Filmkritika

Kóla, puska, sültkrumpli

Godzi kritikája
2003. december 29. 13:13

Michael Moore izgalmas, néhol humoros dokumentumfilmje.

Amerika mindig is büszkén vállalta, hogy kiáll a gyengékért. Amerikában hatalmas a fegyverkultusz és patriotizmus. Amerikában évente több mint 11 000 ember hal meg fegyver által. Szükséges otthon fegyvert tartani? Kell-e, hogy oldalunkon pisztoly lógjon, mint annak idején, amikor az indiánok még nem szorultak a rezervátumokba, és egyetlen rossz szó, vagy gesztus elegendő volt, hogy eldördüljenek a fegyverek? Ilyen, és ezer másik kérdésre keresi ez az érdekes, humorral, de ugyanakkor kellő figyelemmel átitatott dokumentumfilm a választ.

A film címe, egyben az egyik felelevenített eseménysor kiindulási pontját jelölik. A magyar cím is ezzel a gondolattal játszik el. Annyira a része a fegyver az USA lakosságának, hogy szinte az étkezések is körülötte forognak. A címmel is sugallják, hogy hamarosan odáig jutnak, hogy a menühöz is megrendelhetik a nekik tetsző fegyvert. Remélem, jó felé tapogatoztam…

Két fiatalember bowlingozik. Nem érdekli őket igazán a játék, hisz ez is része az iskolai foglalkozásnak. Figyelmük el-elkalandozik, és még a velük tartózkodó két leányzó sem kelti fel figyelmüket. Gurítanak, tarolnak, de máshol jár az eszük. Miután megelégelik a fabábuk monoton hangját, amiként hangosan koppanva földre borulnak, elhagyják a játéktermet, majd iskolájuk felé veszik az irányt. A náluk lévő fegyverekkel bevonulnak a könyvtárba, és ámokfutásba kezdenek. Fejveszett menekülés, káosz, fegyverropogás. Rémült diáktársaik pánikba esve, egymást letaposva igyekeznek biztonságba jutni. Egy tanárnő segítséget hív. Mire a rendőrség közbe avatkozhatna, a borzalomnak vége.

Az eredmény: Egy tucatnyi halott tanuló, valamint a két támadó öngyilkossága.
Vajon mi áll a cselekmény mögött? Talán az elkorcsosult énkép, mely nem kap támogatást? A sikerorientált világot feldolgozni képtelen fiatalok görcsös tagadása? A mellőzöttség erőszakos legyőzése, akár szélsőséges lépések megtételével?

A két fiú született vesztes volt. Ezt sugallják a diáktársaik. Lehetséges, hogy csupán elégtételt akartak venni a környezetükön? Sosem tudjuk már meg!

Máshol.

Egy hatéves gyermek ellopja nagybátyja fegyverét, és iskolájába csempészi. A fegyver büszkévé teszi, hatalmat ad neki. Előkerül, majd persze elsül. A fiú osztálytársa, egy gyönyörű, hatéves kisleány, az osztályteremben hal meg. Elvérzik, és a segítség elkésik.

Miért történt? Ki a hibás? Elkerülhető lett volna-e?

A film lazán indul. Először arra gondol az ember, hogy fegyverimádók készítették fegyverimádóknak, Woody Allen stílusában. A kezdő néhány perc emlékeztet a “Fogd a pénzt, és fuss!” kezdő képsoraira. Mosolyogtató megjegyzések arról, hogy ki, hol és hogyan szerezhet fegyver. Egyes államokban elég, ha bankszámlát nyitunk, és máris választhatunk egy remek lőfegyvert, tudjuk meg. A bank egyben fegyverbolt. Abszurd, de igaz. Az Amerikai alkotmány kimondja, hogy mindenkinek joga van a fegyverhez. Ehhez sokan ragaszkodnak is. De helyes-e ez, vagy szükséges-e, kinek áll módjában eldönteni. Az Amerikai kultúra része lett a fegyverkezés. Ahol háború van, ott pénz van, és ahol pénz van, és háború is, ott felbukkannak az Amerikaiak is. Csörtetve, igazságot hirdetve, de nyomukban könnyel és ártatlanul hullatott vérrel.
Olyan tényekkel szembesülünk, melyekről sokunknak fogalmunk sem volt.

Brutális, ahogyan archív felvételekből mazsolázva szemtanúi lehetünk emberek öngyilkosságának. Sokkoló és kiábrándító, de közel sem annyira, mint amikor a híres Hollywood-i szupersztár, Charlton Heston, alias Juda Ben-Hur, aki az egyik legnagyobb élharcosa a fegyvertartásnak, zavartan, kissé sértetten hátat fordít a kérdéseivel őt ostorozó, ostromló rendezőnek, és a hatévesen elhunyt kisleány fényképének. Nincs jogom levonni a konzekvenciát, de egy világ omlott össze bennem. Ez az utolsó jelenetsor ugyan kissé hatásvadász, de egyenes is.

A kérdések megmaradnak, ”Észak és Dél” fogalma még nem veszett el. Amerika nemcsak a világgal háborúzik nap, mint nap, hanem önmagával is. Győztesek sosem lesznek, csak vesztesek.

Kanadában, egyes városokban évekig nem történik erőszak, annak ellenére, hogy közel 70 százaléka a lakosságnak, tart fegyvert. A házak ajtajait sokan nem zárják, és szeretik az idegeneket. Angliában és Franciaországban évente nem éri el a százat a gyilkosságok száma. Mint már írtam, Amerikában ez a szám 11 000. Elgondolkodtató!

A filmben megjelenik néhány mondat erejéig: George W. Bush, George Clinton, Chris Rock, Marilyn Manson, Matt Stone, valamint professzor Barry Glassner.

Különvélemény: “Ezt látnod kell!”

Értékelés:

Kóla, puska, sültkrumpli

Játékidő: 120 perc

Rendezte: Michael Moore

Szereplők: Michael Moore, George W. Bush, Bill Clinton, Charlton Heston, Marilyn Manson

Forgalmazó: SPI International

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."
A figyelmedbe ajánljuk