Filmkritika

Fűrész 2.

siz kritikája
2006. január 12. 11:03

A Fűrész című horror (úgy, mint lélektani, vizuális és elmére ható) olyan frissülést hozott a műfajba, amely végre partnerként tekintett a nézőre. Nem volt lesajnáló legyintés felénk; megmosolyogtató debilizmusunkba vetett nagylelkűség; végtelen és igénytelen étvágyunk olcsóságára hajazó elmismásolás. Végre bennfentesek lettünk a műfajban, aktív és választásra ítélt szereplők, amely által sokat kaptunk és még többet nyertünk. A Fűrész igenis nagyszerűségével kárpótolta azt a deficitet, amelyre - úgy tűnt - alkalmatlan a zsáner. Nem is lehetett kérdéses a folytatás (vagyis pontosabban igen, csak hát Hollywoodban a határokat nem ismerik), csak a hogyan. S hogy ilyen gyorsan visszatérhetett a kirakós-gyilkos, azt már ab ovo erősen elgondolkodtató ómennek volt muszáj tekinteni. Az alkotók ugyanis vettek egy már kész, B-kategóriás forgatókönyvet, hogy átdolgozzák Jigsaw szája-íze szerint. Van, aki ezt nem tudta? Sebaj, a moziban világosan kiderülhetett, mivel a Fűrész 2 már nem az, aminek eleve indult. Akár egy drog-, alkohol vagy egyéb függőnek, minél többet szerettek volna belepumpálni a szérumból, hogy ugyanúgy hasson, mint az alapmű. Csakhogy ez általában meddő próbálkozás az elmére (is) építő filmeknél, amely nemcsak kudarccal, hanem csalódással is kecsegtet. És véleményem szerint a papírforma most sem borult: a Fűrész 2 elvetélt sztorija csak hellyel-közzel kielégítő, a tisztelet jeléül csupán némi szemhunyás árán értékelhető.


Az atmoszféra baromi gyorsan megvan! A villám snittek, a szélsőségesen borongós légkör, a realitásidegen megjelenítés azonnal összekötő kapcsot képez az eredeti Fűrésszel. “Jó” újra látni a nyílt szadizmus képsorait, és alig várja a néző, hogy újra abba a kirakós-megfejtős világba vonják, amely akkorát ütött az előzményben. Csakhogy nagyon nem stimmel valami! Világosan látni ugyanis azokat a varratokat, amelyek azon erőlködnek, hogy Fűrészessé tegyék a filmet. Mason, a rendőrnyomozó karakterének szála az első pillantásra is halott és erőltetett: a semmiből jött, pedig a film történetének velejét akarja képezni. Ebből kifolyólag nemcsak a vásznon óriási a kontraszt, hanem bennünk is. Bennünk, akik össze szeretnénk rakni azt a mozaikot, amelynek darabjai sehogyan sem illenek egymáshoz. Az eldugott ház csapdájába bezárt emberek “kergetőzése” pedig végképp a nullára redukálja a filmet. Ordít, hogy egy már megírt forgatókönyvet dolgoztak át Jigsaw kedvéért. Az egész sztori nem áll a lábán, az utolsó 20 percre óriási csalódást jelentően érkezik el a film. Ott aztán varázsütésre nagyot fordul a világ. Bár egy ponton megsejthető, mégis tudatosan felépített, kidolgozott csattanósort kapunk a képünkbe, amely úgy feledteti el velünk az elmúlt egy óra ostoba trash-vonulatát, mintha nem is kellett volna végigszenvednünk. A fordulatos vég igazán méltó a Fűrész világához, ám összességében mégis az körvonalazódik bennünk, hogy a folytatás erőltetettsége, túlhajszoltsága, überelt volta hiányokkal telve csapódik le az elménkben.

De vajon még miért is? Mert például a filmnek nincsenek karakterei. A már említett nyomozó laposabb és közhelyszerűbb bármily bűnügyi sorozat főhősénél, a házban rekedtek pedig egyenesen a klisé-enciklopédiából lettek kikopírozva. Egyetlen hajszállal sem többek kétdimenziós, vászonra skiccelt létnél. Ám számomra a legnagyobb csalódás mégis a kirakós-gyilkos. Nem az, hogy halálos beteg lévén vajon hogyan van még mindig életben, hanem - összefoglalva - aurájának erőtlensége. Jigsaw ugyanis nincs ott a filmben; csak egy báb, egy papírmasé, amelyet ijesztgetés gyanánt ültettek a vászonra. Hiába erőlködik, nyomát sem érezni zseniális elmebetegségének, a végső csavar ismeretében nemcsak egyszerűen hitelét, hanem értelmét veszti figurája. Ráadásul vizuálisan is passzívan ücsörög a hozzá nem méltó miliőben, miközben kényszeredett ostobaságokat adnak a szájába. Jelenléte egyszerűen elkeserítő, a Fűrész “Nagy” Jigsaw-jának megalázása, meggyalázása. Tehát sem a film két fő szála (a házban rekedtek túlélésért folytatott harca, valamint Jigsaw “vallatása”), sem pedig a karakterek szintjén nem áll össze a Fűrész 2, ami hihetetlenül kiábrándító. Ugyanis hiába a film végi “magyarázó” vizuális montázs, az már csak az “eső után köpönyeg” kategóriájába sorolható. Sajnos tévedni emberi dolog, na de szándékosan tévedni…?


Ennek ellenére befizetek rá, hogy lesz harmadik rész is (na olyan sokat azért nem fizetnék érte, hogy láthassam is)! Így múlik el szépen egy remek horror dicsősége (kultuszlehetősége), ahogyan volt az a Blair Witch esetében is, amely olyan folytatást kapott, hogy az én képem égett a készítőké helyett. A Fűrész első és második részét tehát döntően a szándék szakítja két ellentétes térfélre. A folytatás már közel sem akar agymunkára késztetni (holott a kielégülésünket ott kellene keresnie), csupán szórakoztatni (amelyet azért szintén ott kellene keresni). Az előzmény tekintete nélkül a Fűrész 2 megállná a helyét a tűrhető horrorok polcán, de így, a zseniálisan csavaros eredeti után már csak életlen, fénytelen, sablonosított moziként játszik (látszik) a szemünk előtt. De mondok valamit. Még csak nem is dühít annyira a dolog, mivel egy kerek, lezárt egészet szándékoztak a készítők a pénz reményében újraéleszteni (amely elképzelés eleve halálra volt ítélve). Ennélfogva nekem túlzott elvárásaim nem voltak, s bár a folytatás okán kritikám magvának hiába kényszerültem az összehasonlítást megtenni, nézői hozzáállásom valahol független filmként kezelte a Fűrész 2-őt, hogy az eredeti mozi emléke még véletlenül se sérülhessen. Egyszóval, mindent összevetve: a Fűrész 2, mint nagyot szakítani akaró B-film, szórakozásnak megteszi, ám mint a Fűrész című zseniális horror folytatása, elvetélt próbálkozás. És legyen végre ez az utolsó szavam!

Értékelés:

Fűrész 2.

Játékidő: 93 perc

Rendezte: Darren Lynn Bousman

Szereplők: Donnie Wahlberg, Shawnee Smith, Dina Meyer, Tobin Bell, Lyriq Bent, Tim Burd, Franky G, Emmanuelle Vaugier

Forgalmazó: Budapest Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."