Kiskakukk

Szeretkezz, ne háborúzz! - lehetne Alexander Rogozskin legújabb filmjének, a Kiskakukknak a mottója. Ez az üzenet aktuális a most zajló harcok miatt, de mindennapi játszmáinkra is érthető. A Mokép forgalmazásában vetítik a hazai mozik ezt az orosz filmet, mely 1944-ben, a II. világháború végén játszódik.

Egy finn orvlövész (Ville Haapasalo), egy orosz katonaszökevény (Viktor Bychkov) talál menedéket a lappföldi Anni (Anni-Krisztina Juuso) farmján, aki nem ellenséges katonáknak, hanem egyszerű embereknek tekinti őket, sőt potenciális áldozatoknak. Egyszerre próbálja a két férfi ellenszenvét csitítani, s saját vágyait valóra váltani, melyek meg is valósulnak a lepedőn. Az édeshármas tagjai egy szót sem beszélnek egymás nyelvén, viselkedésük mégis beszédes. (Csak a film nézői értik a trió párbeszédeit, a feliratot olvasva.) A kommunikációs nehézségek ellenére, a komikus szituációk közepette a kakukk fészkében kibontakozik egy szerelmi háromszög. Andrej Zegalov lélegzetelállító képeket készített Lappföldről, Dimitrij Pavlov zenéje pedig megindítóan segít a természet nyers erejének ábrázolásában. A meseszerű végkifejletben szemtanúi lehetünk egy tradicionális lapp rítusnak, s az is kiderül, hogy Anni valódi neve “Kakukk”. A film egyik érdekessége, egyben erénye is, hogy a hármójuk közül a nő beszél a legnyíltabban a szex utáni vágyáról. Anni szerint ez nem feltétlen a szexualitásról szól, hanem az özvegy fiatal nő anyai ösztönei kerülnek előtérbe, a gének és a kultúra továbbörökítése motiválja. Egyet azonban nem értett a színésznő, hogy a hősnőnek mi tetszik ebben a két csúnya férfiben. A nyelvi korlátok ellenére, vagy éppen annak hatására a szereplők pár szót megtanultak egymás nyelvén, bár Ville kiválóan beszél oroszul is. Ő volt a kapocs, mert ő értette Viktort is, és Annival is tudott finnül beszélni. Anni elsőként a “kosmar” (rémálom) és a “bolsoj kosmar” (hatalmas rémálom) orosz szavakat tanulta meg. A film fiktív történet, de valós alapjai lehetnek. Oroszországban azt mondták a film vetítése után, hogy ez így nem történhetett meg, pedig a szereplők állítása szerint, ők csak az igazat mesélik, azt ami megtörténhetett volna vagy meg fog történni. A háborúellenesség erőssége az alkotásnak, ami azonban nem foglalja magába a pacifisták szélsőséges nézeteit. Ville a finn háborús veteránok szövetségétől megkapta a “Finn Hazafi” kitüntetést.

A sors iróniája, hogy Finnországban még nem mutatták be ezt a produkciót, s Ville nem is volt katona. A szereplőkkel, ígéretükhöz híven két év múlva újra találkozhatunk egy új filmben, amiről nem árultak el többet, csak annyit, hogy utálni fogjuk őket, mert megmutatják a rossz oldalukat is. Egyelőre azonban nem utáljuk őket, csak szeretni tudjuk a Kiskakukk fészkelődést.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!