Filmkritika

Lemming

Durucz Dávid kritikája
2006. április 29. 11:46

Nagyon trükkös kis állat a Lemming. Egy évig bújkált, mielőtt beosont volna a magyar mozikba. De legalább eljutott ide, és ez örvendetes, mert Dominik Moll filmje egy valódi gyöngyszem. Na igen…egy Cannes-i Filmfesztivált nem lehet akármivel megnyitni.

A Lemmingben sokkal több van, mint amit a címe sejtet. Többrétegű alkotás, mely egy házasság drámai fordulópontjairól mesél, de közben lekörözi a legkeményebb pszichothrillereket is. Bravúros sztorijával csak egy másik remek francia alkotáshoz, Francois Ozon Swimming Pooljához mérhető, bonyolultság, rejtélyek és izgalom tekintetében.

Elképesztő, hogy egy film ennyi feszültséget tudjon felhalmozni 129 percben! A feszültség nemhogy kézzelfogható, de legalább egy csordultig megtelt moziterem nézőserege kell hozzá, hogy azt kezeikkel mind-mind elfogják. Csodálatosan, mérnöki precizitással (ha már főhőse is egy precíz mérnök…) adagolja rendezőnk az egyre durvább meglepetéseket, rémisztő fordulatokat. Ezzel okoz néhány olyan pillanatot, amikor az ember a szék bársony karfáját markolássza, szó szerint rettegve az előre nem látható borzalmaktól.

Mi is az a lemming? A lemming egy apró rágcsáló, ami kizárólag Észak-Skandináviában él, erősen emlékeztet a hörcsögre, de a fülei kisebbek. Jelen esetben viszont ő a probléma fő forrása, a betolakodó. A film legelején a fiatal házaspár mosogatója eldugul a kis állat miatt. Aztán kapcsolatukba, közös életükbe is beférkőzik egy gigantikus példány, akit éppenséggel Alice Pollocknak hívnak, és nem mellesleg Alain, a férj főnökének hitvese. Alice „megkísérti” Alaint, minden különösebb előzmény nélkül. A férfi visszautasítja, még ha nem is túl határozottan. Ekkor kezdődnek a megmagyarázhatatlan esetek, amik szép lassan (A gépész címszereplőjének leépüléséhez hasonló folyamatban) rémálomszerű pszichoterrorjukkal összeroppantják az addig kiegyensúlyozott Alaint. Minden és mindenki ellene fordul, ő pedig csak kapkodja a fejét…és mi is.

A zseniális történetszövésen kívül külön említést érdemel az az élményszámba menő színészi játék, amit filmünk négy főszereplője nyújt. Az Európa élvonalbeli művészeitől elvárható maníroktól mentes, hiteles alakítások nagy segítséget jelentenek Mollnak. A film első igazán emlékezetes jeleneténél, a négy főszereplő közösen elköltött vacsorájánál a rendező és színészei a lehető legtöbbet hozzák ki egymásból; így alig több, mint 5 percbe sűrítenek egy komplett kamaradrámára való filmélményt – igazi csemege, amit még nagyon sok követ a Lemming két órája alatt. Akit még ebből a négyesből is muszáj kiemelni, az André Dussollier. A 36 című krimiből ismerős ősz hajú úriember annyira jól játssza az alamuszi nyuszit, hogy amikor a végén egy igazán nagyot ugrik, még ő is meglepődik magán, hogy mekkora egy ravaszdi. Richard Pollock karaktere annak a mágikus pillanatnak a legszebb példája, amikor a szerep és a színész valami láthatatlan csodában egybeforr. A feleségét, Alice-t alakító Charlotte Rampling egyetlen pillantása (a napszemüveg mögül!) szó szerint megfagyasztja a levegőt, hogy pár jelenettel később Alain szívét lágyítsa meg. És itt érkezünk a film tulajdonképpen egyedüli hibájához: egy ilyen idős nő (aki ráadásul közel sem oly vonzó, mint Mrs Robinson…) nem csábíthat el egy jóképű, friss házas fiatalembert a mozivásznon anélkül, hogy a jelenet hitelessége csorbulna. Párosuk rendkívül bizarr, mindazonáltal a művésznő olyan teljesítményt mutat fel az egész film folyamán, ami nélkül a Lemming fele olyan félelmetes és élvezetes sem lenne.

Azon felül, hogy valóban kenterbe veri bármelyik hollywoodi horrort rémisztgetés terén, a Lemming még mindig tartogat egy meglepetést a nézőnek, aki a film végére már igencsak felfokozott idegállapotban vár egy megnyugtató befejezést – és megkapja! Dominik Moll szívbaj nélkül söpri félre az addig gondosan felépített pszichoterror-atmoszférát, és egy arcátlanul amerikai happy endet kanyarít a sztori végére. Szinte megkegyelmez nekünk: hagyja, hogy kifújjuk magunkat, és ellazuljunk a rettegéssel töltött két óra után. Érdekes módon ezzel nem vált ki visszatetszést, hanem éppen hogy még magasabbra emeli filmje rangját, egy újszerű, groteszk stíluseszközzel gyarapítva az amúgy is kiváló mozit. Az igazi ráadás pedig a happy enddel együtt érkező vége főcímdal…aki csak egy kicsit is tud angolul, annak ez a kellemes kis nóta felkínál egy lehetséges megfejtést; egy választ a kibogozhatatlan történet miértjeinek egyikére.


Ahogy a filmbeli rágcsálószakértő is elmondja, a lemming csak Észak-Skandináviában fordul elő. Ez a Lemming pedig csak Európában. A franciák tavalyi nagy dobása megerősítette azt az elképzelést, hogy az Öreg Kontinens bizony bőven tud még újat mutatni az Újvilágnak és az Álomgyárnak.

Értékelés:

Lemming

Játékidő: 129 perc

Rendezte: Dominik Moll

Szereplők: Laurent Lucas, Charlotte Gainsbourg, Charlotte Rampling, André Dussollier, Jacques Bonnaffe, Véronique Affholder

Forgalmazó: Mokép

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."