6 nap, 7 éjszaka

Nem hiszek a szememnek: igaz hogy a premier napján mentem, és este, de hát az mégiscsak csütörtök… nem sietem el, 5 perccel nyolc előtt értem az mozihoz, és kérem szépen SOR volt a pénztár előtt, méghozzá reménytelenül hosszúnak tetsző. Már azon vagyok, hogy másnapra veszek jegyet, de aztán mégse. Az elejét úgyis tudom, a landoláskor indul be a sztori. Jól tettem, mert igaz, hogy lemaradtam a kedvenc reklámomról, de a film csak jóval később kezdődött, így nem hagytam ki semmit. Ez pedig azért jó, mert különben nem tudtam volna értékelni a főhősnő (Anna Heche) és fiatal, bájgúnár vőlegénye (David “Ross” Schwimmer) felületes kapcsolatát, noha később majdnem minden erre épül a szigeten-helyszínen: kontraszthegyek, merthogy az öreg csataló nem vén csataló (Harrison Ford), bizony kiáll minden összehasonlítást, sőt. Ivan Reitman rendező ügyesen nyúlt a lecsóba, szinte észrevétlenül operál finom kis dolgokkal, amikkel arra kispályázik, hogy szurkoljunk a párosnak; jöjjenek össze. Pedig semmi közük. Ha nem kerülnek együtt vészhelyzetbe, jól elmennek egymás mellett az utcán. Azt meg már Sandra Bullock is megmondta a Féktelenül-ben, hogy ezekből a kapcsolatokból nem lesz szalonna. (Második rész?!)

Reitmant azért szeretem, mert mindig megröhögtet. Még akkor is, ha egyedül megyek moziba. Romantika, az ugye van dögivel, de tekintve, hogy a figurák már nem húszévesek, kell még valami a bimbódzó kapcsolat köré: és ez a humor. Sármosan kedves, zsörtölődve dörmögő, illetve hetykén magabiztos, és rapszódikusan gyámoltalan a film, pont mint a két főszereplő. Harrison Ford vigyorait meg egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, az a jellegzetes féloldalasan induló, majd mindkét irányban felfutó vigyor, s vele a hahotázó szemek… ellágyulnék tőle teljesen, ha néni lennék. Ő mondja a filmben az elején a repcsiről, hogy öreg, de megbízható. Mintha csak magáról. Merthogy stabil rajongótábora minden filmjére elkíséri, pedig az utóbbi években akadt néhány gyengécske. Megbízható: ha benne van, csörög a kassza. Ő teszi a címben szereplő közhelyet is, méghozzá kétszeresen: az egyik a pilótaszerep mert - bár nem az volt az első filmje, mégiscsak - az Ezeréves Sólyom Han Solo-jaként ismerte meg a világ végérvényesen. Ennek pedig már több, mint 20 éve (vénülünk). A másik pedig az eredeti foglalkozása, ami ács volna (nem rokona John Carpenter-nek) az egyik kulcsjelenet a filmben pedig éppen ezzel függ össze, nem részletezhetem, de fával dolgozik. És láthatóan érti a dolgát!

Anne Heche is rendben van, ami megdöbbentett, az más. A trailerben, meg képeken láttam, mondom magamnak: nem nyerne Elite Modell csempionsipet. Ehhez képest gyönyörű szemei vannak és hatalmas kisugárzása, nem hiszem, ha nem látom mozgóképen. Tulajdonképpen azt kellene mondani, ha itt lakna a szomszédban, hogy kár érte…

Jószeműek felfedezhetik Danny Trejo-t ismét: az egyik kalózban. Mióta híre ment, hogy kilenc évet ült hűvösön, minden, magára valamit is adó rendező őt akarja igazán hiteles gaznak. Joggal…

Amit külön díjazok: az elkerülhetetlen happy end nem lett nyálas, sőt, nem mertem volna rá mérget venni. Ráadásul amikor az ember az örömkönnyeivel csatázik (ha van neki ilyen), Reitman akkor is inkább nevettet.

Értékelés:

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!