Filmkritika

Hymypoika - Kitünő tanulók

Szabolcsi Richárd kritikája
2005. augusztus 25. 20:40

A szótár szerint a hymypoika azt jelenti, hogy vigyorgó fiú. Mint az a filmből ki is derül, valójában egy olyan díjat takar e név, melyet egy frissen érettségizett baráti társaság azon tagjai kapnak, akik titkos felvételt tudnak készíteni lányokkal való együttlétükről. A homevideozás már számos filmben megjelent. Nem is lehet csodálkozni ezen, hisz ma a kukucskáló műsorok világát éljük. Jukka-Pekka Siili filmje mégis tud újat adni.

A kedves fiatalok még ideológiát is gyártanak tervük alátámasztására: így akarnak jobb szeretőkké válni. Taavi, a társaság első látásra legszerényebb tagja, 18. születésnapját követően megkapja ügyvédjétől a jogos tulajdonát képező ház kulcsát, ahonnan szülei halála után elkerült. Hirtelen mindannyiuk élete e ház körül bonyolódik. Rövid ismerkedés a régi-új hellyel, majd egy gyorsan odaszervezett és elég jókedvűre sikerült érettségi buli következik. Taavi felveszi este, amint egyik barátja egy kissé ittas lánnyal hancúrozik, majd másnap sunyi módon be is mutatja azt a többieknek. A fiúk döntenek. Mostantól felvételeket kell csinálni. Egyedül Taavi marad ki ebből, hiszen ő csak videózni akar. Az ő élete a mozgóképek köré épült, de még ő sem tudja miért. A fiúk kezdeti lelkesedését, azonban csak Markus / Jarkko Niemi / tudja fokozni saját maga által készített anyaggal.


Sami / Ville Kivela / a csapat kis szerencsétlene, aki hiába udvarolgat, nem talál magának senkit. A negyedik srác, Jere / Reino Nordin / stratégiai jelentőséget tulajdonít a „feladatnak”. Barátnőjét, Reettát / Jenni Banerjee / is könnyen feláldozza ennek érdekében. Taavi a házban talált dolgok leltározása alkalmával rájön, hogy hiányzik néhány kazetta a családi archívumból. Az ügyvéd úr szerepében a kiváló színházi rendező, Kari Heiskanen látható. Alakításával külön kiemeli annak a karakternek a jelentőségét, akinek a kezében van Taavi sorsa. Átadja a hiányzó kazettákat, majd azt javasolja a fiúnak, hogy ne foglalkozzon a régi dolgokkal. Idővel Markus is rájön arra, hogy hülyeséget csinált, mivel a felvételek miatt elveszti frissen szerzett barátnőjét, a nála jóval idősebb rendőrnőt. Jere elkeseredetten próbál levadászni magának valakit. Még az erőszaktól sem riad vissza, ennek ellenére sem sikerül értékelhető anyagot készíteni, sőt durván megsérti és lekezeli az elkeseredésében kamu felvételt készítő Samit.

A film cselekményének centrumában Taavi háza áll, melyet titokzatos légkör vesz körül. A pince a rendszeres találkozások színtere. A fiú érzi, hogy valami fontos, az ő sorsát meghatározó esemény történt itt, de nem tudja feleleveníteni a régi emlékeket. Régi felvételeket nézeget szüleiről. Ő készítette ezeket kisgyerekként. Ma is lényegében ugyanezt csinálja. Segít barátainak a kamerák elhelyezésében, sőt a produkciók elkészültében is. Karaktere hasonlít Bergman Suttogások, sikolyok című filmjének szinte szótlan szolgálólányához, akiről csak annyit tudunk, hogy szolgál. Ő is ezt teszi.

Helsinki hideg, szomorú metropolisként jelenik meg a filmben. A kamerák szemszögéből látjuk a várost. A metróban lévő ipari kamera, az utcákon a térfigyelők és a legjelentéktelenebb helyeken is ott vannak a mobilok képrögzítői. A film operatőre, Jarkko T. Laine és a magyar származású, főként reklámfilmeken dolgozó colourist, Vándor Ádám elsőrangú munkát végzett. Ez a hely nem más, mint Kern András Lövölde tere. Szinte sejtetni engedik a város fényei, árnyai, hogy nincs visszaút. Minél jobban bonyolódik a történet, annál inkább tűnnek el a fények és borulnak árnyékba Helsinki szocreál házai. Az operatőr bravúrosan kihasználja a szűk terek adta nyomasztó érzést. A film zenei világa is szépen lassan komorul. Kezdetben még trendi finn zenéket lehet hallani, majd lassan a Tágra zárt szemek idegesítő zongoradallamához hasonló zenei motívumok jelennek meg. Ez a lassú önfelszámolás nem Bergmané és nem is Bo Widerbergé. J-P. Siili munkáján érződik az első látásra kitáruló, megnyíló világot sugalló, valójában mégis leszűkítő, korlátozó valóságshowk dimenziója.


A rendező nem mindennapi filmet csinált. Nincsenek tabuk, van viszont felelősségvállalás. Sosem alkalmazza öncélúan az erőszakot. A filmben nincsenek fiatal sztárok, vannak viszont ismeretlen, mégis nagyon tehetséges színészek. Jó kezekben lesz a jövő skandináv filmipara, ha rájuk bízzák. Megvizsgálva napjaink finn játékfilmjeit, úgy tűnik, hogy a XXI. századra már az ő társadalmukban is egyre nagyobb figyelmet kap az erőszak és az erről való kommunikáció.

A rendező a végén nyugodt szívvel engedi ki a nézőt a moziból, azzal, hogy a kamerát okosan kell használni ahhoz, hogy ne kaphassunk Hymypoikát.

Értékelés:

Hymypoika - Kitünő tanulók

Játékidő: 104 perc

Rendezte: Jukka-Pekka Siili

Szereplők: Jussi Nikkilä, Reino Nordin, Jarkko Niemi, Jenni Banerjee, Ville Kivelä, Mervi Takatalo

Forgalmazó: Best Hollywood

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."