Éjszakai járat

Wes Craven a mai horrorfilmek talán első számú királya John Carpenter mellett, legemlékezetesebb filmjei a Rémálom az Elm utcában (Freddy Krueger-t a menetrend szerint érkező folytatások dömpingje fosztotta meg félelmetes mivoltától) és a Sikoly (melynek második részében meg is jegyzik, hogy a horrort a folytatások ölték meg – remek önkritika, de emberünk azért még ezek után leforgatott egy borzalmas harmadik részt is a sorozathoz). Idén két filmmel is jelentkezett, de mivel az első, az Elátkozottak odaát hatalmas anyagi és kritikai buktának bizonyult, ezért Magyarországon mindeddig moziban be se mutatták, talán majd DVD-n. Az Éjszakai járat lenne a második Craven-film idén, amely azonban a rendezőtől mindeddig idegen thriller műfajban készült.

A történet egyszerű: férfi (Cillian Murphy) és nő (Rachel McAdams) találkoznak a reptér termináljában, ahol kellemes perceket töltenek el együtt, amíg a rossz idő miatt törölt járatuk helyett elindítanak egy másikat. Végül az utolsó gépre sikerül felszállniuk (ez lenne a Red Eye, a film eredeti címe), ahol hogy, hogy nem, egymás mellé kerülnek. Folytatják megkezdett beszélgetésüket, ami a megszokott romantikus sablonos mederben folyik tovább mindaddig, amíg a lány rá nem kérdez a férfi munkahelyére. A férfi letesz egy pénztárcát a lány előtti kis asztalkára, s közli: ez a lány apjának tárcája, akit állandóan figyelnek. Ha a lány nem engedelmeskedik parancsainak, apa meghal.

Három egységes részre lehetne bontani a filmet, amik közül kettő nagyon jól működik, a harmadik viszont igencsak sántít. Az első a terminálban játszódó rész; remek félrevezetés annak, aki nem látta a trailert, neadjisten semmit sem tud a film történetéről. A két ember a (látszólagos) véletlen találkozás után kezdenek megismerkedni, és kellemesen elcsevegni abban az időben, amíg egy gép el tud indulni úticéljuk felé a rossz időjárás miatt. Tisztességes iparosmunka, de a legjobban kidolgozott rész a film nagy részét kitevő egyhelyszínes izgalmas és fordulatos repülőgépen játszódó epizód. A feszültséget a rendező kiváló egyensúlyérzékkel végig egyenletes szinten tartja, úgy, hogy mindemellett még gyakran képes nevetésre is sarkallni nézőjét egy-egy jól sikerült poénnal – példa erre a wc-s jelenet lezárása. A repülőgépen a lány különféle trükköket próbál bevetni, hogy átverje a bérgyilkost, hiszen életek függnek a Cillian Murphy karaktere által kívánt telefonhívástól, Murphy pedig rendre próbál egy lépéssel a lány előtt járni, nemcsak aktuális próbálkozását semlegesíteni, hanem ellehetetleníteni a jövőbeli trükkjeit is. Kétségkívül ez a legszórakoztatóbb és legjobban eltalált része a filmnek, ami akkor ér véget, amikor lekerülnek a repülőgépről.

Ettől a ponttól sajnos igencsak megcsappan a film élvezeti értéke, egyrészt a repülőgép zárt teréből való kijutás rosszat tesz a történetnek, másrészt innentől mintha a rendező is elvesztené uralmát a kormány felett. Ebben a részben Wes Craven a leggyengébb sikolyos klisékre építkezik (a gyilkos elbújik, ijesztgetések), amiknek elvileg a rendező a nagy szakértője lenne, de ebből a történetből ez valahogy nem hiányzott.

Azonban a film remekül fel van építve egészen eddig a részig, és remekül el lehet szórakozni rajta. Az egy térben játszódó thrillerek, - amiknek Hitchcock a nagymestere - sok előnyét hozni tudja az Éjszakai járat a repülőgépen játszódó jelenetekben – bár ne került volna ki a történet a gép klausztrofób atmoszférájának szorításából! A színészek jól játszanak, Cillian Murphy pedig különösképpen, aki, mint eddigi filmjeiben is (28 nappal később, Kényszerszünet, Batman: Kezdődik!), most is remekel. Nagy előnye még a filmnek, hogy túlnyomórészt a lényegre koncentrál: a férfi és a nő macska-egér játékára, és arra a lényegtelen információra ki se tér, hogy például miért is akarják meggyilkolni a jó hírű politikust, és hogy tulajdonképpen kinek is dolgoznak a bérgyilkosok. Ez esetünkben teljesen mellékes. A hangsúly a két ember kapcsolatán van: az egyik szabadulni szeretne a gyilkos szorításából, a másik pedig véghezvinni azt, amivel megbízták, és ezt szerencsére a film nagy részében remekül tudja bemutatni a rendező.

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!