Filmkritika

Lopakodó

Hannibal kritikája
2005. szeptember 14. 18:14

Mostanában nagyon a bögyömben van Rob Cohen rendező, amiért néhány éve félredobta a kesztyűt, búcsút intett a „minőség” jelszónak, és a zöldhasúak igézetében elkezdett olyan B kategóriás tömegtermékeket kiokádni magából, mint a Halálos iramban vagy a Tripla X. Persze profitált is belőlük rendesen, az olcsó szórakoztatásra kiéhezett közönség egymást taposva tódult be a mozitermekbe, és való igaz, az említett két látványcentrikus blődség egy alkalomra tökéletes választás, ám újranézésre nem érdemes. Cohen jól megérdemelt pihenője után ezúttal vadászgépnyeregbe pattan, hogy megint jól megcsapolja pénztárcánk tartalmát, és két órára kikapcsolja agytekervényeinket. Ha máshoz nem is, ehhez ért. Magas követelményekkel pedig senki se üljön be a Lopakodóra, mert iparosunk most is csak öntömjénező vizuális megoldásaival jön elő, további erényekkel sajnos nem gyarapodott.


A haditengerészeti légierő legbecsesebb találmánya EDI, az önálló tudattal rendelkező, számítógép által vezérelt vadászrepülőgép, „aki” a három legvagányabb pilóta ütőképes kis csapatához szegődik. Egy négyesben végrehajtott, sikeres akció után EDI-t villámcsapás éri, ennek következtében egy tádzsikisztáni bevetés közben megtagadja a parancsot, kiválik a társai közül, és újabb célpontokat keres magának, amiket merő passzióból elpusztíthat. A mindenre elszánt hőspilótáknak muszáj megállítaniuk a meghibásodott csúcsmodellt, mielőtt az lesújtana a civil lakosságra.


Cohen újfent képtelen kikerülni a csapdákat: miközben megpróbál maximálisan megfelelni a látványügyi elvárásoknak, addig teljességgel elhanyagolja a tartalmi oldalt. Messziről lesír a forgatókönyvről, hogy pusztán a vérbeli profizmussal kivitelezett robbanások, ámulatba ejtő légi bemutatók kiszolgálására született. Az alapszituációból (hús-vér emberek és a mesterséges intelligencia kontrasztja) ennél sokkalta többet ki lehetett volna izzadni, ám a Lopakodó még csak állást sem foglal a gép-ember viszony sarkalatos kérdésében, ne várjuk tehát, hogy a készítők engesztelésképp valami szellemi táplálékkal is megpróbálnak gazdagítani bennünket. Ehelyett van egy „kapj-el-ha-tudsz” sémára alapozott cselekményszerűség, teletűzdelve fájó sablonokkal és közhelyes dialógokkal. A béka feneke alá amortizált karakterek csupán háttérbe szorított kellékei a légi parádénak. Josh Lucas (Ben) a minden veszélyt leküzdő, példaértékű hős, izmos és jóképű, csak épp a lányokkal gátlásos kissé. Jamie Foxx szájmenéses fekája a leginkább emberközeli, legrokonszenvesebb – épp ezért a forgatókönyvíró valami petárdaként robbanó katarzisra számíthatott, amikor kivonta a karaktert a forgalomból. Igazság szerint néhány középszerű verbális poén után azért annyira nem nő a szívünkhöz, hogy könnyeket hullassunk érte, mikor gépével nekiütközik egy sziklafalnak – a sztorinak ez az egyetlen silány, érzelemkifacsarásra törekedő trükkje is dugába dől. Jessica Biel a hiperintelligens, kiváló iskolákat megjárt „apuci kedvence” lenne, aki emellett egy megszállott kamikaze bátorságával rendelkezik, és persze túléli a tucatnyi halálközeli élményt, hogy titkon bálványozott szerelme, Ben karjaiban köthessen ki végül, óriási fordulattal gazdagítva a nagy meglepetésekre mindig vevő nézőket. És ott van az osztag kapitánya is, aki a színfalak mögött megpróbál kibabrálni hőseinkkel – ő meg, miután felelősségre vonják, egy fürdőszobában lesz öngyilkos. Ilyet sem láttunk még.


Ha képesek vagyunk szemet hunyni a fenti szarvashibák felett, akkor mégiscsak van keresnivalónk a teremben, hiszen a káprázatos megvalósítás sok mindenért kárpótol. A térhatásokat kiválóan érzékeltető beállításokból látjuk a vadászrepülőket, így ránk is átragad valamicske a felhők feletti száguldozás mámorából. Az elsőrangú számítógépes trükköknek köszönhetően szinte kinyúlhatunk és megérinthetjük a gépeket, annyira közelinek és valóságosnak tűnhetnek. A mindent beterítő detonációk – amelyeket Cohen, saját mellét verve, hányavetin hajít egymásra – további esztétikai pluszt jelentenek, külön kiemelném Henry (Foxx) halál-jelenetét, valamint Jessica Biel nem épp veszélytelen katapultálását Észak-Korea felett.

Summa summarum, a Lopakodó egy újabb agyatlan akciódömping, ami a nézőnek csak a reflexeit veszi igénybe. És így utólag valljuk be: ugyanezt a látványvilágot egy közepesen jó számítógépes játéktól is megkaphatjuk, ráadásul ingyen. Ha erre időben rájövünk, még mindig nem késő óvatosan kilopakodni a nézőtérről.

Értékelés:

Lopakodó

Játékidő: 116 perc

Rendezte: Rob Cohen

Szereplők: Josh Lucas, Jessica Biel, Jamie Foxx, Sam Shepard, Joe Morton, Richard Roxburgh, Ian Bliss, Jason Chan, Megan Gale

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."