Filmkritika

Az igazság fogságában

Olórin kritikája
2005. december 12. 15:52

Népszerűség, fellépések, lányok, szex, drog, barátság… és gyilkosság? Atom Egoyan drámája az ’50-es évek televízió által megbűvölt világába visz minket -  bepillantást nyerhetünk a showbusiness két aranyifjának először rendkívüli módon, később sokkal kevésbé irigyelhető életébe. A kérdés, hogy vajon mit is akart a (személyesebb hangvételű filmjei által méltán elhíresült) rendező elérni ezzel a filmmel. Érdekes, egyszerre komoly és humoros leleplezésnek szánta a siker maszkja mögött bujkáló gyarló emberről? Ilyet már sokszor láttunk. Vagy csavaros, klasszikus kriminek, melyben a fő kérdés az: ki a tettes? Habár ez esetben a válaszlehetőségek száma erősen korlátozott, és ez bizony meg is látszik a végeredményen – de erről később.


Vince és Lanny, az ’50-es évek két legnagyobb tévésztárja, akik országszerte híres és kedvelt műsoruk mellett bárokban is fellépnek. Ebből kifolyólag természetesen igazi barátok, akik együtt isznak, nőznek, mulatnak, és még véres arccal sem átallnak kiállni a porondra, miután a színfalak mögé csalták, és ott félholtra verték az egyik nézőjüket, amiért az egyiküket megsértette. Minden rendben is ment addig, míg szállodai szobájukban egy fiatal lány meztelen holttestére nem bukkantak. A karriernek és barátságnak vége szakadt, de a titokra sosem derült fény. Ennek jár utána egy újságíró, Karen, aki 15 évvel a történtek után keresi fel a két egykori tévésztárt.

Egoyan mozija két részre osztható. Az első, ami feltétel nélkül élvezhető, a két főszereplő kalandjait, hétköznapjait beszéli el a showbusiness őrült világában – tele remek karakterekkel, izgalmas, érdekes szituációkkal, és nagyszerű humorral. Kevin Bacon zseniálisan játssza a felelőtlen, csapongó Lannyt, Colin Firth pedig, az úriember (illetve annak látszó) Vince szerepében remek partnere lehetne, ha nem volna legfeljebb feleannyi szerepe, mint Baconnek. Egoyan nem fél az időbeli linearitás szétdarabolásától, vadul, látszólag céltalanul és következetlenül ugrál a jelen és a múlt egyes állomásai közt, de van olyan tapasztalt és ügyes rendező, hogy ezzel kapcsolatban ne essen az öncélúság csapdájába. Mindennek értelme és jelentősége van, bár a nézőnek nem árt erősen odafigyelnie, mert könnyen elveszhet a különböző időkben játszódó jelenetek útvesztőjében.

Az öncélúság már említett csapdája mégis összezárul Egoyan körül, köszönhetően a film második felének. Az igazság fogságában innentől kezdve válik egyértelmű krimivé. A rejtély persze már az elején felbukkan, de magyarázatának keresése igazából jó egy óra múlva veszi csak kezdetét. Ezzel még nem is volna semmi baj, dicséretes, hogy a rendező nem sieti el a dolgot, és hagy időt a karakterek felvezetésére, a történet egyes, később fontossá váló elemeinek kényelmes megismerésére. A gond az, hogy az idő előrehaladtával egyre inkább úgy érezzük, a krimi-szál egyszerűen nem működik. Ebben talán az is szerepet játszik, hogy Alison Lohman, aki a Trükkös fiúkban zseniális játékával bűvölte el a nézőket, most fájóan szürke és halovány. Igaz, legalább levetkőzik, de azzal az egy-két perccel még nem váltja ki az egész filmben látott esetlen, kiforratlan játékát – persze, lehet, hogy nem csak az ő hibája, hiszen karaktere is színtelen, érdektelen, csak arra való, hogy kapcsot teremtsen a néző és a két férfi főszereplő közt. (Ha már itt tartunk, az alkotók talán érezhették, hogy valami nem stimmt a filmmel, és igyekeztek minél több pucér női húst mutogatni az előzetesben, hátha ezzel több nézőt csalnak be a mozikba – a vége az lett, hogy a trailerbe szinte az összes létező beállítást bevágták, ahol valaki meztelenül látható.)


Vicces, hogy a film címe mennyire vonatkoztatható magára Atom Egoyanra: ő az, aki az igazság fogságában vergődik. Kitalálta, megírta a rejtély mögött megbúvó igazságot, és annak fondorlatossága olyannyira megtetszett neki, hogy nem is érte be egy, vagy két odavezető csavarral, hadd koppanjon csak a kedves néző álla a padlón jó sokszor egymás után. Csakhogy elszámította magát. Végül már ott is csavarni akar a sztorin, ahol tulajdonképpen nincs mit. Az utolsó fél órában Egoyan legalább tucatnyi fordulatot vág a képünkbe (köztük néhány kiszámíthatót), mindet drámai képekkel és zenével vezeti fel, mintha legalábbis a Közönséges bűnözőkhöz méltó csattanóra készülne – újra meg újra. Azonban a sztori nem rejt magában ilyen lehetőségeket, így annak sokadik megcsavarása nemcsak felesleges, de erőltetett és kiábrándító is. Utólag persze rájövünk, hogy minden jelentéktelennek tűnő apróság fontos a cselekmény szempontjából, de minden ilyen aprósághoz egy, azt feje tetejére állító fordulatot rendelni meglehetősen ostobaság. A moziból távozva így az a (jogos) érzésünk támad, hogy még a film kifejezetten érdekes pillanatai is kizárólag azt szolgálták, hogy a fináléban Egoyan elsütögesse túlzott, mesterkélt, erősen izzadságszagú poénjait.

Kár ezért a filmért, főleg ha az első egy órájára gondolok. Nem rossz persze így sem, köszönhetően főleg Kevin Baconnak, aki az elnyújtott fináléban is tartja a lelket a nézőben, de egyáltalán nem érdemel egynél több megtekintést. Arra az egyre viszont érdemes vállalkozni.

Értékelés:

Az igazság fogságában

Játékidő: 108 perc

Rendezte: Atom Egoyan

Szereplők: Kevin Bacon, Colin Firth, Alison Lohman, Sonja Bennett, Rachel Blanchard, Kathryn Winslow

Forgalmazó: Mokép

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."