaida tagok közé, ahol megkezdődhet az igazi hányattatásuk.

Az a szomorú ebben, hogy az egész igaz. Ráadásul az esemény három “főszereplője” is aktívan részt vesz a filmben. A film szerkezete vegyes, egyfajta műfaji kevercs: az eseményt a valóságban átélt trió a kamerába nézve narrálja nekünk az eseményeket; mintegy magyarázzák, vagy sokszor felvezetik a jeleneteket. Amikor nem ezt láthatjuk, akkor az események reproduckiójában őket alakítja három fiatal amatőr színész, netán archív felvételekről mutatnak pár eseményt (elsősorban olyanokat persze, amit nem lehetett kivitelezni a forgatás büdzséjéből, például a bombázásokat). A rendező Michael Winterbottom, aki soha nem ódzkodott a politikai témájú filmektől, és az azokban lévő állásfoglalástól, kiegészülve Mat Whitecrossal, aki már többször dolgozott Winterbottommal, ezúttal társrendezői minőségben. Mivel a film igyekezett a lehető leghűbben rekonstruálni az eseményeket, és a szereplők önmagukat játsszák, a hatás még ijesztőbb, még hátborzongatóbb, mint Paul Greengrass (remek) filmje, az egyébként szintén valósághű, minimalista Véres vasárnap.


A film kissé didaktikus, ámbár kétségkívül hatásos képpel indul: George W. Bush, akit mostanában divat lett filmen (is) fikázni, tegyük hozzá, teljesen jogosan, sütögeti a tőle megszokott üres parafrázisokat, majd rögtön utána egy kép az aktuális pincsijéről, Tony Blairről, aki ugye ész nélkül követte “a szabadság földjét” a háborúba. Bush még egyszer visszatér a filmben egy rövid nyilatkozat erejéig: amikor a három fiatalembert átszállítják Guantanámoba, akkor beszél a táborról. Véleménye szerint az ott lévő állapotok megfelelnek a genfi egyezmény követelményeinek, és, ahogy ő mondja, itt különben is bűnözők vannak fogva tartva, akiknek mások az erkölcseik, mint nekünk. Hát igen, ez demokráciában hatalmas bűn, de ne keressünk a kákán is csomót, értsük úgy, ahogy gondolhatta: “ezek repültek bele a World Trade Centerbe, b… meg”. Mr. Bush valószínűleg nem járt a guantanámoi táborban, ha mégis, akkor szemfedővel, és egyébként is lenne egy jó tanácsa a film rendezőjének, amit már egyszer Michael Moore-nak a szájbarágós (ál?)dokumentumfilmjében kifejtett.

Nagyon nagy előnye a Guantanámonak, hogy igyekszik szenvtelenül bemutatni, tényként közölni azt, ami történt a három fiatalemberrel. Nincs könnyfakasztó zene, szép jelenetek, jellemfejlődés, és hasonlók – rossz minőségű képek, semmi hatásvadászat - majdhogynem, mintha egy Dogma-filmet néznénk. Van, hogy amit át kellene éreznünk, azt a szereplők csak elmesélik, de nem mutatják nekünk meg képen. Nem mindig szemérmes azonban a kamera, láthatunk elég szörnyű képeket is, például megtudhatjuk, hogy lehet kínozni egy kis diszkófény és death metal segítségével (a metálzene nagyon bejön az amerikai hadseregnek, de míg itt demoralizáló eszközként használják, a fentebb már említett Fahrenheit 9/11-ben ennek épp ellenkezőjére, az amcsi katonák harci kedvének fokozásakára alkalmazzák).


A kubai börtön nem egy Hilton: nappal dögmeleg van, este pedig jégkorszak, csak nincs cuki makkot kergető mókus. Vannak viszont pókok, kígyók, skorpiók és egyéb nyalánkságok, akiknek szabad bejárásuk van a rabok nyitott börtönébe. Szintén dicsérendő, hogy nem minden katona őrjöngő elmebeteg a filmben (bár a legtöbb kétségkívül annak van ábrázolva): az egyikük például bemegy ártalmatlanítani egy kóborló tarantula-pókot egy rabhoz, amit az szépen meg is köszön neki. Egy másik alkalommal az egyik őr, meghallván (az egyébként brit) muszlim rabok rappelését, freestyle-oztat magának egy sort. Van ebben valami humoros, a fantasztikus szöveg, amit lenyom a srác, valami kedves (először szólnak emberként a rabhoz a filmben!) és valami szörnyű is: mintha holmi cirkuszi mutatványhoz, egyszerű látványossághoz szólna, lekezelően, lenézően, az őr akaratán kívül is megalázva őt. Vicces, hogy hőseink minek következtében fognak megmenekülni a táborból, hogy aztán eljátszhassák magukat a filmben: nem lövöm le a poént, de álljon itt annyi, hogy ők se teljesen angyalok, de terroristának semmiféleképp se nevezhetők, így ebbe az ügybe jogtalanul ráncigálták be őket.

Az pedig, ahogy a foglyokat vallatni akarják, egyszerre nevetséges, és megdöbbentő. Gondolok itt most a rendkívül logikusan felépített körkérdésekre. Rögtön az elején azt akarják megtudni hármójuktól, hogy hol van Osama Bin Laden, és hogy mikről beszéltek vele személyesen. Majd összezavaró taktika következik: mindenkinek azt mondják, hogy a barátja már úgyis feldobta őt, szóval egyszerűbb, ha bevallják, hogy Al-Kaida-tagok. Majd, mikor ezáltal sem íródik alá az a bizonyos beismerő vallomás, jönnek a pofonok.

Megdöbbentő, erős film a Guantanámo, minimalista stílusa pedig csak megerősíti hitelességét. Aki nem elégszik meg azzal, amit a felsőbb érdekek által vezérelt médiumok a szájába rágnak, az nézze meg a filmet, és talán rádöbben, hogy az amerikaiak patriotizmusa és hősiessége mit rejt valójában, meg hogy milyen elképzeléseik vannak egy demokratikus, a genfi nemzetközi egyezménynek megfelelő intézmény fenntartásáról. Mindez persze az idegen kultúrától való félelmükből fakad, a sulykot ennyire elvetni azonban mégis durva. Ajánlom továbbá azoknak, akik unják a szomszéd teremben dübörgő százmillió dolláros aktuális bestseller filmváltozatát Tom Hanksszel, vagy a mutánshordát, ezeknél valószínűleg maradandóbb és felkavaróbb élményben lesz részünk.

És hogy mi történt a film bemutatása óta? Az idei Berlinálén a legjobb rendező díját nyerte el az alkotás, de a fődíjra, az Arany Medvére is jelölték. A fesztiválról hazautazván pedig a főszereplőket és a túlélőket a brit hatóságok az országba való beutazásukkor arról faggatták, szándékoznak-e a jövőben további politikai töltetű filmeket csinálni, adta hírül a BBC. Szép új világ.

Értékelés:

Guantanamo

Játékidő: 95 perc

Rendezte: Michael Winterbottom és Mat Whitecross

Szereplők: Farhad Harun, Arfan Usman, Rizwan Ahmed, Shahid Iqbal, Jason Salkey

Forgalmazó: Budapest Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."