Filmkritika

Drakula 2000

Hubay József kritikája
2001. május 9. 03:37

Bam Stroker 1897-es Dracula című regénye alapozta meg a lény népszerűségét, aki nappal tisztes honpolgár, sötétedés és napkelte között viszont másfélszeres szemfogakat növeszt és hamvas nyakakat csócsál. Gyors, mint a távirat, és elpusztíthatatlan, hacsak nem sikerül átdöfni a szívét, vagy erőteljesen elmetszeni a gigáját (a teljes nyakával egyetemben). Azóta összemosódtak az eredeti alapok a néphagyománnyal, belekeveredett már az egyik legegészségesebb növény, a fokhagyma is a buliba, meg az ezüst, és a kereszt, amit a lények nem nagyon bírnak, sőt. Közben éjszakai fajtává vált, ami sírban vagy koporsóban piheg nappal. A vámpírizmus ragadós, vagy sem, csak friss vér jó nekik, vagy mindegy, a teremtés mítosz már ködbe vész. Egy a lényeg, a vámpírok szexik, a nők dögösek, a férfiak sármosak, tombol bennük a szexuális vonzerő, nem lehet nekik ellenállni, így aztán kétféle vámpíriát készítettek mindig is: az egyikben semmi sincs, csak hajtóvadászat a cuccok ellen ezerrel (Alkonyattól pirkadatig, Vámpírok, Penge) a másik pedig érzelmileg, romantikával manipulálja a nézőt, hogy a növek szinte áhítoznak a nézőtéren némi nyakcsócsálásra (Interjú a vámpírral, Bam Stroker‘s Drakula)

Drakula 2000 a hajtóvadászós-fajtába tartozik, bár apró elemekkel próbál közelíteni az érzelmesség felé. De ugye azt senki nem várja el Wes Craventől, a riogatás pápájától, hogy egy érzelmes filmnél producerkedjen, pont ebben a témában?! És a rendezőnek Patrick Lussiernek is érdeklődési körébe harap az ügy, mert bár ez csak a második rendezése, vágóként már fél tucat horrort szabott meg a vágóasztalon. Egyikük sem kezdő tehát a vámpíria ügyletben, mégis valahogy erőtlenre sikerült az egész. Egy ideig még sikerül bennünk életben tartani a hitet, hogy valami tökös, jól hangzó, képi orgazmust élhetünk majd át a film láttán, ami sok mondandóval ugyan már a címe alapján sem kecsegtet, de kapunk egy jó kis agydurrantó effektbombát, ami olykor jól esik a Filmszemle után. De úgy tűnik, ehhez kevés volt a 37 millió dolláros büdzsé és sztárokra sem futotta, bár ez önmagában még nem is volna gond. Egyedül Christopher Plummer ismerős a gárdából, ő adja a vénavékony eszmei hátteret a történéshez, ami nem tér el a megszokottól: hoppá, egy vámpír, hoppá még egy, trancsírozzuk szét őket, mert különben is nehogy már ne. Semmi értelmes magyarázat nincs arra, hogy miért nem terjed a vámpírizmus, mint a vérbaj (amint általában azért szokott!), ebből a vámpírgárdából csak egy kézilabda kezdőcsapatot lehetne összerakni, de már a cserepadra se jutna senki. Elég pofás a vámpírölő hatlövetű, aranyos az ezüstkoporsó meg egy-két efféle, de alapjában véve mindez kevés egy újévezredbeli hi-tech vámpírremekhez. A vér nem annyi, az alkotás nem nagyon tud túljutni a szokásos Craven-féle ijesztegetéseken, amiknek az a lényege, hogy egyszercsak kiugrunk a székből, mert valami nagyon hirtelen felbukkan és a hangszórókból nagyon hirtelen felbömbölnek a szimfonikusok. Az egy dolog, hogy ezek már modern vámpírok, és szemberöhögik a feszületet, és a megszokott, szinte már kötelező agyatlan metálfutamok büntetnek az action alatt, de a lendület és a feszültség hiányzik a filmből, amit egy akcióhorror esetén luxus. Legalább humorral fel lehetett volna vértezni a művet, de ez sem van (gy.k.: nincs!). Egyetlen példátlan poénnal találkozhatunk (ha jól értettem az angolt), de ez meg egy szóvicc és a magyar feliratozóknak vagy fel se tűnt, vagy megoldhatatlannak érezték (egyébként az), különben is, csak a számítógépfelhasználóknak jelent valamit (Plug and Pray).

Bármennyire is szívesen mondanám, hogy a Drakula 2000 úgy, ahogy van, unalmas, mint a kukoricahántás és nem hoz semmi újat a nap alá, de sajnos nem mondhatom, mert mégiscsak fény derül Drakula születésének eredetére, mi több, megdöbbentő valóságként tálálja elénk Craven és Lussier az igazságot, valamint azt is megtudhatjuk a tényfeltáró befejezésből, hogy miért rühellik a vámpírok az ezüstöt és a keresztet. De ezt a leplet nem rántom le, aki meg akarja nézni, annak legyen a moziban teljes az élmény, akit meg nem érdekel, az valószínűleg el sem jutott idáig az olvasásban.

Értékelés:

Drakula 2000

Játékidő: 99 perc

Rendezte: Patrick Lussier

Szereplők: Gerard Butler, Christopher Plummer, Johnny Lee Miller, Justine Waddell, Jennifer Esposito, Omar Epps, Jeri Ryan, Shane West

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Cowboyok és űrlények

    Erdélyi Tamás szerint: "A stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."