Filmkritika

Két hét múlva örökké

Godzi kritikája
2003. december 29. 12:59

Az egyik legkönnyebben eladható filmműfaj a romantikus komédia. A sor újabb kellemesen kedves, de mély nyomot nem hagyó darabbal bővült, melyhez két “A” sztár adta a nevét. A film ötvözi magában az elmúlt évtizedek szerelmes filmjeinek valamennyi ismert kliséit. Van benne ellenségeskedés a karakterek között, hazugságok, komikus mellékszereplők és könnyes hepi-end. Valami mégis hiányzott; egy eredeti pillanat. Nevettetni lehet könnyen és nehezen. A könnyű nevettetők közé tartoznak a némafilm korszak hősei, vagy Martin Lawrence, Rob Scheider és társaik. Böfögős, fingós, altesti és alpári humorral igyekeznek poénkodni és néha sikerül is mosolyt csalniuk arcunkra, de ez szinte nem több futó grimasznál, egy beidegződött reflexnél. Mosolygunk akkor is, ha valaki elesik az utcán, bár érzéketlenségünket takarandó, azonnal az elesett hóna alá nyúlunk, hogy felsegítsük a földről.

A másik nevettetés sokkal nehezebb. Verbális poént kell ötvözni az intellektuális humorral, hogy egy hangos nevetésnél több maradjon meg bennünk a moziból. A két hét múlva örökké döcögős, kicsit elnagyolt történet, de azért van benne báj és jóindulatú nevelés. Egy utalásnál nem több elhangzik a filmben, mely alapján kissé a My Fair Lady-re emlékeztet ez a szerelmes mese. A gazdag nyelvprofesszor, szárnyai alá veszi, a szegény parasztlányt, kikupálja, majd mielőtt elveszítené, rájönnek, hogy nem bírnak egymás nélkül élni. Itt hasonló a cselekmény, bár Lucy (Sandra Bullock) jó házból származik, Mr. Wade (Hugh Grant) pedig nem visszahúzódó professzor, hanem milliomos playboy, akinek valódi hatalma nincsen.

Lucy vad polgárjogi harcos, ügyvéd, aki pro bono ügyeket vállal a szegények támogatásának érdekében. Csoda, hogy nem feminista, hisz férfiak “szinte” nincsenek az életében, leszámítva egy Greenpeace-aktivistát, aki sosem ér rá, hogy meghallgassa, a papáját, aki a mama zsarnoksága alatt papucsoskodik, meg a sarki kínai-büfé tulajdonosát, aki készségesen hordja házhoz a lukulluszi lakomákat, melyeket Lucy egyedül fal be.

Az egyik utolsó ügye kapcsán kénytelen megkeresni a Wade vállalat reklámarcát, Mr. Wade-t, hogy szívességet kérjen tőle. A szépfiú egyetlen feltétellel igent mond; ha a lány a személyes ügyvédje lesz.

Lucy rááll a dologra, de hamar kiderül, hogy nem csupán az üzleti életben adódó akadályok könnyebbé tétele a feladata, hanem az unatkozó főnökének lelkét is ápolgatni kell. Ez nem túl szórakoztató, ha éppen hajnali háromkor kap kedvet csevegni az ittas uraság. Lucy besokall, és kis jogi hercehurca után megállapodik munkaadójával, hogy szerez valakit maga helyett. Persze Mr. Wade ennek nem örül, hisz megkedvelte a néha lompos, néha hebrencs, néha pedig kiállhatatlan leányzót. És úgy tűnik, Lucynak is szimpatikus az egoista charmeur.

A rendezés nem éppen kihívó, de Marc Lawrence biztos kézzel vezeti színészeit, még akkor is, ha a forgatókönyv, amit ő maga írt nem foglalkozik eleget a mellékkarakterekkel. Talán nem akart elveszni a részletekben. A zene kissé jazz-s, semmi feltűnő. John Powell készített már jobb soundtrack-ot is, (Ál/arc - Face/Off) bár ennél vígjátéknál nincs szükség sem hangos hangszerekre (üstdob, ütősök), sem pedig erős zenei motívumokra. Kovács László képei szépek, visszafogottak. Semmi harsány szín, semmi kapkodó kameramozgás. A film hangulata melankolikus, akár a New-York-i ősz.

A mozi átlagos, és ha nem azok lennének a főszereplői, akik, simán eltűnne a süllyesztőben, így azonban szépen hozott az Egyesült Államokban, annak ellenére, hogy nem túl eredeti az alapötlet.

Ragadd meg egy barátod, barátnőd kezét, és menj, ülj be erre a toleranciáról és változásról szóló mesére!

Értékelés:

Két hét múlva örökké

Játékidő: 101 perc

Rendezte: Marc Lawrence

Szereplők: Hugh Grant, Sandra Bullock, Alicia Witt, Dana Ivey, Robert Klein

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."
A figyelmedbe ajánljuk