Túl a barátságon

Tavaly az amerikai filmipar egymást túllicitálva igyekezett ledönteni korábban érintetlen tabuk korlátait. Ezek közül a legnagyobb visszhangja a Velencei Filmfeszivál fődíjas filmjének, a Brokeback Mountainnek volt. A film nem csak a homoszexualitás érzékeny társadalmi kérdését feszegeti, hanem méretes lyukat ütött a tökös vadnyugati cowboyok mítoszát hirdető falon.

A különleges történetnek az a tajvani származású Ang Lee adott celluloid köntöst, aki korábban a Tigris és Sárkányt és az Értelem és érzelem c. filmet is rendezte (a Hulkot is, amit ezúton megbocsátunk neki). Az Annie Proulx novellájából készült, meleg cowboyokról szóló szerelmesfilm az amerikai Wyomingban játszódik, ami közel sem San Fransisco. Megvetés, közundor és zsigeri elutasítás veszi körül a homoszexualitás minden formáját. Itt találkozik a két fiatal pásztor, a gyerekkori magányától frusztráltan szűkszavú Ennis (Heath Ledger) és a kissé infantilis, szabadságszerető Jack (Jake Gyllenhaal). Egy nyárra összezárja őket a munka a Brokeback hegység lejtőin, hogy együtt őrizzék a farmer birkanyáját. A természet magánya feloldja gátlásaikat, és szabad utat engednek vágyaiknak, amiket mint vízcsapot kell elzárniuk a hűvösebb évszak beköszöntével. Négy év telik el és ezalatt tökéletesen kiépítik azt a hazug világot (család, házasság), mely biztonságot jelent számukra. Váratlanul a csap újra nyílik mikor Jack életjelt ad magáról. Ezután évente többször találkoznak, mialatt Jack hiába szeretné szorosabbra fűzni kapcsolatukat, Ennist fogva tartja egy gyerekkori élmény: apja okulásként elvitte őt és bátyját annak a férfinak a holttestéhez, akit azért gyilkoltak meg brutálisan a környékbeliek, mert együtt élt egy másik férfivel. Tovább fokozza Ennis bűntudatát, hogy az első munka helyett dugványozással töltött éjszaka eredményeként elveszített egyet a jószágok közül. Szorongása miatt képtelen átadni magát szerelmének, s két évtizeden keresztül követhetjük, hogy miként keres újabb és újabb álcát, amire azt hiszi, hogy biztonságot jelent a vadnyugaton. Ennis húsz év alatt sem képes feldolgozni saját másságát, nem hajlandó kompromisszumokra, ami végül megbélyegzi sorsukat.

A kevesebb sokszor több, szól a mondás, és Lee megfogadta, ha hallotta valaha. A Brokeback Mountain szinte teljesen nélkülözi a megszokott, olykor botrányos, vagy épp pénztárca nyitogató szexjeleneteket. Ebből az alkotásból viszont egyáltalán nem is hiányoznak, ugyanis a színészek lebilincselő alakításukkal megteremtik azt az atmoszférát, ami tökéletesen reprezentálja lelkiállapotukat és a köztük dúló, egyre nagyobb mélységeket meghódító érzelmeket. Pár pillantás, gesztus itt többet elárul, mint egy néhány perces heves intim jelenet, és ami a történet hitelességét illeti, pont ezzel a visszafogottsággal éri el, hogy az ember már-már hiányolja a film elejéről “a film igaz történet alapján készült” vagy a végéről az “XY emlékére” feliratokat. A bemutatott intim pillanatok oly mértékben visszafogottak és ízlésesek, hogy a film után felmerült bennem a 16-ost körülölelő sárga karika miértje. A férfiszerelem e fajta prezentálása sokkal inkább befogadható a mindennapi ember számára - mondhatni egy meleg film a heteroszexuálisok nyelvén. Nem is találunk benne olyan,  a melegek életviteléről ismert sztereotip dolgokat, melyek antipatikusak a heteroszexuális emberek egy részének.

A történet másik pólusát képezi a két feleség, akiket az örvény magával ránt és így vagy úgy, de beleroppannak az őszintétlen kapcsolatba. Anne Hathaway és Michelle Williams bámulatosan alakítják a kezdetben két fiatal naiv fruskát, akik húsz év alatt teljesen eltávolodnak önmaguktól.

A film kanadai forgatási helyszíne tökéletes választásának bizonyult, hiszen kamera ritkán mutat számunkra ilyen gyönyörű, szinte már giccsbe hajló tájképeket. Ebben lavírozgatunk a film első harmadában, míg a folyamatosan lappangó feszültséget várjuk, hogy előtörjön. Gustavo Santaolalla visszafogott, néha vészjósló zenéje tökéletesen harmonizál a főhősök szorongásával, és remekül sejteti a történetben rejlő, de csak ritkán előbukkanó konfrontációt. Érdekes, hogy mégsem ezek az összetűzések válnak az alkotás főjelenetévé, hanem az a pár perc, amikor Ennis Jack szüleinél tesz látogatást. Itt néz szembe először Ennis önmagával, félelmeivel, egyfajta megtisztuláson esik át, míg a szülők hatalmas erőfeszítéssel képesek csak megtűrni és megértést tanúsítani.

Ang Lee alkotása túlmutat a homoszexualitás probléma körén, nem marad csupán meleg emancipációs kiáltvány. Emberi alapértékekkel szembesít, mély érzelmeket csal elő, ezáltal alapos önvizsgálatra szólít.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!