Fantasztikus Négyes

Sandra Bullock-kal a főszerepben. Aztán úgy pattantam fel a székből, mint akit katapultáltak, ugyanis nagy, vörös (?) betűkkel megjelent a képen két szó: Jennifer Lopez. Na szépen vagyok, ilyen se történt még velem: eltévesztettem a termet és az Anyád napjára huppantam be véletlenül. Bizonyosan nagyszerű az a film, de én most mást akartam anyázni.

Amerika szereti a szuperhősöket, erről kár lenne vitát nyitni. Annál is inkább, mivel csak a moziban jut ki nekik belőlük, a real world-ben egyre kevésbé[/b]. Semmi más nem indokolja, hogy egy ilyen egyszerű történet sztárok nélkül már a második héten visszatermelte a százmilliós gyártási költségeket. Ja és a Fantasztikus Négyes is a Marvel-istálló képregényei közül nőtte ki magát a filmvászonra. Ez az egyik legrégebbi, talán ez is magyarázza a brutális bevételt. Annyira népszerű a történet, hogy eleinte George Clooney, Tim Robbins és James Gandolfini neveit akarták írni a stáblistára, de megálljt parancsolt a stúdió a költségek láttán, így jöttek a kisebb nevek, és a nagyjából 900 számítógépes effektus vitte el a pénz nagyobb részét. (Van olyan egyperces CGI jelenet, ami 4 hónapig készült.)

Ez itt viszont nem Amerika és én kizárólag és csakis Jessica Alba miatt voltam hajlandó beválasztani ezt a filmet. Szeretném hamarjában leszögezni, hogy nem a Sin Cityben fedeztem fel magamnak, hanem már 5 évvel ezelőtt csodáltam őt hamvas Dark Angelként a VOX-on, esetenként. Milyen volt barnasága, nem tudom már, de úgy fest, szőkítésre és ez által eljellegtelenedésre adta kicsi fejét (?). Lehet, hogy ezzel ő előbbre jut, de nálam kiesett a pikszisből, mindegy, lelke rajta. Hiába kapta a legszexisebb magyar szinkronhangot (Kökényesi Ági - legtöbbünknek “csak” Rachel), valahogy mégsem áll össze a jelenség. Téblábol csak a díszletek között és snittről snittre kétségbeesetten kutat a mimikatárában, mit is kellene most éppen a pofikájára illeszteni. Kisugárzás semmi, inkább csak a kétségbeesett várakozás, hogy van-e még szövege, vagy vége van-e már a jelenetnek. Szóval szép, szép ... de csillag nincsen ám a homlokán. A többiek közül is csak Chris Evans szereplése nevezhető elfogadhatónak, hálás figurát kapott: ő az, aki örül új képességeinek és maximálisan ki is használja azokat, ez pedig maximálisan emberi tulajdonság. A többiek csak nyekeregnek hosszasan, hogy nem jó ez így, és sokáig azon erőlködnek, hogy visszaállítsák a korábbi “normális” állapotot. Nyugodtan elmondhatjuk tehát: nem ez lesz az az eposz, amit a Method Acting Egyetemen törzsanyagként fogak levetíteni a jövő színészpalántái számára.

És mégis: állati jól szórakoztam a filmen! Minden egyszerűsége és gyermetegsége ellenére. Mert van ebben a gyermetegségben jó dolog is, az hogy kompakt, és minden a helyén van benne. Lehet ágálni, hogy X-Men koppintás, de ők egyrészt mutánsoknak születtek szemben ezekkel, másrészt a Fantasztikus Négyes képregényfüzetek korábbra datálhatók, mint az iksz-arcok. És különben is, más itt minden, annyi a közös csak, hogy spéci srácok lettek és teszik a dolgukat. (Mint mindenki más is, Spider-Man-től kezdve…) Nincs agyonbonyolítva az ügy, nincs erőlködött komolyság, mélyérzelmű mondatok és kínlódás, hogy a hősöket felruházzák bonyolult jellemmel. Fekete-fehér a világ, vannak a jók és lézengenek a rosszak, követve a klasszikusokat. A gyermetegségben még valami jó van: a természetesség. Ugye ismerős a rosszul megírt sztorik nézésekor a belsőnket kínozva feltörő kérdés: “dehát ez most miért így ... dehát miért nem jut eszébe, hogy… én nem ezt csinálnám…” stb. Hát itt semmi ilyesmi nem lesz, minden pontosan úgy történik, ahogy kell, ahogy logikus, ahogy értelme van. Már ha el tudunk tekinteni attól, ugye, hogy az egész úgy hülyeség, ahogy van :)

És a már rég feledésbemerült, vagy lebecsült, vagy nem is tudom én, miért oly ritkán használt elem is előkerült, a humor. Kérem szépen, a Fantasztikus Négyes vicces, és nem is kicsit. Frappáns beszólások, történések, egy-két erőltetett poént leszámítva szinte az egészet vastagon lepi be a humor, amit nagyon tudtam értékelni, az egész nézőtérrel egyetemben.

Ha akadnak ma még olyanok, akiket ezek a címszavak nem riasztanak a mozipénztártól egészen hazáig, hogy “Marvel”, “amerikai”, “szuperhősök”, képregény-adaptáció” és “Hollywood”, azok nyugodtan bevállalhatják ezt a mozit és jól fognak szórakozni.

Értékelés:

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!