Filmkritika

Fehér tenyér

Czehelszki Levente kritikája
2006. március 6. 09:38

Hajdu Szabolcsot a mai magyar kortárs film egyik legeredetibb rendezőjeként szokás emlegetni, teljesen megérdemelten. A védjegyévé vált, korábbi munkáira jellemző állandó formanyelvi kísérletezés, és a történetek háttérbe szorítása mindkét előző nagyjátékfilmjére jellemző volt. Jelenlegi alkotásával azonban olyannyira eltávolodik az előző művek szerkezetétől, hogy nehéz lenne megállapítani, hogy ugyanaz ült a rendezői székben, ha nem lennénk ennek tudatában.


Az elmúlt évek tapasztalataiból merítve félve tehetjük fel magunknak a kérdést; az, hogy a Filmszemlén díjat nyert a film, pozitívumot jelent-e, vagy épp ellenkezőleg, óvakodnunk kellene tőle. Ebben az esetben azonban jól döntött a bizottság: a Fehér tenyér valóban a mezőny egyik legjobbja volt (de azért a Taxidermia mögött), és megérdemelten kapta a legjobb rendező díját. A film nagyrészt valós alapokon nyugszik, meghintve csipetnyi fikcióval: Dongó, a fiatal debreceni atléta történetét kísérhetjük végig három életkoron keresztül: tíz-, tizenhárom évesen és napjainkban. A film a miből lett a cserebogár-elven alapszik: megmutatja, hogy lett Dongóból az az atléta, ami, hol hagyott fel a sporttal, és kezdett valami egészen (pontosítok: nem egészen) másba.

A film teljesen letisztult formanyelvű: a korábbi kísérletező attitűdöt ezúttal felváltotta a szilárd realizmus. A váltás persze nem volt alaptalan: a Macerás ügyek és a Tamara vidám játékossága teljes mértékben távol áll a jelenlegi történettől, ami egy sportolói sors kőkemény realista bemutatását tűzte ki céljául. A film legnagyobb erénye, hogy Dongó története teljesen hiteles. Ez persze nem véletlen: a rendező Hajdu Szabolcs saját, bár meglehetősen rövid atléta-múltján felül ihletet meríthetett testvére, Hajdu Zoltán Miklós (aki a felnőttkori Dongót is alakítja) élettörténetéből is. A forgatókönyvbéli Dongó karrierje egyébként négy különböző ember sorsából lett összegyúrva. Nemcsak a sportolói karrier bemutatását nevezhetjük kiemelkedőnek: a múlt rendszerbéli Debrecenről is hiteles korrajzot kapunk; mondhatnám, hogy öröm nézni a paneldzsungelek közt tébláboló főhőst, ha már csak kuriózumként, a vásznon láthatnánk e kopár bérháztömböket. A tízéves Dongó nagyon jól játszik (a jelenet, ahol keresi a tárgyat, melyről hazudni lesz kénytelen szüleinek, zseniális), de a tizenhárom évessel sincs semmi baj. A két fiú tényleg hasonlít egymásra, így szerencsére nem ordít róluk, hogy két különböző embert látunk egyazon szerepben.

A filmben külföldi színészek is feltűnnek, akiket persze szinkronizálni kellett: ez azonban egy cseppet sem zavaró, alig-alig lehet észrevenni a különbséget. A drasztikus módszerekkel dolgozó edzőt játszó román színész, Gheorghe Dinica egyszerűen zseniális a szerepében. Ahogy dühöngő őrültből átvált lágy hangú, kedves tanárbácsivá a szülők megérkezésekor: remek alakítás. Szerepét mégsem viszi el egy torz, szadista elmebeteg alak irányába, amely csapdába pedig többször is besétálhatott volna. Az ifjú atlétát, akit Dongó egy kis pszichológiai ráhatás segítségével edzeni kezd a film felnőttkort bemutató részében (rivalizálni kezd, hogy felébressze az ifjúban a versenyszellemet), Kyle Shewfelt alakítja, aki a valóságban ténylegesen Hajdu Zoltán Miklós tanítványa volt, és 2004-ben aranyéremmel térhetett haza az athéni olimpiai játékokról. Egyébként a Dongót játszó két fiatalabb színész (atléta, hogy pontos maradjak) is külföldi: mindketten Romániából érkeztek Magyarországra a felvételek elkészítéséhez. Annak ellenére, hogy a legtöbb főszereplő nem színész, játékukon ez egyáltalán nem látszik: mindannyian teljesen hitelesen mutatnak a vásznon.

A Fehér tenyér igen korrekt film: definiálhatjuk drámának, életrajzi filmnek, sportfilmnek, de mondhatjuk rá azt is, hogy fikciós témájú – csakúgy, mint azt, hogy igaz történeten alapszik: mindez nézőpont kérdése. De egyben biztosak lehetünk, hogy jó film.

Értékelés:

Fehér tenyér

Játékidő: 97 perc

Rendezte: Hajdu Szabolcs

Szereplők: Hajdu Zoltán, Kyle Shewfelt, Gheorge Dinica, Lukáts Andor, Oana Pellea, Galambos Péter

Forgalmazó: Hungarotop

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."