Filmkritika

Lopakodó

Olórin kritikája
2005. szeptember 14. 09:39

Kicsit most nehéz helyzetben vagyok. Ugyanis a film előzeteseit látva magasan az év legpocsékabb filmjét vártam Rob Cohen új agymenésétől, és szinte szégyelltem magam, amikor még az első egy óra után is azt vettem észre, hogy egészen jól szórakozom ezen a nyári robban-durran filmen. Feszengve ültem a nézőtéren, és vártam, hogy végre a Lopakodó bebizonyítsa: pontosan olyan élvezhetetlen hulladék, mint amilyennek a trailerek alapján tűnik. Hiába vártam. Cohen teljesíti, amit ígér: két óra látványos baromságot tár elénk, aminek nincs értelme, nincs jelentősége, nincs igazán emlékezetes momentuma, mégis (majdnem) teljesen leköt a kétórás játékidőre. Természetesen ez kevés ahhoz, hogy a szóban forgó alkotás elfoglaljon BÁRMILYEN helyet a filmtörténelemben (bár ezt nyilván említenem is feleslegses), de ennek a műnek nem is ez a célja.

A légierő három csúcspilótája lopakodókkal repül, hogy elhárítsák a világot fenyegető terrorista veszélyeket. Egy nap a jól összeszokott csapat kap egy negyedik tagot: EDIt, a mesterséges intelligenciát, egy önmaga által irányított szuperintelligens, lopakodó vadászgépet. A csúcstechnológia azonban hogyhogy nem, már az első bevetések után megsérül egy villámcsapástól, és úgy dönt, saját szakállára fog „keresd meg és pusztítsd el”-t játszani. Ezt persze a tökös pilóta legények (és a dögös pilóta csaj) nem hagyhatják, így lesz is nagy csimm meg bumm (egyikük szépen – valójában csúnyán – rá is megy), de furcsamód ez a konfliktus félúton megoldódik, és a történet további részeiben életben maradt főhőseink a korrupt katonai vezetéssel, és észak koreai csapatokkal kénytelenek harcba szállni. Őszintén szólva engem meglepett a „történet” „fordulata”, ti, hogy mint kiderül, mégsem EDI a fő ellenség, akivel (amivel) rettenthetetlen amcsi pilótáinknak szembe kell szállniuk – merthogy az ostoba trailer ezt sugallta.

És most essünk túl a negatívumokon, amikből persze azért akad bőven. A „történet” szó itt tulajdonképpen látványos akciójelenetek lazán egymás után fűzött kissé epizodikus sorozatát jelenti, így erre nem is érdemes több szót vesztegetni. A karakterek… nos, olyanok gyakorlatilag nincsenek. Illetve van ugye három pilóta, de azok nem többek vázlatosnak is csak botrányosan erős túlzással nevezhető rajzfilmfiguráknál, egyébként pedig a jól bevált sablont követik: kell ugye a csapatba egy sármos főember (Josh Lucas), egy dögös csaj (Jessica Biel) és egy jókedvű, vicces feka (Jamie Foxx), aki csak arra jó, hogy félúton elpatkolva hamvába holt kísérletet tegyen valamiféle érzelmi reakció kicsikarására a nézőkből. A sármos főember és a dögös csaj közt persze romantikus érzelmek feszülnek, amiket drámai bonyodalom (hahahaha) nehezít, de a végére azért… bár ezt úgyis mindenki tudja.
Azt nem fogom soha megérteni, hogy egy ilyen filmbe, mint amilyen ez is, aminek értéke csak a robbanások számában mérhető, miért kell beleszőni egy szerelmi szálat, és miért kell úgy tenni, mintha volna valami jelentősége – miközben egyébként ezt leszámítva a Lopakosó szerencsére meg sem próbál komolykodni. Megemlíteném még, hogy krónikus szívelégtelenségben szenvedők is nyugodtan beülhetnek a filmre, mert a feszültségnek még csak a nyomaira sem kell számítani. Azért viszont már tényleg nagy kár, hogy a játékidőt két óráig voltak képesek húzni az alkotók – ebből 30 percet simán le lehetett volna spórolni, s akkor a film talán nem fulladna kissé ki a végére.

De akkor lássuk, hogy mindezek után miért élvezhető mégis a Lopakodó egy bizonyos szinten. Az élvezethez még hozzá kell tenni, hogy ez a film SZIGORÚAN csak egy megtekintésre alkalmas, és semmiképpen nem szabad újranézni. Továbbá az sem árt, ha a néző igyekszik nem gondolkodni a film közben. De elég a kitételekből: a Lopakodó baromi látványos, dirr-durr film, ami maximálisan kielégíti a pusztító ösztönöket. A légi felvételek egyenesen lélegzetelállítóak, a csaták dinamikusak és szinte minden képzeletet felülmúlnak, BT (Monster) zenéje bár kicsit lekoppintja Zimmer The Rockját, kellemesen dübörög, mást pedig nem is kívánhatunk egy alapvetően nagyon buta, nyári látványfilmtől. Lényeg, hogy a megszámlálhatatlanul sok robbanás szép, rikító sárga lánggal ég. Ami még pozitívum lehet Cohen korábbi filmjeihez képest, hogy valóban nem akar többnek látszódni annál, ami. Értsd: nem akarja komoly és érett akciófilm benyomását kelteni, mint a Halálos iramban, és nem akar görcsösen überdögös és állatextrém lenni, mint a XXX. Persze nem szabad elfelejteni, hogy Cohen azért csinált legalább egy igazán jó filmet is hajdanán (Sárkányszív), és az újabb művei, a Lopakodót is beleértve meglehetősen messze vannak ettől, ahogy a Dragon: The Bruce Lee Storytól vagy a Daylighttól is. Viszont idén nyáron nem vagyunk elkényeztetve a pusztán szórakoztatásra törekvő műfajban, lévén pl. a Fantasztikus négyes iszonyú égésnek bizonyult, és még az alapelvárásoknak sem tudott megfelelni, vagyis a látványos akciójelenetek terén is kudarcot vallott. Nos, Cohen filmje legalább ezen a téren jeleskedik, s bár már a stáblista első sorai után nem fog rá emlékezni a kutya sem, amíg tart, addig kellemesen elszórakoztat.

Értékelés:

Lopakodó

Játékidő: 116 perc

Rendezte: Rob Cohen

Szereplők: Josh Lucas, Jessica Biel, Jamie Foxx, Sam Shepard, Joe Morton, Richard Roxburgh, Ian Bliss, Jason Chan, Megan Gale

Forgalmazó: InterCom

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."