Filmkritika

Csak szex és más semmi

siz kritikája
2005. december 18. 15:01

Csak szex és más semmi. Mintha az olyan baromi egyszerű volna! Na de miért is ne? Ha most éppen kínszenvedve fogalmazó hangulatban lennék, elkezdhetném a szokásos rizsát mostani társadalmunkról, melyben a kapcsolatok rosszfelé szaladnak; az érzelmek silányulnak, majd köddé válnak; valamint a szex elszakad a mélyen átélt emócióktól. De nem, hagyjuk a sablonos dumát másra, ne ezzel szaladjunk támadásra! (Hehe) Hanem azzal, hogy végre nők írtak (meg persze egy pasi is ott volt) és nő rendezett meg filmben egy nő(k)ről szóló vígjátékot! Ez már ab ovo hitelesen hangzik, hiszen az igazi erőszak az, amikor egy (több) férfi próbálja meg elképzelni, mi is kell igazán és mi sem a nőknek! Mert ezt csak ők tudják, mint ahogy azt meg én/mi férfi/ak, mért van az, hogy időnként “röptében is a legyet”. (Na persze én igazán nem vagyok olyan, de ez, gondolom, úgysem hihető - Isten hozott a sztereotípiák világában!) Goda Krisztina és csapata tehát úgy határozott, hogy mai: bohókás és vicces, igaz és fikciókkal színezett, valódi (női) szinglifilmet kreálnak a vászonra, ha már úgyis annyira divat. A néző pedig betódul és dől a nevetéstől, ámen. Csakhogy nem mind arany, ami félig! Mert ugyan a szinglifilm megvolt, a nevetés sok helyütt összejött, de az eredetiség hiánya nálam bántóan ráült az egész mozira.


Mire is gondolok? Arra, hogy a Csak szex és más semmi feltűnően összeollózott történet, amely ugyan részben működik, de az égvilágon semmi újdonsággal nem szolgál. (Gyorsan hozzáteszem, hogy nem szolgál: nekem - hogy senkit meg ne bántsak!) Nagyon karakteresen villogott ugyanis előttem az Eddie Murphy-féle Bumeráng egy magyar, pepita megfelelője, amely hangulatában a Terézanyu és Valami Amerika-vonulatot kívánta meglovagolni jópofa karaktereivel, vicces és sarkos szituációival, hullámzó érzelmeivel. De persze a fő baj nem is ezzel volt, hiszen nem csupán csomót keresek a kákán. A legnagyobb problémám - ó, én szőrözős! - a többrendbeli egyensúlyvesztéssel volt! Úgy a történet, mint a dramaturgia és a megvalósítás tekintetében. Kezdjük az elején! A sztori szerint Dóra a középpont, és ez így is van jól. Épp ezért felesleges, sőt néhol bántó túlzottan csicsázni az ”őérte dolgozó” karaktereket úgy, hogy róla azért annyira mélyen nem tudunk meg dolgokat. (Sőt, egyenesen azt érzem, Dóra figurája nagyon lapos.) Aztán ott van a dramaturgia, amely annyira közhelyszerű (Dórát átveri a férjjelölt(?); 3 különböző pasi bukkan fel körülötte; a rosszfiú lesz a befutó; a barátnő ébreszti rá a lényegre… stb.), hogy cseppnyi lelkesedést sem vált ki a tapasztalt és értő nézőből. Mert ez így kevés, főleg annak tükrében, amely a megvalósítás dinamikáját illeti.

Hiszen véleményem szerint a Csak szex és más semminek nincsen ritmusa. Nincsenek lefutó és felemelkedő hullámok; hiányoznak az érzelmi, sebesség- és mondanivalóbeli csúcspontok; és úgy egészében az a dinamika, amely lüktetővé tenné a filmet. Érzésem szerint egy hangon szól a film, amely hosszú távon monotonná teszi még azt is, amely jó és egészséges benne. Ez nálam úgy jelentkezett, hogy kellemesen és meglepően erős kezdés után egyre és egyre inkább leült a film, összefolytak a motivációk, összemosódtak a színek-képek-hangok. Unalmas lett a film, na! A vége pedig már - hiába volt jópofán megszerkesztve, ahogy Dóra énekel az utcán - csak közönyként jutott el hozzám. Szóval teljesen átlagosra sikeredett a Csak szex és más semmi, amelyben a fő mozgatórugó a humor és az egyes, megkoreografált jelenetek. Itt sem volt ugyan mindig egység, mivel egyes szcénák valóságosnak hatottak, mások viszont sajnos túlzottan mesterkéltnek és modorosnak, ám összességében élvezhetővé és elvarrottá fűzték össze a filmet. A verbális humor többnyire ül, de itt is megfigyelhető az a fentebb említett jelenség, hogy a virtuozitás és valódi nyelvi szellemesség a játékidő előre haladtával jócskán és fájóan csökken. Még szerencse, hogy a másfél órát érdemben nem lépi át a film, mert ezt a tendenciát követve kis túlzással katasztrófa lehetett volna a vége.


A színészi játék megfelelő konstellációt mutat a film fő csapásirányával, a humorral. Schell Judit merész teljesítménye (beleértve lenge öltözködését is) nekem nagy és kellemes meglepetés volt. Végre előléphetett a háttérből (Szomszédok, Állítsátok meg Terézanyut!, Életképek), s a lehetőséggel teljes mértékben élve ki is bontakozott! Az, hogy karaktere nem túl mély, nem az ő hibája! Nagy-nagy pozitívum, hogy olyan kontúros színészeket kapott társnak, mint Csányi Sándor, Gesztesi Károly, Seress Zoltán vagy Dobó Kata (akit pedig nem szívlelek), mert a film kisebb-nagyobb hibáit tapasztalt profik játékával sikerült úgy-ahogy helyrepofozniuk. Összességében azt mondhatom, hogy Goda Krisztina első nagyjátékfilmje minden hibája ellenére élvezhető és ügyes próbálkozás. Látszik mögötte az elsajátított tudás (National Film and Television School filmrendező szak, UCLA forgatókönyvíró szak), már “csupán” gyakorlati tapasztalat szükségeltetik, hogy remek filmessé váljon. A Csak szex és más semmi tehát búfelejtő és kikapcsolódásnak tökéletes vígjáték, amely nem mond, nem diktál, nem üzen, csak szórakoztat. S még mielőtt tényleg nekem támadhatnának a rajongók, megkérdezem: na de miért is ne, nem igaz?

Értékelés:

Csak szex és más semmi

Játékidő: 90 perc

Rendezte: Goda Krisztina

Szereplők: Schell Judit, Dobó Kata, Csányi Sándor, Seress Zoltán, Gesztesi Károly, Jordán Adél, Sinkó László

Forgalmazó: HungariCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."